„Egy háború kitörése után egy fesztivál meg a játékok egyenesen nevetségesnek tűntek”

Élet + Mód

Kisebb lett, és a „főút” melletti népszerű placc helyett elég félreeső helyre került idén a Civil Sziget, de a zenei programokhoz nem köthető aktivitás így is jelen volt a fesztiválon. Az ukrajnai háború pedig idén hangsúlyosan megjelent a Szigeten is.  

Az idei Sziget az ukrán háborút és a menekültkérdést olyannyira kiemelten kezelte, hogy már a programfüzetben külön oldalon hívták fel a figyelmet az adományozási lehetőségekre. A Nagyszínpadon félórás koncertet adott vasárnap egy ukrán gyerekkórus, másutt olyan művészek nevét és arcképét láthattuk, akik a háború miatt nem léphetnek fel hasonló fesztiválokon.

Ukrajna állt a középpontjában a 2016 óta létező, még a szírai menekülthullám kapcsán létrejött Sátor Határok Nélkül nevet viselő helyszínnek is, ahol az emberi jogokkal foglalkozó civil szervezetek voltak jelen. De a Causa Creations nevű osztrák játékfejlesztő cég is itt volt, amely egy menekült fiú segítségével olyan játékot dolgozott ki, amely az ő menekülési útvonalát dolgozta fel. 

Így lehet

A Sátor Határok Nélkül a Magyar Néprajzi Múzeum és a párizsi bevándorlástörténeti múzeum (Musée national de l’histoire de l’immigration) közös projektjeként indult, de később egyre több civil szervezet folyt bele a munkába. Az idén például a UNHCR Magyarország és a svájci Terre des Hommes, akik a UNICEF-fel működnek együtt az ukrán menekültek magyarországi megsegítéséért. A Migration Aid ukrán menekült önkéntesekkel érkezett, akik igyekeztek párbeszédbe elegyedni a fesztiválozókkal. Az egyik nap sárga és kék lufikat fújtak fel, amiről mindenkinek Ukrajna jutott az eszébe, és ez el is indította a beszélgetést.

 
Magyarországon élő ukrán menekültek dobolnak a Sátor Határok Nékül előtt
Fotó: @adriblasko

„Az a célunk, hogy megmutassuk, mindenki tud segíteni valahogyan” – mondta Darabos Diána helyszínmenedzser, hozzátéve, hogy az ilyen alkalmak után megnő az adományok száma. A szervezetnek sok külföldről érkező önkéntes segítője van, és nem csak a fesztivál idején. Segíteni szeretnének, de ez nem olyan egyszerű feladat.

„Nagyon nehéz azokat a történeteket feldolgozni, amelyekkel itt a sátorban is napról napra szembesülünk. Megrázóak ezek a találkozások. Hogy egy pillanat alatt összeomolhat az életed. Volt itt velünk egy eredetileg Azerbajdzsánból származó negyvenes nő, aki felnőttként Ukrajnába került, ahol sok munka után végül egy saját szállodája lett. Most a nulláról kell mindent újrakezdenie” – mesélte Darabos Diána, akinek tapasztalatai szerint az idén sokkal intenzívebb volt a látogatók részvétele, mint a korábbi években. „Talán azért is, mert szomszédos országról van szó, a bőrünkön érzékeljük az egészet. Le is fagytam tavasz elején, amikor a programot szervezni kezdtük. Azok a szervezetek, amelyekkel együtt kell dolgoznunk, kint voltak a határon, minden erejüket lekötötte a válságkezelés.

Egy háború kitörése után egy fesztivál meg a játékok egyenesen nevetségesnek tűntek”

– mondta Darabos Diána, hozzátéve, hogy mégis jött újra mindenki.

El sem tudják képzelni

A Sátor Határok Nélkül két kiállítást is rendezett. Kint Hajdú D. Andrásnak a háború kitörése utáni első hetekben menekültekről készített fotói voltak láthatók, bent pedig a francia múzeum Határok című kiállítását rendezték meg, a látottakból nagyon sok mindenre lehetett asszociálni. „A mentális határokra is” – magyarázta Darabos Diána, aki úgy véli, sok fesztiválozó itt döbbent rá, hogy nincs semmi különbség közte és a másik 22 éves között. Csak ő szerencsésebb.

Sokan viccelődtek azzal, hogy a magyar fesztiválozó ritka madár. Mutatták ezt az egyre kisebb magyar zenei helyszínek is, de az is, hogy még a civileknél is inkább nemzetközi szervezetek képviseltették magukat. A noÁr Mozgalom az idén először vett részt a Civil Szigeten. A sátruknál különféle teszteket lehetett kitölteni az oktatás, a migráció-rasszizmus, a klíma- és ökológia védelme, a kultúra függetlensége, az LMBTQ+ témaköreiben, de a legsikeresebb programjuk az egyedi „noÁr kitűző” készítése volt. Üzenőfaluk, a „Neked mi az ügyed?” valóságos tükör volt, ahol a noÁr által képviseltek mellett hangsúlyozottan megjelentek az önelfogadás, az önszeretet és a mentális egészség kérdései, illetve az állat- és a környezetvédelem ügye is.

„A hozzánk látogató fesztiválozók nagyobb része külföldi volt” – mondta Kubik Domi, a mozgalom egyik munkatársa, de hasonlókat hallottunk a Civil Sziget nemzetközi szervezeteitől is.

„Amikor a noÁr Mozgalomról meséltünk, vagy általánosságban a magyar közélet jelenlegi állapotáról, nagyon meglepődtek”

– idézte fel Kubik Domi. „Meg sem fordult a fejükben, hogy Magyarországon a hatalom miket gondol, hogyan kommunikál és milyen lépéseket tesz akár a szexuális kisebbségekkel, a pedagógusokkal vagy a migrációval kapcsolatban.”

Egy játék vitt a Magyar Vöröskereszt sátrához, ahol a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság támogatásával a legújabb alkohol- és drogszimulációs szemüvegeket lehetett kipróbálni. Az alkoholos, füves szemüveg nem volt nagy meglepetés, de amikor „beekizve” próbáltam megtalálni a húgomat, két perc alatt rosszul lettem, és talán ennek hatására kerestem fel a rendőrségi és a határőrségi sátrat is, bár ők nem a Civil Sziget részei.

Viszont náluk lehetett határvadásznak jelentkezni. Segítőkészek voltak, a virágos fejdíszemről meg is jegyezték, hogy terepen remekül működne. És megtudtam azt is, hogy egy feltétele van csak a felvételnek: hogy a két lábam meglegyen.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.