Élet + Mód

A tárgyak, illetve a jelenségek és fogalmak kialakulása óta a tárgyi világ evolúciója gyakorlatilag egyetlen szakadatlan botránykrónikaként foglalható össze. A negatív tendencia a tárgyak felbukkanásánál pecsételődött meg végleg. Az emberiség, ha nem jön közbe valami, pillanatokon belül elmerül a tárgyak örvényében. Isten nem vált be designerként, az emberre hárult a menekülés haditervének kidolgozása, ami elég ijesztően hangzik.

A mütyürök mindig is megdobogtatták a leány- és asszonyszíveket, lehet az bármi: kis doboz, körömnyi medve, kindertojásból előkerült mozdony vagy Apró Antal. Ez rendben is van, de mi lesz, ha a gyufásdobozban alvó ajándék zsiráf éjszaka felkel, és alapos kémtevékenységbe fog, képeket közvetít a központban lapuló megbízójának?

Januárban az ember melegségre vágyik: forralt borra, Jagermeisterre, metilalkoholra - a fogyasztási szokásokat nemcsak az ízlés, a vagyoni helyzet is meghatározza. A sör ilyenkor diszkrét kíséretként a háttérben marad, január 17-én mégis sörolimpiát rendeztek az E-klubban, ahol a közönség mellett rockzenészek, kábeltévések és egyéb tartozékok mutathatták meg: ki nyel ma?

Tavaly év végén, négy év fellépésektől mentes időszak után koncertet adott egy harmincéves zenekar, amelyet a nemzetközi popmédia már elfelejtett, a szakma évről évre Grammy-díjakra jelöl, David Bowie néhány héttel ezelőtt interjújában legfontosabb inspirációi közé sorolt, a fiatalabb techno-rave-nemzedék prominensebb képviselői pedig szinte kivétel nélkül azt mondják: rajtuk, zenéjükön nőttek fel. A Tangerine Dream londoni buliján szerzőnk súlyos szinti- és mandarinfüggősége okán kénytelen volt személyes látogatást tenni.

Londonban, a kensingtoni Olympiában megtartották évi rendes dzsemborijukat az információbiznisz cápái és kalauzhalai. A cybertenger förgetegében tudósítónk csak annyit látott biztosan, hogy az adatbázismogulok Titanicja vészesen közeledik az Internet jéghegyéhez. De még minden lehet, az is, hogy a jéghegy süllyed el.

A színház, akárcsak a kocsma, általános és kézenfekvő leképezése a társadalomnak, főleg amennyiben a fenti két intézmény egyetlen objektumban foglal helyet. Ilyenkor óhatatlanul jut az ember eszébe számtalan szebbnél szebb párhuzam, melyektől aztán rövid megfontolás után megkíméli a gyanútlan olvasót. A Kolibri Pinceszínház és Pincekocsma mindezek ellenére tanulságos és használható hely.

1997 van, nem járnak kifejezetten nagy idők azokra a zenekarokra, amelyekben hosszú hajú, bőrnadrágos figurák rohangálnak fel s alá a színpadon, aztán a főfényben megállnak nagy terpeszben, és orgazmust mímelve ráizzadnak a c-majorra. Ezek a csoportok körülbelül annyira izgalmasak, mint A homok titkai, buták, közhelyesek és lábszagúak, hiába szivárogtak vissza a lóbadzset klipműsorok alulfizetett zenei szerkesztőinek állott oldalvizén újra a köztudatba, már rég csupán a szakmunkásképző intézetek gólyabáljait tudják lázba hozni, de azt is csak a harmadik liter forralt vodka per fő után. Ebben a boldog tudatban lézengtem magam is, amikor egy kölcsönautóban felejtett kazetta révén megismerkedtem a Tankcsapda második hivatalos hanghordozójával. Két napig hallgattam egyfolytában, és tudtam, hogy megtaláltam a kivételt, ami erősíti a szabályt.

Az elmúlt néhány év drogfogyasztásra vonatkozó statisztikái afelől győzik meg a választópolgárt, hogy a probléma egyre súlyosbodik, mégsem szavazhatnak jelentős változtatásokra tisztességes információk híján. A Transznacionális Radikális Párt CORA (Radikális Antiprohibicionista Egyeztetés) frakciója így maradt viszonylag elszigetelt jelenség. Céljaik, törvénymódosító javaslataik igen-igen keménynek tűnnek ebben a nem kevésbé kemény, tiltásokkal teli világban. Két dolog biztos: a drogháború győztese egyelőre a drog, és a CORA még nem állott áru.

Hogyan lehet tehetségkutató modellpályázatnak profi győztese, aki az egyik szervező cég jelöltje? Hogyan lehet elődöntőt tartani egy pályázat lezárta előtt öt nappal? Alábbi kis történetünk - nemzetközi vonatkozásai ellenére - nagyon is magyar, bár nem közpénzek forognak benne, hanem magánvagyonok, a sikerdíj nem 800 millió forint, hanem 150 ezer dollár, és szereplői sokkal szebbek, mint az ÁPV vezetői.

Ráday városvédő tajtékzott, amikor megtudta, hogy az egykori Ludovika Akadémia egykori lovardájába természettudományi múzeumot költöztetnek - szerinte természetesen lovardaként kellett volna rekultiválni a porig égett épületet. ´96-ban aztán az exlovarda kapta a helyreállítási nívódíjat, Ráday pedig városvédelmi Kossuth-díjat kapott, és lassan beletörődött az Üllői úti zabfogyasztás további stagnálásába.

Január 5-én a Cabrio Kupa elnevezésű teremfocigálán élvezkedhetett a játékra éhes közönség a zsúfolásig megtelt Körcsarnokban. Az átlagnál nagyobb érdeklődés persze nem a lelkes amatőröknek, hanem az FTC-Újpest öregfiúk összecsapásnak szólt, ami Nyilasi, Ebedli vagy éppen Törőcsik fellépésével ígért feledhetetlen élményt.

A Frankel Leó utcában több személy egybehangzó állítása szerint fényes nappal rendszeresen megjelenő békaemberek cekkert cipelő nyugdíjasokat kerülgetve vonulnak át teljes menetfelszerelésben a villamossíneken, léket vágnak a vízizöldséggel és bedobált szeméttel gazdagon illusztrált Malomtavon, és a hajdanában itt működött vízimalmok maradványai felett eltűnnek a gyorsan mélyülő vízben. Tényfeltáró riportunk közvetlenül azelőtt készült, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal X-aktának nyilvánította az ügyet.

Ritkán adódik olyan lehetőség egy középosztály felé kacsingató család életében, hogy szinte potyán besurranhat az Operaház szilveszteri gálájára, ahová egyébként a kevésbé szemfülesek 15-33 ezer forintos tikettel tehették be csak a lábukat.

Adatkonfliktusok, avagy Kelet-Európa és a kibernetikus tér geopolitikája címmel rendeztek konferenciát december közepén Potsdamban, az információtechnológia rendszerváltás-teljesítményét értékelendő a keleti blokkban. A főszerepet a délszláv térség networkerei játszották, elsősorban a belgrádiak, akikhez a tojásdobálóssal szinkronban érkezett és precedenst teremtett a digitális forradalom.