Szt. Borbála a bányászok védőszentje, meg mindazoké, akik (hirtelen halállal járó) veszélyes szakmát űznek; ilyennek számítottak a tüzérek és a kohászok is, így aztán december 4-e a bányászok nemzetközi napja. A kultusz már a középkorban megjelent Magyarországon is, jellemzően a bányavárosokban persze. Mindemellett Magyarországon hivatalosan 1951-től szeptember első vasárnapján is ünneplik a bányászokat.
Az, hogy évszázadok múltával sem lett a föld alatti munka veszélytelen, jól mutatja, hogy még 1988-ban is történt halálos áldozattal járó bányaszerencsétlenség Magyarországon is. A lencsehegyi bányarobbanás az egyik utolsó nagy bányakatasztrófa volt a magyar szénbányászat történetében. Tizenegy bányász vesztette életét. A Dorogi Szénbányák Lencsehegy II. bányaüzemében történt a baleset, amikor egy nem engedélyezett szénomlasztást próbáltak végrehajtani. A feszített tempó miatt ún. „provokációs robbantással” akartak gyorsabb eredményre jutni, ám a tervezett, 11:15-kor elvégzett robbantást egy újabb követte: a berobbant szénpor a bánya 800 méternyi távolságban lévő részeire is elért. A mentést azonnal megkezdték, de a robbanás tönkretette a járatok világítását, szellőztetőrendszerét; a vágatok megteltek füsttel. A bányamentő csapatok Oroszlányból, Tatabányáról és Dorogról érkeztek, ők találták meg az áldozatokat: kilenc magyar és két lengyel bányász vesztette életét, a balesetet előidéző bányászok egyike sem élte túl a katasztrófát.
A magyar szénbányászatról többnyire már csak múlt időben lehet beszélni. Az utolsó mélyművelési bányát 2015-ben zárták be:
A széncsata vége – A Márkushegyi Bányaüzem bezárása
Az utolsó mélyművelésű szénbánya Magyarországon – ez ugrik be elsőre, ha a Vértes alatt húzódó Márkushegyi Bányaüzemről van szó. Meg persze a csődeljárások, a szénfillér és a mindig elodázott bezárás. Idén azonban eldőlt: 2015-től nem üzemel Márkushegy, mely tény egy szakma halálát is jelenti.
