A Sugár (1886-tól Andrássy) utat 1871-ben kezdték építeni, és már 1876-ban átadták ünnepélyes keretek között. Pedig szó sem volt arról, hogy teljesen felépült volna. Legismertebb épületeit – például az Operaházat – csak az 1880-as években adták át, a kisföldalattit csak 1896-ban. Az út végén sem a Hősök tere állt, hanem egy ún. gloriette, amelyet Ybl Miklós tervei alapján 1884-ben emeltek. A 2,5 méter magas, korláttal kerített teraszra két oldalról lépcső vezetett, a közepén egy 24 méteres zászlórúd állt, így első ránézésre senki nem gondolhatta, hogy a mű valójában egy artézi kút fölé magasodik, amelyet hat évvel korábban fúrtak, és a Széchenyi fürdő vizét is szolgáltatta.
1895-ben született döntés a millenniumi emlékmű és nemzeti panteon létrehozásáról a Városliget kapujában – az 1911-re elkészült művet csak 1932-ben nevezték el Hősök terének –, amelynek munkálatai során 1897-ben elbontották a gloriette-tet, de ez nem jelentett megsemmisítést. A díszkútnak is nevezett építmény újbóli felállítását illetően voltak viták, hogy a Népligetbe vagy a budai hegyekbe kerüljön, végül az utóbbi mellett döntöttek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
