A márciusi gyilkos porviharok kapcsán ismét előtérbe került a termőföld eróziójának kérdése. Vajon létezik fenntartható mezőgazdaság a talaj forgatása nélkül is?
Lassan véget ér a síszezon, és Magyarország még mindig nem ratifikálta Finnország NATO-csatlakozását. Pedig lesz még tél és jöhet a kutyára dér. 1939 tavaszán a háborúra készülődő országok még aligha foglalkoztak azzal, hogy ütőképes sítalpas csapatokat állítsanak fel, míg egy évvel később már mindegyik arra vágyott, bárcsak olyan „síelő kísértetekkel” rendelkezhetne, mint a finnek, akik képesek voltak feltartóztatni az oroszokat is. (Magyarország egyébként a téli háborúban gyorsan a finnek segítségére sietett – igaz nem hivatalosan, mégis Teleki Pál kezdeményezésére kormányzati erőforrásokkal –, a fegyverek mellett még egy 346 főből álló önkéntes egységet is küldtünk; már nem vetették be őket, mert 1940 márciusában Moszkvában megkötötték a békét.)
„Viszontlátásra a pokolban” – mondta a szegedi ítélethirdetés után a másodrendű vádlott.
A román sajtó kérdezett rá a szövetségnél, az UEFA pedig egyértelműen mást mond, mint az MLSZ.
Máshogy értelmezik a nemzetközi fociszövetség szabályzatát.
Fiataloknak hirdetnek természetvédelmi programot a nemzeti parkok, idén már tizedik alkalommal.
A 165 méter hosszú „betonfolyót” tavaly tavasszal fedezték fel helyi lakosok.
Átúszta a Dunát, jelenleg Nógrád megye keleti felén kóborol.
Nincs pénz az ország egyetlen állami források nélkül működő erdei kisvasútjának fenntartására.
Az ásotthalomi tanyavilágban alakította ki fokozatosan bővített és okosított otthonát Balog Attila szoftverfejlesztő. Napelemes házi kiserőművét azonban alig tudja használni, mert az áramszolgáltató képtelen biztosítani a szabványban rögzített ellátási minőséget.
