Feleségét néhány hónapja tragikus hirtelenséggel veszítette el, közös farmjukat épp csak fenn tudja tartani gazdag, de vonakodó exférje segítségével. Ráadásul lánya, Claire (Sydney Sweeney) visszaeső heroinfüggő (egy semmirekellő, abuzív udvarlóval súlyosbítva), aki időnként felbukkan a tanyáján, hogy pénzért kuncsorogjon. Eddig minden egy melankolikus dráma irányába mutat, de amikor a lány másvalaki vérével borítva rúgja be a teraszajtót, a film (messzire rugaszkodó) thrillerfordulatot vesz. Ha az Easttowni rejtélyekért felelős forgatókönyvíró, Brad Ingelsby kicsit alaposabb munkát végzett volna, az Echo Valley egész tisztességes darab lenne. De inkább a futószalagon gyártott, felejthető Netflix-krimik és a strandra tartogatott egynyári ponyvabestsellerek vizeire evezünk.
Igazságtalan lenne azt állítani, hogy Michael Pearce filmje teljesen reménytelen, de erényei inkább a hősei pszichológiájának felfedezéséből, mintsem a cselekmény fordulataiból erednek. Moore persze képtelen slendrián módon színészkedni, most is a film egészét meghazudtoló mélységet ad a gyászban és irracionális anyai támogatásban elveszett Kate-nek. Van benne valami szürke bénultság, ami a diagnózis explicit megjelölése nélkül is egyértelműen sugározza a depresszió érzését: reggelente emberfeletti erőfeszítéseket tesz, hogy kikeljen az ágyából, és imádott lovainak gondozása is nehezére esik. Csak akkor zökken ki kábulatából, amikor kiszámíthatatlan lányának kell segítenie. Sweeney derekasan helytáll Moore mellett, bár sokkal kevesebb játékidő jut neki, mint amennyit a felvezetés sugall. A film második felére érthetetlenül eltűnik a történetből, pedig impulzív és manipulatív figurájából bőven lett volna még mit kibontani. Neki köszönhetjük a film legfeszültebb és felkavaróbb jelenetét is, amelyben vadállat módjára fordul anyja ellen, hogy pénzt kényszerítsen ki belőle. Kate valódi ellenfele végül Claire aljas, pénzéhes dílere, Jackie lesz, aki – dacára Domhnall Gleeson jóízű játékának – a lány mellett csak karikatúra marad. A lelkiismeretes színészi játék ellenére minden figura fárasztóan statikus, a túlírt, képtelen fordulatok pedig inkább a röhejesség irányába terelik a filmet, ami addig jobbára „csak” érdektelen volt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
