Élet + Mód

"Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet", "Menj, az úton menj tovább", "A becsület ennél mégis többet ér" "Áruló nem leszek"... Akik ma is az ilyen csapzott szárnyú szállóigék bűvöletében élnek, biztosan nem értik, miért nyílt nemrégiben könnyűzenei múzeum.

Magyar Narancs: Nyolcadmagaddal újszülött koruktól neveltetek farkasokat úgy, hogy egy pillanatra sem hagytátok őket magukra. Buszoztak, bevásároltak, egyetemre és házibuliba jártak az emberszülőkkel a kisfarkasok, egyesek még színházba is eljutottak.

A kétméteres fekete fiúkra felváltva főző nénikék, a győzelem napján reggelig nyitva tartó kocsmák... Magyarország nyugati végén van egy kisváros, amely a kosárlabda bűvöletében él. A múlt héten harmadik bajnoki címét nyerő Marc-Körmend játékosaira mosnak és takarítanak is a helyi emberek. Ha pedig megfáradnak a bajnoki ünneplésben, a vállukon cipelik haza a hősöket.

Folyóink minősége a rendszerváltás óta javult, de a tisztított szennyvizek bevezetései alatti környezetben továbbra is veszélyes fürödni. Ám hogy mekkora esélyünk van hasmenést vagy bőrfertőzést összeszedni, alkatunktól is függ.

A rendszerváltás után a MÉH (Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat) mintegy 150 budapesti átvevőhelyéből 29-et üzemeltettek tovább a volt MÉH-es dolgozók, az utóbbi években azonban sorra szüntették meg a maradék üzleteket is. Mára Budapesten - ahol a volt hulladékgyűjtőkre 1990 után az Ereco Rt. csapott le - tíz alatti a volt MÉH mintájára működő hulladékátvevők száma.

A sors különös fintoraként idén egy napra esett a gyermeknap, a hősök napja és a tápiószentmártoni Attila (Atilla)-napok második felvonása. Nyugodtan mondhatjuk: a varázsdomb aljában, a jurták körül, az ősgyepen és lóháton megtörtént a három ünnep eggyéválása, a tönkölypehelyből, kuvaszból és Vikidál Gyulából összegyúrt tömény szinergia.

Megint egy kultfilm, amit soha nem lett volna szabad folytatni. Hiába látványosabbak a digitális trükkök - a bugyuta történet és az elképesztően ostoba párbeszédek miatt a Mátrix - Újratöltve a nyomába sem ér az 1999-es eredetinek, sőt ebből derül ki igazán, milyen felszínes kotyvalék a Wachowski fivérek cybermítosza. Üzletileg viszont legalább annyira sikeresnek ígérkezik, mint az első rész az akcióműfaj megújításának terén: a mozikban 158 millió dollárt hozott, a számítógépes játékváltozatból 1 millió példány kelt el egy hét alatt. A trilógia befejező részét ősszel vetítik.

Hét darab hétperces randi, szünet nélkül, egymás után... A gyorsbüfék és a villámangol után a rapidrandi - speed dating - is befékezett Budapesten.

Siófokon él és ír, egyedül neveli két fiát, angolt tanít, a Kurírnál volt tudósító, majd a már szintén megszüntetett Balaton tévénél szerkesztő-riporter. Most pr-os. Második regénye eddig két német kiadást ért meg. A X. Budapesti Könyvfesztiválon dedikálta a Mi az ábra? című harmadik regényét. Ebből az alkalomból találkoztunk vele, hogy kikérdezzük a politikai szatíra hátteréről és a vidéki írónő sorsról.

Ahogyan azt Puskin megmondta, a politika az irodalomban olyan, mint egy színházteremben leadott pisztolylövés: nem oda való, de mindenki felkapja rá a fejét. Még nagyobbat nézünk, ha egy nő dördíti el azt a fegyvert, hiszen oly´ ritka a női szatirikus. Bozai Ágota szubjektívebb műfajban indította pályáját mielőtt politikai pamflet-írásba kezdett [Perzsa díván(y), 1998].

A szodómia is, mint minden más "fajtalankodás", az emberi fajjal egyidős. Regulázása is éppoly ősi, mint gyakorlata. Már a szexuális kultúra és erkölcs közt is jelentős eltérések mutatkozhatnak, de a jog és a jog alkalmazása új értelmezési síkokat vihet a szexuális kultúrába. A deviancia meghatározása és tolerálásának fokai ráadásul más-más formában jelennek meg a metropolisok, félperifériák és gyarmatok törvényeiben és kultúrájában.

Egyre gyakrabban hallhatunk különböző médiumokban gyermeküket brutálisan bántalmazó anyákról. Felidézhetnénk az Amerikában ipari kamerával felvett parkolóbeli jelenetet is, de nem kell a tengerentúlra mennünk hátborzongató példákért. Néhány hete a szombathelyi Fő téren állítottak elő a járőrök egy hétéves kislányát ütlegelő-rugdaló ittas nőt, pár nappal később pedig az egyik kereskedelmi csatorna esti híradójában láthattunk egy csúnyán megvert csöppséget, akit sintén az anyja juttatott kórházba. Többségünk reakciója gyors és egyértelmű: "nem anya az ilyen!", holott érdemesebb lenne egy kicsit elgondolkodnunk azon is: miért?

Amikor rákanyarodunk a Hétes felé vezető úttalan útra, már látom, hogy a telep végében Barnáék háza előtt kint az összes gyerek. Mire az ajtó elé fordulunk, már Barna és Mari is jönnek, mosolyogva. "Nem tudom, mi lelte ezeket, nem hiszed el, már reggel óta várnak, de rendesen úgy várnak mindig, mint a Messiást" - nevet Barna. Elszégyellem magam.

Tűsarok: Miért lesz egy művészettörténészből médiaszemélyiség? Mi vonzotta a tévéhez?