Eltűnő hulladékátvevők: "Nyugdíjast és gyereket nem verünk át"

szerző
Kalas Györgyi
publikálva
2003/22. (05. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A rendszerváltás után a MÉH (Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat) mintegy 150 budapesti átvevőhelyéből 29-et üzemeltettek tovább a volt MÉH-es dolgozók, az utóbbi években azonban sorra szüntették meg a maradék üzleteket is. Mára Budapesten - ahol a volt hulladékgyűjtőkre 1990 után az Ereco Rt. csapott le - tíz alatti a volt MÉH mintájára működő hulladékátvevők száma.

A rendszerváltás után a MÉH (Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat) mintegy 150 budapesti átvevőhelyéből 29-et üzemeltettek tovább a volt MÉH-es dolgozók, az utóbbi években azonban sorra szüntették meg a maradék üzleteket is. Mára Budapesten - ahol a volt hulladékgyűjtőkre 1990 után az Ereco Rt. csapott le - tíz alatti a volt MÉH mintájára működő hulladékátvevők száma.ARumbach Sebestyén utcában található a VII. kerület egyetlen hulladékátvevője. Nehéz eldönteni, mi van rosszabb állapotban: a narancssárga MÉH-táblával ellátott sötét üzlethelyiség vagy a vele szemben lévő zsinagóga. Barna Tibor 1968 óta dolgozik ezen a telephelyen.

"Tíz-egynéhány éve vettük meg a bérleti jogot az Erecótól, de jövő év január 1-jén lejár a szerződésünk. Azt mondták nekem az önkormányzatnál, hogy itt, a VII. kerületben ne is reménykedjek, mert a belvárosi telepeket mind meg akarják szüntetni. Egy hónapja sincs, hogy bezárták a Hársfa utcai és a Dob utcai átvevőket."

"Ezt is meg fogják szüntetni!" - mondja ifjabb Barna Tibor, aki egy kábé három m2-es fülkében üldögél. Az "iroda" tele van a hulladékgyűjtésből származó kincsekkel: régi üvegek, porcelánok, faragott képek, petróleumlámpák. Mindennek markáns alapot ad a középzöld fényes olajfesték, amivel még a plafon is be van kenve.

"Jövőre le fogják bontani, mint mellettünk ezt a házat. Azt mondták, parkolóházat építenek ide is, de amióta jött az Orbán Viktornak ez az olimpiás ötlete, azóta valami szállodáról beszélnek, aztán nem tudom. Persze minket nem kárpótolnak, nem kötelesek, csak a lakókat, ellehetetlenítenek itt mindenkit. Van a házban fodrász, kalapos, ügyvéd, könyvkötő, azokat egyiket sem kárpótolják. Szálkák vagyunk a lakosság szemében is. Mert hát hajléktalanok jönnek leginkább. Meg egyre több a nyugdíjas, de fiatal egyáltalán nem, amin én csodálkozom. Sok nyugdíjas van, aki kiveszi ezekből a piros hulladékgyűjtőkből az újságot, és elhozza."

H

A még megmaradt néhány átvevőhelyen a hajléktalanok a legfőbb beszállítók. A papírhulladék begyűjtése viszonylag egyszerű feladat, az "üzlet" beindításához csupán egy jól működő toló-, rakodó- vagy babakocsit kell beszerezni, amivel a belvárosi járdákon is könnyedén lehet lavírozni. A hajléktalanok leginkább a hullámpapírra szakosodtak: ez a legkönnyebben beszerezhető, és az átvételi ára is jobb, mint az újságé. A környékbeli élelmiszerüzletek fel vannak osztva, mindenkinek megvan a saját gyűjtési körzete. A boltok is jól járnak, hiszen nem kell elszállíttatni a hulladékot. A legjobb biznisz azonban a fém, azon belül is az alumínium; a bontások körül a járgányok egész hadserege sorakozik fel.

Az újságpapír általában a nyugdíjasoké, mert ezzel lehet a legkevesebbet keresni. Barna Tibor 4 Ft-ot tud adni egy kg vegyes papírért, ami 1 Ft 50 filléres emelkedést jelent az 1990-es 2,50-hez képest. "Így is mit keresek vele? Tőlem átveszik 7 Ft-ért, nem tudok többet adni. A hullámpapírért 8 Ft-ot adok, tőlem meg átveszik 11-ért. Eddig adtak 21 Ft-ot, de tavaly szeptember óta, mióta bejött az új termékdíjrendelet, csak 11-et" - tájékoztat az árszintről.

Az alacsony átvételi ár azért is furcsa, mert Magyarországon az igen csekély, 35-40 százalékos újrahasznosítási arányhoz szükséges 320 000 tonna papírhulladékot sem tudják visszagyűjteni. Az évente begyűjtött csomagoló-, karton-, újság- és irodaipapír-hulladék 240 000 tonnát tesz ki, így a maradékot Németországból "importálják", hiszen csak a Dunapack Rt. éves igénye 200 000 tonna. Barna Tibor szerint azonban minden további nélkül össze lehetne gyűjteni a hiányzó mennyiséget, ami viszont senkinek sem érdeke, hiszen jobban megéri Németországból behozni a papírt. "A német cégek fizetnek nekik, hogy elpucolják Németországból a szemetet. Így ideszállítják >>újrahasznosításra

Betopog egy néni, kissé fakult kék kosztümben, négy nejlonszatyorral, amiket a mázsálóra pakol. A néni mindennap jön, Tibor szerint valahol takarít, onnan hordja az újságot. A néni átvesz 40 forintot és egy Metro újságot, mert a törzsügyfeleknek itt az is jár; másnap nyilván azt is beteszi a nejlonszatyrokba. "Van egy néni, vagy 90 éves, alig bír menni, csak bottal. A szomszédja mindig kirakja az ajtó elé a nagy köteg újságokat, aztán a néni meg átcsoszog vele. Ha jön, adok neki 150 forintot, le se mérem. Nálunk mindig volt egy szabály: nyugdíjast és gyereket nem verünk át."

Nemsokára két hajléktalan érkezik rozsdás fémcsövekkel telepakolt kocsival. Az idősebb tolja, a fiatalabb pedig ugrál a kocsi körül. "Bontás volt itt, nem messze, oszt´ szóltak, hogy hozzuk el. Nekik nem éri meg elszállíttatni. Vigyázzon papa, mert a végén szívinfarktust kap!" - kiált oda a fiatal a társának. A papa azonban válaszra sem méltatja, makacsul próbál megemelni egy legalább 50 kilós csődarabot. Sorban rápakolnak mindent a mázsálóra. "Van vagy 200 kiló - szólal meg végre elégedetten a papa.´

"Annyi nincs - feleli Tibor, miközben erősen koncentrál, hogy egyenesbe´ tartsa a mérleg nyelvét. - Csak 168." 1700 forint üti a markukat, és lesz még vagy három fuvar; ma jó az üzletmenet.

"Fogalmam sincs, hogy mi lesz a hajléktalanokkal, ha minket bezárnak, szinte mind idejár, vagy 50 ember belőlünk él. Meg a nagy cégek is. Engem már ismernek, idetelefonálnak, hogy el kéne vinni a papírt, aztán szólok a Gyurinak, mert még ő az, aki úgy józan szokott lenni. Aztán ő elmegy érte, és mindenki jól jár. Mondjuk eddig én sem panaszkodom, én ebből a szemétből már felépítettem egy házat, vettem egy kocsit, és minden évben külföldön nyaralok. Meg is dolgozom érte, megmozgatok 15 tonnát mindennap" - sorolja büszkén ifjabb Tibor.

"Az újonnan alakult gyűjtés teljesen elcigányosodott - kapcsolódik a beszélgetésbe az idősebb Tibor. - Papírral nem is foglalkoznak, csak fémmel. Könnyebben boldogulnak, megvannak a kapcsolataik. Én lopott árut nem veszek át, nem is tehetném, minden héten itt van a rendőrség. Felszednek mindent, ami mozdítható, tudom, mert itt is próbálkoztak. De mondtam, ide ne hozzátok, amire rá van írva, hogy Elmű meg Vízművek meg ilyenek. A díszkorlátok is igen kelendőek. Egy időben a díszrács ment nagyon, ami ott a fák körül van. Szinte mind felszedték. Felszednek mindent, még élő vezetékeket meg síneket is!"

H

A Győr melletti Nagyszentjánoson egy 75 tonnás pontonhíd "került" három részletben a közeli MÉH-telepre. A hidat már egy jó ideje a nagyszentjánosi vasútállomáson tárolták mint "állami céltartalékot", amíg valakinek eszébe nem jutott, hogy nagyobb üzlet volna "újrahasznosítani". Mire a tetteseket megtalálták, a hidat már rég beolvasztották valahol.

H

"Én ebbe az üzletbe befektettem volna, ha eladták volna, nem így nézne most ki. Felújítottam volna, meszeltem volna, de ez lebontásra ítélt terület. Pedig mi csinálnánk; ha az ember dolgozik ezzel rendesen, mint nálunk az egész család, meg lehet belőle élni szépen. De itt, a Belvárosban mind meg fogják szüntetni, csak ezt senki sem meri bevallani. Az EU-ban ez nem működik, ott szelektív hulladékgyűjtés van, nem adnak pénzt a hulladékért. Igaz, a VI. kerületi önkormányzat egyelőre békén hagyta az átvevőket, ott van három is. A Benczúr utcában is már hányszor tiltakoztak, de az önkormányzat nem engedte bezáratni. Neki jobban megéri, ha fizetik a bérleti díjakat. Hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, nem tudom - néz az öreg a közeledő Gyuri felé. - Fizikai munkára nem alkalmasak, ez van nekik, meg még az üveggyűjtés, amíg lehet."

H

A Benczúr utcában némi keresgélés után megtaláljuk a pincébe vezető lejáratot, felette a tábla: MÉH-átvevőhely. Itt is olajfestékkel van lekenve az "iroda", csak nem zölddel, hanem egészen élénk rózsaszínnel. A falon feszület, vele szemben Nótár Mary kazettaborítója a villanyórán. Ilonka háttal áll nekem, haját igazítja a tükörben, onnan méreget, majd letelepedik foteljébe, segítőtársa, Gera pedig felpattan a kisszékről, és hellyel kínál.

"Hát a Tibit lehet, hogy bezárják, mert ő szerződéses. De engem nem, mert én ezt megvettem. Hatmilliót raktam le egybe´. Hallottam én is olyat, hogy az unióban nem lesz ilyen, de én azt nem hiszem. Itt olyan lázadás lesz, ha ezt megszüntetik, biztos, hogy az összes hajléktalan fellázad, agyonütik még a polgármestert is. Meg lázadok én is! Én máshoz nem értek, csak ehhez. Én ebbe beleszülettem. A szüleim is ezt csinálták, na nem úgy, mint én, lóval meg szekérrel, tudod. Udvaros házba´ laktak, és ott gyűjtötték. Gyűjtöm én is otthon is, az udvaron. Az egész utca ezt csinálja ott kint " - Ilonka zselés cukorkát vesz ki az íróasztal fiókjából. Kibontja a csomagolást, megkínál, és ráhelyezi a dobozt a MIÉP feliratú edényalátétre. "Van még két másik üzletem is - folytatja -, az egész család ezt csinálja, a lányom van az Eötvösbe´, a vejem a nyócba´, a harmadik lányom meg otthon, az udvarba´ veszi át. Megmondom neked őszintén, én színesfémben üzletelek, átveszem a papírt is, de annak nem nagyon van ára."

Ilonka csak 3 Ft-ot ad 1 kg vegyesért, valószínűleg azért, hogy inkább a fémet hozzák.

Megjelenik egy Ördög névre hallgató hajléktalan, ő segít Ilonkáéknak: ha sok a munka, locsolja a betont, pakolgat. Munka pedig állandóan van, sűrű a forgalom. "Ez még semmi - legyint Ilonka -, gyere vissza, ha lomtalanítás lesz! Az utcán áll a sor."

Hajléktalan házaspár jelenik meg a pincelejáróban, három zsák papírral. "Na, ma papírt találtak - kommentál Ilonka. - Van, hogy fémet találnak, van, hogy papírt. Ezek rendesek, nem isznak, csak kirakták szegényeket a lakásból." Ilonka ki sem nyitja a zsák száját, leméri, és adja a 470 Ft-ot; ha visszaszámolunk, ez több mint 150 kg papírt jelent. A házaspár sem érdeklődik a pontos súly után, teljes a bizalom. Még fordulnak vagy kétszer, mondják, van egy kis lemezük is.

H

A környezetvédők igencsak haragszanak a VI. kerületi "szociális papírgyűjtőkre", hiszen pont itt kezdtek kísérleti szelektív hulladékgyűjtést, mintegy 3500 lakos bevonásával. A kezdeményezést a hajléktalanok fogadták a legszívesebben; nagy örömmel pakolták ki a papírgyűjtő konténereket, lehetetlenné téve ezáltal a kísérlet pontos értékelését - ugyanakkor naponta több tonna papírhulladékot gyűjtenek vissza.

"Nehéz munka ez, mert nem mondom, hogy könnyű. Ezt a sok részeg embert egész nap elviselni, kinn alszanak, nem mosdanak, büdösek. De ha én nem lennék, nem is élnének, amelyik ügyes, naponta 4-5000 Ft-ot is megkeres. Mit csinálnának mást, ha én nem lennék?" - látnivaló, Ilonkának van küldetéstudata.

"Nem hiszem, hogy az unióban megszüntetik - mondja újra, inkább magának, mint nekünk. - Én azt mondom, hogy amíg világ a világ, a fémbe´ mindig üzlet lesz." "Az biztos - helyesel Gera -, így forog a világ pénze!"

Kalas Györgyi

szerző
Kalas Györgyi
publikálva
2003/22. (05. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...