Adatbázisok a hálón: Webváltozat

  • Zsadon Béla
  • 1997. január 23.

Tranzit

Londonban, a kensingtoni Olympiában megtartották évi rendes dzsemborijukat az információbiznisz cápái és kalauzhalai. A cybertenger förgetegében tudósítónk csak annyit látott biztosan, hogy az adatbázismogulok Titanicja vészesen közeledik az Internet jéghegyéhez. De még minden lehet, az is, hogy a jéghegy süllyed el.

A Charing Cross Road és a Shaftesbury Ave sarkán igazítani kellett a sisakon, a szűkebbre vett látómezőbe már úgy-ahogy befoghatók a Gutenberg-galaxis részletei. Ennyi könyv a papíralapú információ pusztulásának korában csakis valami agyrobbantó időutazás hallucinációja lehet. A töppedt tandoori csirkévé sült agy a Denmark Streeten aztán már csak bágyadt kézrebbenést továbbít a szenzorkesztyűnek, az egész utca hangszerbolt. A meggypiros Gibson SG-re meredve egy másik Mr. Gibson alakja ködlik fel: éjféltájban ecsetelte mély átéléssel a harmadik csatornán a virtuális valóság nyomorító hatásait. Szegény. Hol van a Trocaderót pincétől padlásig betöltő Sega-vidámpark virtuális ringlispíljeinek hatása a reális Londonétól? A zilált ká-európai lélek végül az Olympia ruhatárának tötyörgő öregasszonyaira várva zuhan vissza az oly otthonos reálisba (kabát plusz esernyő: egy font). Nem olyan nagy ez a világ.

Az

Online Information 96

konferencián és kiállításon a klasszikus információkereskedelem, a sokat megélt öregúr és az Internet nevű, még szinte szűz leányzó éppen nekifekszik a 69-es figurának. A pultoknál óriás képernyők előtt öltönyös infojuppik (szolid szürke ír gyapjú, selyem nyakkendő, fekete zokni) lézerpálcával matatnak az ikonos-gombos-ablakos, a netpolgár képességeihez zömített keresőfelületen, a Netscape- vagy Explorer-ablakon vagy valami nagyon hasonlón. A Financial Times Information pultja körül mindig óriási a tolongás, talán nem csak a pompás ingyenbüfé meg a fekete vászon reklámszatyor miatt. Műsoron az FT Profile online adatbázis új windowsos felülete (ikonos-gombos-ablakos), de már harangozzák a komplett webes változatot is (www.FT.com). Az ingyenbüfé-ingyenbiszbasz (a hölgyek-urak degeszre tömött, monumentális reklámszatyrokkal kóvályognak le-föl) mellett a "webváltozat" a vezérmotívum.

Az utóbbi években a nagy kiadók berezelve toporognak az elektronikus forradalomban (cselendzs, óh). Rettenetesen féltik a papír infrastruktúrába fektetett tőkét, és keményen ellenálltak eddig. Még megpróbálják a papírt a vevőre kényszeríteni, de fogytán az erő. A Springer új webszolgáltatása (link.springer.de) 180 vértudományos szakfolyóirat elektronikus változatát adja 1997-98-ban ingyen. Annak, aki előfizet a klasszikus kiadásra.

Finom, de lényegi

változás

Eddig a nagy kiadóknál az volt a "kedvezmény", hogy olcsóbban adták az elektronikus lapot, ha megvetted a papírt is.

Webesednek az információközvetítők is. A könyvtárak már a hőskorban ott nyomultak a hálón, és most megszületett a webes könyvtári nagyágyú. Az amerikai könyvtárak gigantikus hálózata, a világnagy villanykönyvtár, az OCLC (Online Computer Library Center) a FirstSearchöt webesítette. Az egyesített katalógus, a könyvtárközi kölcsönzés és a másolatküldés mellett fulltext folyóiratok és 60 adatbázis (www.oclc.org). Aztán itt vannak a könyvtárak konkurensei, a dokumentumküldő cégek is. A klasszikus könyvtárban a kötet, a folyóirat a kézbe vett "egység". Lapozás, nyálazás, rábukkanás. Ma már azonban a könyvtárak nem bírják pénzzel, polccal, a gyűjtemény gyarapításának lassan befellegzett. A tartalomjegyzék-böngészést az adatbázis-keresés váltja fel, a polcot a másolatrendelés. A kötet helyett a cikk lesz az "egység". Az EBCSOdoc (naná) webjén 30 000 folyóiratcímből lehet dokumentummásolatot rendelni postán, futárral, faxon, e-mailen (www.ebscodoc.com).

Az adatbázis-szolgáltatók is sorra megjelentek a weben.

Eleinte csak óvatosan:

adatbázis- és parancsnyelvleírások, szolgáltatásismertetők, ilyesmik. Az adatbázisokhoz csak egy telnet-link vezet(ett), onnantól elő lehet venni a régi parancsnyelv vaskos kézikönyvét. És a TCP/IP-bejáratok lassúk, megbízhatatlanok, a régi motorosok nagy ívben elkerülik ezeket (akárcsak a userbarát menüs keresőket), és maradnak a régi hálózatokon. A Knight-Ridder, a DIALOG és a DataStar elnyelésével a legnagyobb adatbázis-szolgáltatóvá lett Szabadító Lovag huszárvágásra készül. ´97-ben indul a DIALOG Web (dialog.krinfo.com) és a DataStar Web (dsweb.krinfo.com). Az öreg online-közvetítő egy könnycseppet morzsol el a szeme sarkában, kész, vége. DIALOG adatbázisban HTML-keresővel keresni olyan, mint porcelánból hamburgert zabálni. Az Engineering Information egyenesen WWW-offenzívába lendült. Az EiVillage (szigorúan előfizetőknek) nagyszabású, Yahoo-szerű műszaki internetindexszel házasítja a klasszikus adatbázis-szolgáltatást (www.ei.org).

A szórakoztatóipar, a sajtó, a reklám, a mindenféle konzumcsicsa után már a valódi információipar is nyomul tehát az Interneten.

Zsadon Béla

(zsadon [at] omk [dot] omikk [dot] hu)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.