A Sugár (1886-tól Andrássy) utat 1871-ben kezdték építeni, és már 1876-ban átadták ünnepélyes keretek között. Pedig szó sem volt arról, hogy teljesen felépült volna. Legismertebb épületeit – például az Operaházat – csak az 1880-as években adták át, a kisföldalattit csak 1896-ban. Az út végén sem a Hősök tere állt, hanem egy ún. gloriette, amelyet Ybl Miklós tervei alapján 1884-ben emeltek. A 2,5 méter magas, korláttal kerített teraszra két oldalról lépcső vezetett, a közepén egy 24 méteres zászlórúd állt, így első ránézésre senki nem gondolhatta, hogy a mű valójában egy artézi kút fölé magasodik, amelyet hat évvel korábban fúrtak, és a Széchenyi fürdő vizét is szolgáltatta.
1895-ben született döntés a millenniumi emlékmű és nemzeti panteon létrehozásáról a Városliget kapujában – az 1911-re elkészült művet csak 1932-ben nevezték el Hősök terének –, amelynek munkálatai során 1897-ben elbontották a gloriette-tet, de ez nem jelentett megsemmisítést. A díszkútnak is nevezett építmény újbóli felállítását illetően voltak viták, hogy a Népligetbe vagy a budai hegyekbe kerüljön, végül az utóbbi mellett döntöttek.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
