Egotrip
Keresztury Tibor: Zártkörű fogadás
Evvel a kíméletet nem ismerő, folyamatos, elszánt haldoklással legfőképpen az volt a baj, hogy gyakorlatilag semmit sem lehetett tőle játszani. Egy rendes, hétköznapi, U szöges csúzlikkal vívott háború lebonyolítása a példának okáért egyáltalán nem volt megoldható, mert találat esetén úgy visított a kilőtt bajtárs, mint a szopós malac, pláne, ha kiment a szeme, a fejhangon történő hangképzés pedig Keszi nénit az átlagosnál is gyorsabban, korát meghazudtoló fürgeséggel hívta ki. Nem beszélve arról, hogy a háború gyakran keretét vesztette, teljesen elfajult; a harci hév, a nyers erő, a győzni akarás kiiktatta a megfontolt taktikát és stratégiát, s ezekben az esetekben nem volt az a hadvezér és az a Keszi néni, aki megálljt tudott volna parancsolni az események folyásának. Ilyenkor az U szögeket százas anyacsavar váltotta fel, az eltévedt lövedékek nyomán pedig meglehetős sűrűséggel törtek be a fejek, ablakok. Amikor pedig a házi ütközetbe az ősi ellenség, az Avasról leereszkedő, istent-embert nem ismerő, fékevesztett martalóchad is beavatkozott, a permanens csavarzápor gyakorlatilag bepöttyözte az udvar felett a légteret. El lehet képzelni, ha a hangos szó, a lábdobogás vagy a tíz évvel korábbi ártalmatlan buszvezetés is olyannyira megzavarta Keszi bácsi haldoklásának menetét, hogy Keszi néninek még abban a percben elő kellett százezerszer hallott monológját adnia, akkor hogyan érintette a szabómester elhúzódó búcsújának folyamatát a szirénázó mentő hangja vagy az üvegcsörömpölés. Az idegen seregek egy-egy újabb, frissen felvett katonája ráadásul a honos táncrendről, az érvényben levő, évtizedes ügymenetről, koreográfiáról mit sem sejthetett, ennélfogva előfordult, hogy egy avasi indián - nem tudván, hogy ő csak díszlet - egy csavarral a kisírt szemmel lamentáló nagymamát is megkínálta, amikor előtte, tenyérrel a fenekét verve, hangos uff-uff kiáltásokat hallatva ellovagolt.
