Egotrip

Mélyi József: Pálya a magasban

Aránylag könnyen megtanulhatja

Egotrip

Lassan véget ér a síszezon, és Magyarország még mindig nem ratifikálta Finnország NATO-csatlakozását. Pedig lesz még tél és jöhet a kutyára dér. 1939 tavaszán a háborúra készülődő országok még aligha foglalkoztak azzal, hogy ütőképes sítalpas csapatokat állítsanak fel, míg egy évvel később már mindegyik arra vágyott, bárcsak olyan „síelő kísértetekkel” rendelkezhetne, mint a finnek, akik képesek voltak feltartóztatni az oroszokat is. (Magyarország egyébként a téli háborúban gyorsan a finnek segítségére sietett – igaz nem hivatalosan, mégis Teleki Pál kezdeményezésére kormányzati erőforrásokkal –, a fegyverek mellett még egy 346 főből álló önkéntes egységet is küldtünk; már nem vetették be őket, mert 1940 márciusában Moszkvában megkötötték a békét.)

1940-ben a magyar sajtóban is sok szó esett arról, hogy a finn sportolók milyen fontos szerepet játszottak a szovjet támadások megállításában. Megemlítették, hány öttusázó szolgált a seregben; hogy ott volt a fronton az olimpiák atlétikai bajnokai közül a gerelyhajító Matti Järvinen, vagy – reumája ellenére – az akadályfutó Volmari Iso-hollo, míg a legnagyobb legenda, Paavo Nurmi amerikai körúton gyűjtött támogatásokat a finn harcosoknak. A legtöbbet azonban a sízőkről beszéltek, akik között olyan nagy nevek is voltak, mint Pekka Niemi, aki sífutóként az 1936-os téli olimpián szerzett bronzérmet, egy évvel később pedig világbajnok lett 50 kilométeren, vagy Kalle Jalkanen, aki ugyanezen a távon 1938-ban nyert a vb-n, de előtte már a váltó tagjaként olimpiai bajnok is lett. A beszámolók szerint az 1939-es zakopanei világbajnokságon 18 kilométeren aranyérmes Jussi Kurikkala akár 200 kilométert is meghaladó felderítő utakat vállalt, a régebbi finn bajnokok, mint Tapani Niku vagy Sulo Nurmela pedig hasonlóan hosszú távon vezettek járőregységeket. Többen haltak hősi halált, köztük Jalkanen, aki 1941-ben, a téli háborút követő folytatólagos háború során esett el, vagy a szintén világbajnok Eino Olkinuora, aki már az orosz földön folytatott harcokban vesztette életét. (Finnországot a sztálini Szovjetunió 1939 novemberében támadta meg, ám az ország teljes elfoglalásának ez a kísérlete kudarcba fulladt. A „téli háborút” lezáró, 1940 márciusában megkötött békeszerződés nyomán Finnország háború előtti területének 10 százaléka került szovjet fennhatóság alá. A „folytatólagos háború” 1941 őszétől 1944 szeptemberéig tartott, az ezt lezáró béke lényegében az 1940-es határokat szentesítette, és Finnországot semlegességre kötelezte – a szerk.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.