Eltűnő hulladékátvevők: "Nyugdíjast és gyereket nem verünk át"

  • Kalas Györgyi
  • 2003. május 29.

Tudomány

A rendszerváltás után a MÉH (Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat) mintegy 150 budapesti átvevőhelyéből 29-et üzemeltettek tovább a volt MÉH-es dolgozók, az utóbbi években azonban sorra szüntették meg a maradék üzleteket is. Mára Budapesten - ahol a volt hulladékgyűjtőkre 1990 után az Ereco Rt. csapott le - tíz alatti a volt MÉH mintájára működő hulladékátvevők száma.

A rendszerváltás után a MÉH (Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat) mintegy 150 budapesti átvevőhelyéből 29-et üzemeltettek tovább a volt MÉH-es dolgozók, az utóbbi években azonban sorra szüntették meg a maradék üzleteket is. Mára Budapesten - ahol a volt hulladékgyűjtőkre 1990 után az Ereco Rt. csapott le - tíz alatti a volt MÉH mintájára működő hulladékátvevők száma.ARumbach Sebestyén utcában található a VII. kerület egyetlen hulladékátvevője. Nehéz eldönteni, mi van rosszabb állapotban: a narancssárga MÉH-táblával ellátott sötét üzlethelyiség vagy a vele szemben lévő zsinagóga. Barna Tibor 1968 óta dolgozik ezen a telephelyen.

"Tíz-egynéhány éve vettük meg a bérleti jogot az Erecótól, de jövő év január 1-jén lejár a szerződésünk. Azt mondták nekem az önkormányzatnál, hogy itt, a VII. kerületben ne is reménykedjek, mert a belvárosi telepeket mind meg akarják szüntetni. Egy hónapja sincs, hogy bezárták a Hársfa utcai és a Dob utcai átvevőket."

"Ezt is meg fogják szüntetni!" - mondja ifjabb Barna Tibor, aki egy kábé három m2-es fülkében üldögél. Az "iroda" tele van a hulladékgyűjtésből származó kincsekkel: régi üvegek, porcelánok, faragott képek, petróleumlámpák. Mindennek markáns alapot ad a középzöld fényes olajfesték, amivel még a plafon is be van kenve.

"Jövőre le fogják bontani, mint mellettünk ezt a házat. Azt mondták, parkolóházat építenek ide is, de amióta jött az Orbán Viktornak ez az olimpiás ötlete, azóta valami szállodáról beszélnek, aztán nem tudom. Persze minket nem kárpótolnak, nem kötelesek, csak a lakókat, ellehetetlenítenek itt mindenkit. Van a házban fodrász, kalapos, ügyvéd, könyvkötő, azokat egyiket sem kárpótolják. Szálkák vagyunk a lakosság szemében is. Mert hát hajléktalanok jönnek leginkább. Meg egyre több a nyugdíjas, de fiatal egyáltalán nem, amin én csodálkozom. Sok nyugdíjas van, aki kiveszi ezekből a piros hulladékgyűjtőkből az újságot, és elhozza."

H

A még megmaradt néhány átvevőhelyen a hajléktalanok a legfőbb beszállítók. A papírhulladék begyűjtése viszonylag egyszerű feladat, az "üzlet" beindításához csupán egy jól működő toló-, rakodó- vagy babakocsit kell beszerezni, amivel a belvárosi járdákon is könnyedén lehet lavírozni. A hajléktalanok leginkább a hullámpapírra szakosodtak: ez a legkönnyebben beszerezhető, és az átvételi ára is jobb, mint az újságé. A környékbeli élelmiszerüzletek fel vannak osztva, mindenkinek megvan a saját gyűjtési körzete. A boltok is jól járnak, hiszen nem kell elszállíttatni a hulladékot. A legjobb biznisz azonban a fém, azon belül is az alumínium; a bontások körül a járgányok egész hadserege sorakozik fel.

Az újságpapír általában a nyugdíjasoké, mert ezzel lehet a legkevesebbet keresni. Barna Tibor 4 Ft-ot tud adni egy kg vegyes papírért, ami 1 Ft 50 filléres emelkedést jelent az 1990-es 2,50-hez képest. "Így is mit keresek vele? Tőlem átveszik 7 Ft-ért, nem tudok többet adni. A hullámpapírért 8 Ft-ot adok, tőlem meg átveszik 11-ért. Eddig adtak 21 Ft-ot, de tavaly szeptember óta, mióta bejött az új termékdíjrendelet, csak 11-et" - tájékoztat az árszintről.

Az alacsony átvételi ár azért is furcsa, mert Magyarországon az igen csekély, 35-40 százalékos újrahasznosítási arányhoz szükséges 320 000 tonna papírhulladékot sem tudják visszagyűjteni. Az évente begyűjtött csomagoló-, karton-, újság- és irodaipapír-hulladék 240 000 tonnát tesz ki, így a maradékot Németországból "importálják", hiszen csak a Dunapack Rt. éves igénye 200 000 tonna. Barna Tibor szerint azonban minden további nélkül össze lehetne gyűjteni a hiányzó mennyiséget, ami viszont senkinek sem érdeke, hiszen jobban megéri Németországból behozni a papírt. "A német cégek fizetnek nekik, hogy elpucolják Németországból a szemetet. Így ideszállítják >>újrahasznosításra

Betopog egy néni, kissé fakult kék kosztümben, négy nejlonszatyorral, amiket a mázsálóra pakol. A néni mindennap jön, Tibor szerint valahol takarít, onnan hordja az újságot. A néni átvesz 40 forintot és egy Metro újságot, mert a törzsügyfeleknek itt az is jár; másnap nyilván azt is beteszi a nejlonszatyrokba. "Van egy néni, vagy 90 éves, alig bír menni, csak bottal. A szomszédja mindig kirakja az ajtó elé a nagy köteg újságokat, aztán a néni meg átcsoszog vele. Ha jön, adok neki 150 forintot, le se mérem. Nálunk mindig volt egy szabály: nyugdíjast és gyereket nem verünk át."

Nemsokára két hajléktalan érkezik rozsdás fémcsövekkel telepakolt kocsival. Az idősebb tolja, a fiatalabb pedig ugrál a kocsi körül. "Bontás volt itt, nem messze, oszt´ szóltak, hogy hozzuk el. Nekik nem éri meg elszállíttatni. Vigyázzon papa, mert a végén szívinfarktust kap!" - kiált oda a fiatal a társának. A papa azonban válaszra sem méltatja, makacsul próbál megemelni egy legalább 50 kilós csődarabot. Sorban rápakolnak mindent a mázsálóra. "Van vagy 200 kiló - szólal meg végre elégedetten a papa.´

"Annyi nincs - feleli Tibor, miközben erősen koncentrál, hogy egyenesbe´ tartsa a mérleg nyelvét. - Csak 168." 1700 forint üti a markukat, és lesz még vagy három fuvar; ma jó az üzletmenet.

"Fogalmam sincs, hogy mi lesz a hajléktalanokkal, ha minket bezárnak, szinte mind idejár, vagy 50 ember belőlünk él. Meg a nagy cégek is. Engem már ismernek, idetelefonálnak, hogy el kéne vinni a papírt, aztán szólok a Gyurinak, mert még ő az, aki úgy józan szokott lenni. Aztán ő elmegy érte, és mindenki jól jár. Mondjuk eddig én sem panaszkodom, én ebből a szemétből már felépítettem egy házat, vettem egy kocsit, és minden évben külföldön nyaralok. Meg is dolgozom érte, megmozgatok 15 tonnát mindennap" - sorolja büszkén ifjabb Tibor.

"Az újonnan alakult gyűjtés teljesen elcigányosodott - kapcsolódik a beszélgetésbe az idősebb Tibor. - Papírral nem is foglalkoznak, csak fémmel. Könnyebben boldogulnak, megvannak a kapcsolataik. Én lopott árut nem veszek át, nem is tehetném, minden héten itt van a rendőrség. Felszednek mindent, ami mozdítható, tudom, mert itt is próbálkoztak. De mondtam, ide ne hozzátok, amire rá van írva, hogy Elmű meg Vízművek meg ilyenek. A díszkorlátok is igen kelendőek. Egy időben a díszrács ment nagyon, ami ott a fák körül van. Szinte mind felszedték. Felszednek mindent, még élő vezetékeket meg síneket is!"

H

A Győr melletti Nagyszentjánoson egy 75 tonnás pontonhíd "került" három részletben a közeli MÉH-telepre. A hidat már egy jó ideje a nagyszentjánosi vasútállomáson tárolták mint "állami céltartalékot", amíg valakinek eszébe nem jutott, hogy nagyobb üzlet volna "újrahasznosítani". Mire a tetteseket megtalálták, a hidat már rég beolvasztották valahol.

H

"Én ebbe az üzletbe befektettem volna, ha eladták volna, nem így nézne most ki. Felújítottam volna, meszeltem volna, de ez lebontásra ítélt terület. Pedig mi csinálnánk; ha az ember dolgozik ezzel rendesen, mint nálunk az egész család, meg lehet belőle élni szépen. De itt, a Belvárosban mind meg fogják szüntetni, csak ezt senki sem meri bevallani. Az EU-ban ez nem működik, ott szelektív hulladékgyűjtés van, nem adnak pénzt a hulladékért. Igaz, a VI. kerületi önkormányzat egyelőre békén hagyta az átvevőket, ott van három is. A Benczúr utcában is már hányszor tiltakoztak, de az önkormányzat nem engedte bezáratni. Neki jobban megéri, ha fizetik a bérleti díjakat. Hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, nem tudom - néz az öreg a közeledő Gyuri felé. - Fizikai munkára nem alkalmasak, ez van nekik, meg még az üveggyűjtés, amíg lehet."

H

A Benczúr utcában némi keresgélés után megtaláljuk a pincébe vezető lejáratot, felette a tábla: MÉH-átvevőhely. Itt is olajfestékkel van lekenve az "iroda", csak nem zölddel, hanem egészen élénk rózsaszínnel. A falon feszület, vele szemben Nótár Mary kazettaborítója a villanyórán. Ilonka háttal áll nekem, haját igazítja a tükörben, onnan méreget, majd letelepedik foteljébe, segítőtársa, Gera pedig felpattan a kisszékről, és hellyel kínál.

"Hát a Tibit lehet, hogy bezárják, mert ő szerződéses. De engem nem, mert én ezt megvettem. Hatmilliót raktam le egybe´. Hallottam én is olyat, hogy az unióban nem lesz ilyen, de én azt nem hiszem. Itt olyan lázadás lesz, ha ezt megszüntetik, biztos, hogy az összes hajléktalan fellázad, agyonütik még a polgármestert is. Meg lázadok én is! Én máshoz nem értek, csak ehhez. Én ebbe beleszülettem. A szüleim is ezt csinálták, na nem úgy, mint én, lóval meg szekérrel, tudod. Udvaros házba´ laktak, és ott gyűjtötték. Gyűjtöm én is otthon is, az udvaron. Az egész utca ezt csinálja ott kint " - Ilonka zselés cukorkát vesz ki az íróasztal fiókjából. Kibontja a csomagolást, megkínál, és ráhelyezi a dobozt a MIÉP feliratú edényalátétre. "Van még két másik üzletem is - folytatja -, az egész család ezt csinálja, a lányom van az Eötvösbe´, a vejem a nyócba´, a harmadik lányom meg otthon, az udvarba´ veszi át. Megmondom neked őszintén, én színesfémben üzletelek, átveszem a papírt is, de annak nem nagyon van ára."

Ilonka csak 3 Ft-ot ad 1 kg vegyesért, valószínűleg azért, hogy inkább a fémet hozzák.

Megjelenik egy Ördög névre hallgató hajléktalan, ő segít Ilonkáéknak: ha sok a munka, locsolja a betont, pakolgat. Munka pedig állandóan van, sűrű a forgalom. "Ez még semmi - legyint Ilonka -, gyere vissza, ha lomtalanítás lesz! Az utcán áll a sor."

Hajléktalan házaspár jelenik meg a pincelejáróban, három zsák papírral. "Na, ma papírt találtak - kommentál Ilonka. - Van, hogy fémet találnak, van, hogy papírt. Ezek rendesek, nem isznak, csak kirakták szegényeket a lakásból." Ilonka ki sem nyitja a zsák száját, leméri, és adja a 470 Ft-ot; ha visszaszámolunk, ez több mint 150 kg papírt jelent. A házaspár sem érdeklődik a pontos súly után, teljes a bizalom. Még fordulnak vagy kétszer, mondják, van egy kis lemezük is.

H

A környezetvédők igencsak haragszanak a VI. kerületi "szociális papírgyűjtőkre", hiszen pont itt kezdtek kísérleti szelektív hulladékgyűjtést, mintegy 3500 lakos bevonásával. A kezdeményezést a hajléktalanok fogadták a legszívesebben; nagy örömmel pakolták ki a papírgyűjtő konténereket, lehetetlenné téve ezáltal a kísérlet pontos értékelését - ugyanakkor naponta több tonna papírhulladékot gyűjtenek vissza.

"Nehéz munka ez, mert nem mondom, hogy könnyű. Ezt a sok részeg embert egész nap elviselni, kinn alszanak, nem mosdanak, büdösek. De ha én nem lennék, nem is élnének, amelyik ügyes, naponta 4-5000 Ft-ot is megkeres. Mit csinálnának mást, ha én nem lennék?" - látnivaló, Ilonkának van küldetéstudata.

"Nem hiszem, hogy az unióban megszüntetik - mondja újra, inkább magának, mint nekünk. - Én azt mondom, hogy amíg világ a világ, a fémbe´ mindig üzlet lesz." "Az biztos - helyesel Gera -, így forog a világ pénze!"

Kalas Györgyi

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.