Film

Vándormozi

John Maclean: Tornado

  • - turcsányi -
  • 2025. július 16.

Kritika

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

A mű ugyancsak lassú és csendes, de roppant meggyőző karriert futott be, elkerülte a multipexeket, inkább indie seregszemléken tündökölt, megnyert egy rakás kisebb fesztivált. Maga a film is lassú volt és csendes, bár a fegyverek sűrűn ropogtak benne. Egy szerelmes skót süvölvény átkel a nagy óceánon, hogy megtalálja elveszett szerelmét, aki atyjával menekült a törvény és a rosszemberek elől az Újvilágba. De egy majdnem gyerek ártatlan felnőtt, szál egyedül ugyancsak idegen a vadnyugaton, ám hogy ne kelljen lábbal előre kirendezni már az elején, az alkotói gondviselés mellérendel egy marcona, ám a legváratlanabb pillanatokban felérző szívű desperadót (Michael Fassbender hív megformálásban; a színészről elmondható, hogy kivált a startnál afféle mentora volt a direktornak, neve és részvétele nélkül a Slow West el sem nagyon készülhetett volna). A két hős odisszeája nem vesz látványos fordulatokat, de kötelezően tartogat számos akadályt; az ellenük törő természeti és humán erőforrások mozgását pedig a közös múlt igazítja (s ez a praxis csak felerősödik most a Tornadóban, amely simán beillik a Slow West folytatásának, holott máskor és máshol járunk másokkal). A fiú és a bandita pedig mennek, mendegélnek, megküzdve ezer veszéllyel, de mindenkiben (legkivált a nézőben) ott a félsz, hogy amikor megérkeznek, beteljesednek-e a vágyaik. Vagy úgy teljesednek-e be, ahogy elképzelték. Vagy azok a vágyaik teljesednek-e be, amelyeket megfogalmazni bírtak maguknak. Azok lesznek-e boldogok, akiknek boldogoknak kellene lenniük, azok halnak-e meg, akik rászolgáltak, vagy épp szeretnének. Andrej Tarkovszkij a vadnyugaton (mely vadnyugatot éppenséggel Új-Zéland játssza, de láttunk már hasonlót). Nem nagy mutatvány mindebből ráismerni a Stalkerre, de Maclean nem másol, még csak nem is idézget, valamiféle hommage gondolata sem terheli filmjét, inkább csak elvacakol a gondolataival (vagy másokéval, ez oly mindegy), s aki közben látja, hallja, akkor jár a legjobban, ha vele tart. Az semmi, hogy szép és szomorú film a Slow West, de még szórakoztató is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.

Nem volt mit tenni

A rendőrség profi módon biztosította az idei Pride-ot és nem is bírságolja meg a résztvevőket: vagyis az egyetlen normális lehetőséget választotta, miután a népakarat lenyomta a Fidesz akaratát. Az állománynak nagyon nem tetszik, hogy a politika a saját céljaira akarja felhasználni őket.

Miniszterelnök a kijelzőn

Az Egyesült Államokban bejött Trumpnak, hogy ejtette a hagyományos médiát, és most ilyesmivel próbálkozik Orbán Viktor is ott, ahol az őt legkevésbé kedvelők gyűlnek össze.

A hallgatás ára

A román nemzetiségi szószóló önmagára, vélt vagy valós munkájára, munkatársai fizetésére és reprezentációra egy évben többet költ, mint amennyiből a honi településeken működő összes román nemzetiségi önkormányzat gazdálkodik. Kreszta Traján három ciklus óta dokumentálhatóan nem sok mindent csinált.