Súlyos és kétségbeejtő: fizetése harmadát vehetik el attól az orvostól, aki tanít is

  • narancs.hu
  • 2018. december 20.

Élet + Mód

A Kúria döntése szerint ugyanis innentől a pedagógusi bértábla szerint kell meghatározni azok fizetését, akik a gyógyítás mellett tanítanak is.

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) orvosként dolgozó oktatónak munkaügyi kérelme után született a döntés - írja a Népszava. A SZTE oktatói közül például pszichiáterként, aneszteziológusként, radiológusként, traumatológusksént, infektológusként dolgozók fordultak munkaügyi bírósághoz, mert munkáltatójuk nem fizette ki a gyógyítási területen végzett munkájukért járó pótlékot a közalkalmazotti törvényre hivatkozva. Ekkor még a munkaügyi bíróság az orvosoknak adott igazat: tehát megilleti őket a tanítás melletti orvoslásért, ügyeletvállalásért játó pótlék. Az SZTE nem fogadta el a döntést, és a Kúriához fordult.

A Kúria – most nyilvánosságra hozott – döntése szerint azonban nem kell megkapniuk a pótlékot, mivel "csak végzettségüket tekintve orvosok" és kinevezésük oktatói, tudományos kutatói munkára szól. Így tehát az egyetemen például osztályvezető adjunktusként, docensként vagy professzorként dolgozók hiába végeznek aneszteziológus-intenzíves, radiológus, labor-, pszichiátriai, trauma-, infektológiai munkát, nem kaphatják meg a kiegészítő díjazást, ellentétben a klinikai szakorvosként alkalmazott kollégáikkal. Így átlagosan havonta 50 ezer forinttal keresnek kevesebbet, mint azok a kollégáik, akik csak gyógyítanak és nem végeznek mellette oktatói munkát - írják.

A döntés még súlyosabb része, hogy a hivatkozott közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint az ebben  a státuszban levő orvosknak a felsőoktatási bértábla szerint kell megállapítani a fizetését. Ha ezt elkezdik alkalmazni, akkor ezek az orvosok nemcsak a gyógyítási pótlékot nem kapják meg, hanem a fizetésük is kb. harmadával lehet kevesebb. "Míg ugyanis az orvosi bértáblában egy adjunktust bruttó 407 ezer forint illet meg alapbérként, addig egyetemi oktatóként ugyanilyen besorolásért csak 260 ezer forintos munkabér jár" - közlik.

Ahogy írják, eddig csak az SZTE orvos-kutatói nem kapták meg a prólékot, de a nyilatkozók tartanak attól, hogy a döntés után ez általános lehet.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke elmondta a lapnak, hogy ez a helyzet súlyos és kétségbeejtő: "Ezeken a helyeken a legsúlyosabb és a legbonyolultabb betegségeket gyógyítják; azokat, akik ilyen helyen dolgoznak, kétszeres-háromszoros terhelés éri. Az orvosi egyetem attól az ami, hogy ott az oktatás, a kutatás és a gyógyítás egyidejűleg, összefonódva zajlik. És ahelyett, hogy ezt kiemelt jövedelemmel is elismernék, bizonytalanságnak és hányattatásnak teszik ki őket. Mindez méltatlan az érintettekkel szemben, ráadásul veszélybe sodorja a betegek biztonságos ellátását is. Lassan már medikus oktat medikust, mert nincs oktató."

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.