Kingáról elmondható, hogy gyönyörű, ezért úgy látta: nem esélytelen, ha elindul a nagy amerikai kozmetikai cég modellpályázatán. "Itt a lehetőség, hogy szépségeddel meghódítsd a világot! A Max Factor International és a Metropolitan Paris-New York modellügynökség keresi az Év Arcát!" - olvasta tavaly augusztus végén a Nők Lapjában, akárcsak azt, hogy "a győztest, akit a zsűri a hat döntőbe jutott versenyző közül választ ki, hároméves, 150 ezer dolláros modellszerződés várja Párizsban. Légy Te a győztes, az új évszázad csillaga!" Fent nevezett lány kitöltötte a lap alján levő "jelentkezési lap" nevű szelvényt, lefotóztatta magát, és az egészet beküldte a megadott postafiókra, a november 20-i határidő előtt.
Ehhez képest igencsak meglepődött, amikor a november 27-i Kurír címoldalán ("Sokmilliós mosoly") meglátta, hogy máris megvan az új évszázad csillaga, bizonyos Takács Ildikó személyében. "A vékony, szőke lány egyébként a New Image Stúdió hivatásos modellje" - írta mintegy mellesleg a Kurír, amely néhány szerencsés meghívott médiával együtt egy nappal korábban ott lehetett a hatos döntő sajtófogadásán a Gundel étteremben.
A jelek szerint tehát hihetetlenül felpörgött a gazdasági élet kis hazánkban: az utolsó pályázó még ugyebár postára adhatja anyagát november 20-án éjfélkor, az megérkezik két-három napon belül a budapesti postafiókra, 23-án rohamtempóban átnézik az összes pályázati anyagot (ami lehet több száz boríték is), 24-ére már ki is válogatják a hat legszebb lányt, 25-én lázas szervezéssel flancos sajtófogadást hívnak össze 26-ára, mikor is a Gundelben megtartják a döntőt, ahol a nemzetközi zsűri a hat lányból kiválasztja az Év Arcát. Ez azért mégsem igaz így, ebben a formában.
A döntő napján kiosztott sajtóanyagban például
már három cég
szerepelt a modellverseny szervezőjeként: a Max Factoron és a Metropolitanen (Claudia Schiffer felfedezőjén) kívül ott szerepelt a New Image Models ügynökség neve is, amelyről kiderült, hogy "az előkészületek, a döntő és végül a mai esemény szervezője és rendezője". Ez - attól eltekintve, hogy jobb helyeken pályázat kellős közepén nem szoktak új "szervezők és rendezők" beszállni - főként egy szempontból igazán frappáns: a Narancs értesülése szerint ugyanis a döntőbe jutott hat lányból ötnek szerződése volt a New Image-dzsel, az egy szem szlovákiai lánynak nem.
Utólag derült ki: a pályázati idő alatt középdöntőt is tartottak. A sajtóanyag szerint "a 250 nevezésből a beküldött fotók alapján negyven lány került a New Image-nél tartott középdöntőbe. A Metropolitan ügynökség képviselője választotta ki a hat döntős versenyzőt, akik ezután vehettek részt a felkészülésen és fotózáson." Hogy mikor volt a zártkörű előszelekció, azt már nem írja a szóróanyag: november 16-án, szombaton. Négy nappal a pályázati határidő lejárta előtt.
"A középdöntő napján, reggel hívott fel a New Image vezetője, Pocsai Alex, és közölte velem, hogy benne vagyok a középdöntőben,
az elődöntőn már túljutottam
azzal, hogy leadtak rólam fotókat. Én nem is tudtam az egész versenyről" - meséli a Narancsnak Takács Ildikó, az Év Arca ´96, aki azért emlékszik így a napra, mert aznap este még részt vett egy Chevignon-divatbemutatón a Patexben. Ildikó még 1995-ben kapott kétéves szerződést a New Image-től, miután bekerült az általuk szervezett Supermodel verseny döntőjébe. "A középdöntő a Hotel Wienben, a New Image-nél volt. Körülbelül hatvanan lehettek: New Image-es modellek és olyanok, akik a pályázatra jelentkeztek. Egyenként kellett beszélgetni a Metropolitan francia képviselőjével, Aymeric Montlaurral, és utána megmondták, melyik húsz lányt akarják még fürdőruhában is látni. Végül megmondták, ki a hat döntős."
Ildikó mindenesetre elismeri, hogy nem egyenlő esélyekkel szálltak be a versenybe azok a lányok, akik az újsághirdetések alapján pályáztak. Dr. Gyarmati András, a Fogyasztásvédelmi Főfelügyelőség főigazgatója pedig kérdésünkre egyenesen "a fogyasztó megtévesztésének" nevezte az ügyet (hiszen a pályázók azt hihették, tisztességes versenyfeltételek mellett indulnak), és bár úgy látta, e speciális esetben nehezen fellelhető a megfelelő jogszabály, utalt a polgári törvénykönyv egyik bekezdésére (lásd Joghézag című keretes írásunkat).
Szakmabelitől egyébként azt hallottuk: az ügy megfelel az általános gyakorlatnak. "Általában már az ilyen pályázatok előtt megvan az a kör, amelyik nyertes lehet, a pályázat csak azért kell, hátha mégis bejön egy átütő tehetség, akibe érdemes invesztálni. Arról azonban nincs szó, hogy rögtön meg is nyerje a versenyt."
A New Image Modelsnél megtudtuk: cégük csak az utolsó pillanatban, november elején szállt be a szervezésbe, miután a Max Factor elégedetlen volt az előző lebonyolítóval, és ők amúgy is régóta közvetítenek ki magyar modelleket a Metropolitannek.
"Az egész versennyel meg az előrehozott középdöntővel azért kellett annyira sietni, mert kinti ügyfelünk, a Procter & Gamble (amelynek része a Max Factor) ragaszkodott ehhez az időponthoz" - mondta a Narancsnak Pocsai Alex, a New Image stúdió igazgatója, aki faxokkal igazolja, hogy ők megpróbálták legalább december 2-ára átrakni a döntő napját, de Kira Behnert, a Max Factor kelet-európai képviselője nagy nyomást gyakorolt rájuk, és nem ment bele abba, hogy a döntő egy másik verseny, az (ugyancsak New Image által szervezett) Supermodel november 30-i döntője utánra essen. Azzal is érvelt, hogy nagyjából november 26-a táján volt hét másik kelet-európai ország Év Arcának döntője is. Tény viszont, hogy a New Image nem volt a zsűriben, csak a Metropolitan (köztük az említett Aymeric Montlaur) és a Max Factor (köztük az említett Kira Behnert).
"Nem hiszem, hogy a 16-i középdöntő ellenére bármely lány kimaradt a versenyből, hiszen utána is folyamatosan néztük át a beérkező pályázatokat is, van-e köztük esélyes" - mondja Pocsai, hangsúlyozva, hogy ők pont annak örülnek, ha teljesen amatőrök jönnek.
"Nekünk reklámot jelentett,
hogy bekerültünk a szervezők közé, és ettől teljesen független dolog, hogy a hatból öt döntős lány velünk állt szerződésben. Ez csak véletlen. Ugyanúgy más ügynökség is nevezhetett volna lányokat." A New Image igazgatója egyébként büszke arra, hogy 1995-ben a magyarországi Supermodel rendezvényen keresztül a lenyűgöző Cseh Annamária megnyerte a világversenyt, először a magyar modellkedés történetében, és azóta olyan világhírű cégeknek dolgozik, mint az Armani.
A Narancsnak adott telefoninterjújában Kira Behnert, a Max Factor kelet-európai képviselője nem is igazán értette, mi itt a probléma, hiszen szerinte a világ minden modellversenyén tartanak egyfajta "előszelekciót", és itt is ez történt. Õ azonban a Metropolitanre hárította a döntés felelősségét, "az ő hangjuk volt ebben döntő", különben is, nem volt pályázati feltétel, hogy profi nem indulhat. Ugyanezt mondta nekünk Michel Levaton, aki a Metropolitan részéről telefonált ránk, mivel úgy hallották, "barátságtalan cikk készül" róluk. Levaton hangsúlyozta, hogy semmi etikátlanság nem történt, Nyugaton is sokszor tartanak zárt elő- és középdöntőket, bár azt nem tudta megmondani, hogy a magyarországi Év Arca ´96-on induló profi, szerződéses lányok is mind kitöltötték-e a kis jelentkezési lapokat. Igaz, ezt nem is tartotta lényeges szempontnak: "Mi néha csak fotók alapján döntünk."
A magyarországi Procter & Gamble-nek csak annyi köze volt a versenyhez, hogy Kira Behnert megbízásából közzétették a hirdetést három lapban: a Nők Lapjában, a Tinában és a Bravóban, és megszervezték a postafiókot, amit végül Forgács Margit, a Fotex/Azúr cég képviselője, későbbi döntős zsűritag hozott tető alá. Az ő feladata volt az is, hogy a pályázatokat továbbítsa Párizsba. Azaz: feladata lett volna, értesülésünk szerint azonban több hazai fél elégedetlen volt munkájával. Azt már a zsűri VICO-s tagjától, Szilvássy Csilla gazdasági igazgatótól tudjuk, hogy a VICO (amely cég úgy szerepelt, mint a "modellverseny partnere") írásban
kizárólagos jogot kapott
arra, hogy a beérkező pályázati anyagokba folyamatosan betekinthessen, és esetleges jövőbeli Tina- vagy Nők Lapja-címlaplányokat szúrhasson ki magának (cserébe azért, hogy csak a három VICO-lapban jelent meg a hirdetés).
Megkérdeztük az ügyről Majtényi László adatvédelmi biztost, aki igencsak problémásnak nevezte a VICO-féle betekintési jogot ("ez ellentétes a célhoz kötöttséggel"), hiszen a lányok nem arra pályáztak, hogy a két hetilap valamelyikének címlapjára kerüljenek. Arról persze nincsen szó, hogy a lányok hozzájárulása nélkül közölnék a fotóikat, de így is harmadik félként juthattak bizalmas adatokhoz. Szilvássy Csilla egyébként elfogadja azt, hogy ez az együttműködési megállapodás sajátságos megoldás, de részletkérdésnek tartja, mivel a lányok engedélye nélkül amúgy sem hozták volna le képeiket a címlapon. "Különben is, melyik lány ne örülne annak, hogy a Nők Lapja címoldalára kerül?"
A zsűri másik magyar tagja, a Fotexet (a Max Factor hivatalos forgalmazóját) képviselő Forgács Margit kérdésünkre szinte elhatárolódott a versenytől, és nemcsak azért, mert a hatból öt lány New Image-es. "A szervezés nem volt profi, és a zsűri sem szakmai szempontok alapján állt fel. Én azt kértem, hadd válassza ki csak a Metropolitan a maga győztesét" - mondta kérdésünkre Forgács Margit. Mint elmondta,
nem tudott arról,
milyen szempontok alapján válogatták ki előzőleg a lányokat.
Ennyi érintett cégnél felmerül, hol is gyűltek össze tulajdonképpen a pályázati anyagok; már azért is, mert a győztes kiválasztása után sok lány - így Kinga is - megpróbálta visszaszerezni borítékját. Csáki Szilvia, a Nők Lapja hirdetésszervezője kérdésünkre elmondta: lapjukhoz "sokan telefonáltak emiatt", de ők a hirdetést feladó Procter & Gamble-hez irányították a lányokat, "utána nem hallottunk róluk". A postafiók tehát kizárásos alapon a Fotex/Azúré volt, amely cég előbb a Nők Lapjának, majd a New Image-nek küldte meg a lányok anyagait, hogy - mint Pocsai Alex kérdésünkre elmondta - "menet közben is tudjunk szelektálni az elődöntőre". A kör bezárult.
Kinga egy ideig nem pályázik újabb tehetségkutató versenyre.
Seres László
Szilágyi Szilvia
Joghézag
Modellértékű esetünkben minimum két jogsértés történt, reklámetikai problémákról nem is szólva, lényegében azonban joghézag közepébe csöppentünk.
Egyrészt máig nincs fogyasztóvédelmi törvény; a piaci verseny tisztességét a Gazdasági Versenyhivatal felügyeli. Kiindulhatunk viszont abból, hogy "a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról" szóló, január óta érvényes LVII. törvény 2. §-a kimondja: "Tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő módon (...) folytatni." Ez tiszta sor, akárcsak a 8. §, amely szerint "tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni". A törvény szerint a fogyasztó: "a megrendelő, a vevő és a felhasználó". Jó, de esetünkben mi az áru?
Vagy munkaviszonyról van szó, amelyre esélyegyenlőség biztosítása nélkül pályáztattak nyilvánosan? A hároméves párizsi munka mint fődíj erre utal. A munka törvénykönyve szerint (5. §) "a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni (...) minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt". Aztán (80. §): "A pályázati felhívásban meg kell jelölni a pályázat elbírálásának határidejét, ettől érvényesen eltérni nem lehet."
Ha a pályázatot szerződésként fogjuk fel, a legegyértelműbben a polgári törvénykönyv fogalmaz (210. §): "Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta." Valamint (240. §): "A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát", márpedig itt egyoldalúan módosítottak. Ezekre hivatkozhatnak a magukat átvertnek érző lányok, ha egyénileg vagy közösen perelni akarnak.
