Amikor a gyerek kicsi volt, a tojásfestés közös mulatságnak indult minden húsvét előtt. A kijelölt nap a szombat, mert akkor kell kalácsot sütni, tenni-venni, egy füst alatt letudható minden. Gyerekkoromból kicsit más emlékeim voltak; általában én voltam a kreatív, aki meg akart tanulni patkolni és csipkemintát vésni a tojásra, és nem értettem, anyám miért elégszik meg a szimpla színezéssel, majd később azzal, hogy előre gyártott, mintás műanyag gyűrűket húz a tojásra, majd forró vízbe meríti az egészet. Már tudom. A műanyag kis cucc ráolvadt a tojásra és már készen is volt. Nem volt benne hiba. Oké, azt a tojást egy atomtámadás se törte volna fel, de nem lehet mindent.
A tojás megfestésének küzdelme már a tojásnál kezdődik. Mert a mai tojások barnák. Messze északon csupa fehér tojást árulnak a boltban, nyilván a videókban is csupa ilyen, hófehér tojás szerepel, nekünk sajnos marad a barna. Plusz vannak rajta kis rücskök is. Ha ez még nem elég, akkor ott a kötelezően tojásra ütött sorozatszám, amit nem lehet lemosni. És akkor még nem csináltunk semmit.
Színek és minták
A legegyszerűbb eljárás, ha előre gyártott tojásfestékkel festjük a tojást.
Harminc-negyven éve voltak kis színes lapocskák kis tasakokban, nem tudom, biztos a BorsodChem gyártotta, lényegében mindent befogott, a kanalat is, a héj alatt a tojást is, ki kellett nevezni egy tojásfestő szettet, amit aztán később semmi másra nem lehetett használni. Én ma már ilyen hatékony szert nem találok sehol, ami van, az kábé elszínezi a tojáshéjat. Azt mondják, az ételfestéknél nincs jobb, talán ebbe a kategóriába tartozik a ruhafesték is, még nem próbáltam.
Igen, én is nyomtam harisnyába a tojást, tettem rá levelet meg virágot. Nagyon szépek. A képeken. Az mondjuk egyik ilyenen sincs rajta, hogy a harisnyára kötött csomó nyoma sokkal jobban látszik, mint a levél. Nem tudom, mit kell csinálni, talán a csomós felét még egyszer félig bele kell tenni a festékbe? De akkor meg ott, ahol kétszer is festve lett, sötétebb lesz. De hát ez is egy minta, nyugtatott annak idején anyám, de ennyi erővel az is minta, amikor a kanállal kaparászom a tojást a festékben és nekiütöm a fazék oldalának, és ahogy kínlódok – mert nem akarom megfogni a tök forró, festékes tojást –, szépen lekarmolok egy festékcsíkot a tojásról. Bár mindegy, mert amíg szárad, úgyis lesz az alján egy világosabb folt, ahol felitatódik a festék. Az is egy minta, igen.
Házi trükkök
Hagyjuk az ipari termékeket, hiszen nagyanyánk se vegyi anyaggal festett tojást – mondjuk szerintem simán, de mindegy, szépen hangzik. Kár, hogy a házi színezők nem érnek semmit. Minden évben látom az instán, hogy a petrezselyemtől zöld, az áfonyától kék, a káposztától lila, a kurkumától meg sárga lesz a tojás. (Amúgy ki az az őrült, aki nem megenni veszi az áfonyát? Ennyi pénzért?) Nem, nem lesz lila és nem lesz kék (hiszen inkább megettem). Semmilyen nem lesz. Beteg, hulla színe lesz a tojásnak, és a felét le fogjuk törölni, amikor megfogjuk száradás után.
Oké, a hagymahéj jó. Kábé egy zsák hagyma levele kell hozzá, de az tényleg befogja. (Elképzelem, ahogy asszonyok járják az Aldit és viszik ki hátizsákban a hagymahéjat. Azt a ládát esetleg elvihetem? Vettem tíz tojást, tele lett vele a madzagos fülű táskám, de annak a szőke dögnek nem hagytam egy levelet se.) Hadd vigye, én biztos nem szeretnék a tálban barna tojásokat nézegetni, de kétségtelen tény: a hagymahéj befogja a tojást.
Ha van otthon egy rakás nem használatos körömlakk, megpróbálhatjuk a körömlakkos festést is. Kell valami alapszín a tojásnak, ez nem lehet vízbázisú. Ideális fehér, matt festékszórót használni. Ha ez megvan, egy műanyag tálba vizet kell tölteni, a tetejére meg pár csepp lakkot tenni, akár több színt is. A tojást ebbe kell belemeríteni, a lakk szépen (vagy valahogy) rá fog tapadni a tojásra. Ha ügyesek vagyunk, nem gányoljuk össze a tálat és nem kell kidobni. Az eredmény egy valamilyen mintás, erezetes tojás lesz. Ezzel a módszerrel kaspót, bögrét is lehet festeni, de ha a gyerek nagyon belelendül, nem fogjuk bírni körömlakkal és edényekkel.
A kihívás
Egyszer szerettem volna kipróbálni a viaszos tojásfestést. Persze nekem nem volt célszerszámom, az a kis bigyusz, amit bele kell meríteni a forró viaszba és lehet vele rajzolni. Mondjuk nem ezen múlt. Hanem azon, hogy se egy egyenest, se egy épkézláb ívet nem tudtam a tojásra húzni. Vagy vastag lett, vagy cikkcakkos, vagy semmilyen, de leginkább ezek együtt. A viaszolás fapados verziója, amikor befőttes gumikat hurkolunk a tojásra keresztbe és hosszába, illetve maszkolószalagot vékony csíkokra vágva. És a festés után ezeket lehúzva ott marad az eredeti szín, vagy egy másik, halvány, amire első körben festettük mondjuk káposztával, de ronda lett. Egy vonal se lesz egyenes, kettő meg sosem lesz se merőleges, se párhuzamos, nem lesz Mondrian tojásunk soha. De az biztos, hogy a leragasztott részek jól megóvják a gyári számot, de legalább az első számát, hogy mindenki tudja, ketreces tojást vettünk.
Nagyon sokszor próbálkoztam a tojás kifújásával is. Gondolom, erre oboistákat célszerű szerződtetni, ők már megszokták, hogy egy pici csőbe fújnak, rajtam a gyerek minden évben teli szájjal röhög, főleg a negyedik-ötödik tojásnál, ahol már gúvad a szemem, elzsibbad a szám, izzadok, de közben engem is ráz a nevetés. A tojás kifújása alapvetően nem bonyolult, a lyukat legkönnyebben hústűvel lehet belefúrni a tojásba. Utána ki kell kicsit tágítani, mert az a kis gusztustalan fehér cucc bele fog szorulni, ha túl pici a lyuk – még ha gutaütést is kapunk az erőlködéstől, akkor se fog kijönni.
Célszerű első körben a lyukakon átfűzni egy madzagot, akkor könnyebb fogni a tojást és könnyebb a festés után szárítani is. Elmondom, a leghosszabb varrótű kábé fél centivel rövidebb, mint a tojás, szóval tűvel nem lehet átfűzni a két lyukon a madzagot. A hústűbe nem lehet belefűzni a cérnát, a kötőtű pedig túl vastag. Én egy szívószál méretre vágásával tudtam áthidalni a problémát, az a lényeg, hogy a lehető legvékonyabbra kell nyírni a szívószálat, de még megőrizze a tartását, az egyik végébe rést vágva be lehet fűzni a madzagot. Természetesen ezen művelet alatt rendkívül könnyű összetörni a tojást, nekem számtalanszor sikerült.
Strobi
Ha ezzel megvagyunk, azt hihetjük, jöhet a móka. A kifújt tojást azonban nem lehet belemeríteni a festékbe, hiszen nem merül el. Ha belenyomjuk és beleengedjük a tojásba a festéket, kínlódás lesz kicsorgatni belőle. Ha csak hengergetjük a festék tetején, az életben nem fogja be a festék a tojást. Mindkét esetben az ujjunk lesz a legszínesebb, a körmünkről pedig kábé egy hétig nem jön le majd a szín.
A kifújt tojást tehát mindig egyedi módon kell megfesteni vagy díszíteni, nincs mese, ezért nem érdemes három-négy tojásnál többet kifújni
– arról nem beszélve, hogy azt a tojást meg is kell enni utána viszonylag gyorsan.
A legsikerültebb tojások akkor készültek, amikor semmi sem jött össze. Amikor nem fogta meg a festék. Amikor összekarcoltam, amikor nem akartam még egy harisnyát és még egy tálat feláldozni egy újabb tojás megfestése érdekében, amit egy hét múlva ki fogok dobni. Pár éve úgy esett, hogy volt otthon egy elkeseredett gyerek, és egy csomó kis csillogó kavics, mozaik még valami do it yourself őrületből, és akadt hozzá ragasztó is. Fogtuk a tojást, kapott valami alapszínt, mindegy, mi módon, talán egy elrontott festéssel. Majd ezeket a kis köveket és mozaikokat szépen felragasztgattuk a tojásra. És lett belőle húsvéti diszkógömb. Mivel kifújt tojással szórakoztunk, ezért el lehetett tenni, és minden évben fel lehet lógatni a lámpára.
Nem mondanám a Nyuszi stroboszkópjának, de azért majdnem. Csak tudnám, melyik dobozban van. Karácsonykor, amikor a színes égőket kerestem, megtaláltam.
