Radikális drogstratégia: CORA

  • - sissolina -
  • 1997. január 16.

Lokál

Az elmúlt néhány év drogfogyasztásra vonatkozó statisztikái afelől győzik meg a választópolgárt, hogy a probléma egyre súlyosbodik, mégsem szavazhatnak jelentős változtatásokra tisztességes információk híján. A Transznacionális Radikális Párt CORA (Radikális Antiprohibicionista Egyeztetés) frakciója így maradt viszonylag elszigetelt jelenség. Céljaik, törvénymódosító javaslataik igen-igen keménynek tűnnek ebben a nem kevésbé kemény, tiltásokkal teli világban. Két dolog biztos: a drogháború győztese egyelőre a drog, és a CORA még nem állott áru.
Az elmúlt néhány év drogfogyasztásra vonatkozó statisztikái afelől győzik meg a választópolgárt, hogy a probléma egyre súlyosbodik, mégsem szavazhatnak jelentős változtatásokra tisztességes információk híján. A Transznacionális Radikális Párt CORA (Radikális Antiprohibicionista Egyeztetés) frakciója így maradt viszonylag elszigetelt jelenség. Céljaik, törvénymódosító javaslataik igen-igen keménynek tűnnek ebben a nem kevésbé kemény, tiltásokkal teli világban. Két dolog biztos: a drogháború győztese egyelőre a drog, és a CORA még nem állott áru.

Az apapártból 1988-ban vált ki, illetve alakult meg a drogok legalizálásával foglalkozó, önálló támogatással rendelkező koordinációs szervezet. Míg a Radikális Párt a droglegalizálás mellett a halálbüntetés eltörlésére, Tibet felszabadítására, Kína demokratizálására és egyéb elérhetetlennek tűnő vállalkozásokra esküdött fel, és legalább annyira rangos nemzetközi vállalkozásnak tartja magát ilyen ügyekben, mint a Vöröskereszt vagy az Amnesty International, addig az alig észrevehetően kilenc éve működő erőszakmentes politikai szövetség, a CORA a drogmaffia megsemmisítését tűzte ki minimálprogramként. Azzal sem törődik, hogy radikális céljai eléréséhez a mai helyzetet reálisan értékelve még néhány száz küzdelmes évre lesz szüksége, és hogy a szívós olasz archetípusát lesz kénytelen transznacionalizálni, amit pedig a maffia is magának szeretne fenntartani. Talán ezért, hogy konferenciáik brosúráin Al Capone hájas, pasztaéhes, szivaros feje látható, mint a prohibíció undorító, mégis természetes következménye.

Jogfüggők

A CORA-isták nem csupán azért gyűlölik a tiltás politikáját, mert a drog- és egyéb gazdasági maffiák jólétét és hódító hajlamait táplálja, hanem mert ezáltal válik felelőssé a világ összes országának politikusa, akik néhány elszigetelt országból rászabadították a drogkartelleket a föld minden részére, sőt megállapodásokat kötnek velük ahelyett, hogy állami ellenőrzés alá vonnák a drogüzletet. Megengedik, hogy napról napra emberek százai kerüljenek bele az ördögi üzletkörbe termelőként, árusként és fogyasztóként, illegalitásba és kriminalitásra kényszerítik a drogbetegeket, és csodálkozást színlelnek azt tapasztalva, hogy ezek az emberek újabb katonákat toboroznak a "bűnözők seregének".

A drog áldozatai nem a drog, hanem a jog halottjainak tekinthetők ebből a radikális nézőpontból, mert a függők egy életre lekötelezettjei lesznek az alvilági kapcsolatoknak, rászorulnak a védelmére, és előbb-utóbb szennyezett anyagokra fanyalodnak.

Mi a tudomány?

A kábítószer előállításához csekély pénz szükséges, elenyésző ahhoz képest, ahogy azt az illegalitás megadóztatja. Ez igazán nyomós érv az állami terjesztés mellett. Az antiprohibicionisták már elsiratták a tudomány, különösen az orvostudomány valaha jelentős presztízsét, azokat az időket, amikor a garantáltan jó minőségű amfetamint úgy hirdették a patika falán, hogy Vegyen magának eszet!, és amikor a népegészségügy még az orvosokra bízta a fájdalomcsillapító adagolását, nem a halott paripákon lovagoló rendőrségi és jogi hivatalnokokra. Jövőbeli, elhagyatott városok és külvárosok elriasztó képét festik, ahol az igazságszolgáltatás teljesen kivetkőzött magából, fiatalon halnak az emberek, fegyvertől, drogtól átstrukturálva. A drogkeresztapa már most is gondoskodik keresztgyermekei tartalmas és rövid életéről. Álmokat árul, akárcsak a kurvák, no meg a politikusok, akik felfegyverkeztek a droggal kapcsolatos komolytalan információkkal, negatív hatású publikációkkal, amelyek az egyes ember számára lehetetlenné teszik, hogy felelősséggel éljen választási lehetőségeivel.

Dealemma

A CORA aktivistái (olasz, francia, belga, holland, ukrán, horvát, görög állampolgárok) hetedik kongresszusukat tartották idén Brüsszelben, újabb módosítási javaslatokat előkészítve az ENSZ és a WHO drogpolitikával kapcsolatos nemzetközi egyezményeinek helyenként szemantikailag is konfúzus cikkelyeihez. (Egyébként létezik kapcsolatok híján elárvult budapesti iroda is.) Azt már számos ország parlamentjén sikerült keresztülvinniük, hogy a drogfogyasztást ne minősítsék köztörvényes bűnözésnek. Ennek érdekében például Olaszországban, ahol két éve még bármely mennyiségű, zsebben felejtett marihuána a börtön alternatíváját kínálta, nyilvános demonstrációkon marihuánát osztottak, és amúgy sem kifogástalanul táplálkozó drogfüggők éhségsztrájkoltak a CORA főtitkárával, Maurizio Turcóval együtt. Lehet tehát választani a büntetésletöltés, illetve a kényszergyógykezelés között, ami ennek a szervezetnek természetesen nem kielégítő. Azt szeretnék, ha a fogyasztás és nem fogyasztás között választhatna a polgár úgy, hogy tisztában van ennek minden későbbi következményével, és ha az utóbbit szeretné, akkor szokásait szponzorálandó ne legyen kénytelen gyilkolni, ne reszkírozza az AIDS-fertőzést, ne sodorjon másokat veszélybe, és ha nem akar, ne kelljen már mindenképp belehalnia.

HardCora

Svájcban a Népegészségügyi Hivatal saját programjának tekinti a CORA elképzelését azzal kapcsolatban, hogy a kemény drogok legalizálódjanak orvosi és szociális keretek között. Vagyis a keménydrog-függőknek steril tűt és heroinporciót szabjanak, és ha másképp nem sikerül keresztbemetszeni az elbaltázott szocializációt, legalább a gondozókkal kommunikálhasson folyamatosan a beteg, ne a hitelezőjével.

A CORA azt is garantálja, hogy nem fog megállni a fogyasztás büntethetőségének visszavonásánál, paradox volna ugyanis azt fogyasztani, ami a törvény szerint nem előállítható és nem terjeszthető. Elég, hogy az átmeneti időszak skizoid, mert nem tudni, melyik a jobb, bűnözőnek vagy betegnek lenni.

Azt mondják, ha rajtuk múlik, még egy militarista mozgalomtól sem ri-adnak vissza, amelynek segítségével beledöngölhetnének néhány meggyőző érvet a föld vezetőinek fejébe. Kicsikarnának belőlük például nagylelkűséget, elkötelezettséget, befektetési hajlandóságot, szervezettséget, együttműködést az alattvalóikkal, és attól kezdve köpnénk a drogokra.

- sissolina -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.