Film

Vándormozi

John Maclean: Tornado

  • - turcsányi -
  • 2025. július 16.

Kritika

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

A mű ugyancsak lassú és csendes, de roppant meggyőző karriert futott be, elkerülte a multipexeket, inkább indie seregszemléken tündökölt, megnyert egy rakás kisebb fesztivált. Maga a film is lassú volt és csendes, bár a fegyverek sűrűn ropogtak benne. Egy szerelmes skót süvölvény átkel a nagy óceánon, hogy megtalálja elveszett szerelmét, aki atyjával menekült a törvény és a rosszemberek elől az Újvilágba. De egy majdnem gyerek ártatlan felnőtt, szál egyedül ugyancsak idegen a vadnyugaton, ám hogy ne kelljen lábbal előre kirendezni már az elején, az alkotói gondviselés mellérendel egy marcona, ám a legváratlanabb pillanatokban felérző szívű desperadót (Michael Fassbender hív megformálásban; a színészről elmondható, hogy kivált a startnál afféle mentora volt a direktornak, neve és részvétele nélkül a Slow West el sem nagyon készülhetett volna). A két hős odisszeája nem vesz látványos fordulatokat, de kötelezően tartogat számos akadályt; az ellenük törő természeti és humán erőforrások mozgását pedig a közös múlt igazítja (s ez a praxis csak felerősödik most a Tornadóban, amely simán beillik a Slow West folytatásának, holott máskor és máshol járunk másokkal). A fiú és a bandita pedig mennek, mendegélnek, megküzdve ezer veszéllyel, de mindenkiben (legkivált a nézőben) ott a félsz, hogy amikor megérkeznek, beteljesednek-e a vágyaik. Vagy úgy teljesednek-e be, ahogy elképzelték. Vagy azok a vágyaik teljesednek-e be, amelyeket megfogalmazni bírtak maguknak. Azok lesznek-e boldogok, akiknek boldogoknak kellene lenniük, azok halnak-e meg, akik rászolgáltak, vagy épp szeretnének. Andrej Tarkovszkij a vadnyugaton (mely vadnyugatot éppenséggel Új-Zéland játssza, de láttunk már hasonlót). Nem nagy mutatvány mindebből ráismerni a Stalkerre, de Maclean nem másol, még csak nem is idézget, valamiféle hommage gondolata sem terheli filmjét, inkább csak elvacakol a gondolataival (vagy másokéval, ez oly mindegy), s aki közben látja, hallja, akkor jár a legjobban, ha vele tart. Az semmi, hogy szép és szomorú film a Slow West, de még szórakoztató is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.