Itt a tavasz, indulhat a primőr főzelékek szezonja! Hol vannak már a rossz emlékű csirizes, túlfőzött, monoton menzatrutymók!
A főzelékek új generációjával egy egészen újfajta szellemiség jelent meg: nem az a legfontosabb szempont, hogy minél laktatóbbak és gazdaságosabbak legyenek, hanem hogy az évszakkal haladva a zöldségekből a legjobbat hozzuk ki, ezzel pedig megdicsőüljön az egyébként húsközpontú magyar konyha leggyakoribb, leghétköznapibb, mégis mostohaként kezelt fogása. Áttörés történt a nemzetközi elnevezés terén is: a hosszas körülírások helyett érkezett egy szimpatikus szó: vegetable stoup (stew és soup ötvözetéből kreált kifejezés), köszönet érte Szende Péternek, a Culinary Institute of America professzorának.
Az új generációs főzelékekben az a legjobb, hogy tele vannak zöldséggel, ízzel és izgalommal. Arról nem is beszélve, hogy sokkal egészségesebbek, hiszen eleve több zöldséggel készülnek, és teljesen elmarad belőlük a lisztes rántás (amely nem mumus, de a főzelékekből nyugodtan elhagyható). Legfontosabb ismérvük, hogy alternatív sűrítési eljárással készülnek: vagy önmagukkal, tehát a megfőzött zöldség egy részének pürésítésével, vagy esetleg kevés étkezési keményítővel krémesítve.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
