Rapidrandi: Gyors fiúk, gyors nők

  • Nagy Sebestyén
  • 2003. május 22.

Szex

Hét darab hétperces randi, szünet nélkül, egymás után... A gyorsbüfék és a villámangol után a rapidrandi - speed dating - is befékezett Budapesten.

Hogy ki találta ki, vita tárgya: az amerikaiak szerint az amerikaiak, a franciák szerint a franciák. A lényeg: 7-10 önkéntes randikandúrt összeeresztenek ugyanennyi randilánnyal egy teremben, ahol párba fejlődnek, és megkezdik az 5-7-10 perces randibeszédet. Ha letelt az idejük, megszólal a gong, ami azt jelenti, hogy a randikandúroknak tovább kell kotródniuk egy nőnyivel ugyanúgy, mint a világ legkegyetlenebb játékában, csak itt soha nem fogynak el a székek.

Az enyém hétszer hétperces változat, négykor kezdődik egy belvárosi kávéház különtermében. Előtte egy étteremben készülök fel. Kicsit ebédelek, aztán kisettenkedem a vécébe. Észreveszem, hogy két pattanás nőtt a szám fölé, szétzúzom őket, vérzek, csillapodom, hajfixálót kenek a hajamra - döbbenetesen viselkedem. Közben jófej dumákon gondolkodom, de semmi nem jut eszembe. ("Csajoztál már úgy, hogy észre sem vetted" - vigasztalom azért a tükörképemet.) Fizetéskor okos dolognak tűnik inni egy rövidet ("Akkor viszont rágót is kell vennem, és lehet, hogy az sem használ!"), végül arra gondolok: tizenhárom másik ember gondolja most végig a "feles vagy nem feles" problémát, amitől röhögnöm kell. Fogcsikorgatós bohémsággal indulok a kávéház felé. Odabent egyből nyilvánvaló: a terep két részre oszlik, normális vendégekre odafent és nem normális rapidrandisokra odalent. Az utcafronton pincérek nevetgélnek nagyokat, ebédelő párok kajálnak kajánul - el kell mennem előttük, hogy elérjem a pincébe vezető lépcsőt, közvetlenül a kétszer 8 méteres, "Rapidrandi" feliratú molinó alatt.

Speed datinget két cég szervez Budapesten, az egyik úgy hívja a szerelmi praecoxot, hogy "villámrandi", a másiké a "rapidrandi" név. Mindkettő belvárosi vendéglátóhelyen alakította ki küzdőterét, a villám tízszer tízperces, a rapid hétszer hét, mindkettő 4000 forintba kerül. Jelentkezni a honlapjukon lehet, név, telefon, mail megadásával. Ha összejött elég harcos, hívnak, hogy randid lesz.

A különterem bejárata előtt, egy szűk folyosón már sok férfi üldögél, legtöbben farmerba tűrt ingben, de van itt lecsúszott amorózó is, sörrel a kezében. Egy köpcös emberke és nője fogad. "Mi már házaspár vagyunk", kötik az orromra biztatásképpen, negédes vigyorukat drótkefével se lehetne leszedni az arcukról. Fel kell írnom a nevemet egy kis kártyára, amit majd a szívem fölé tűznek "Sebestyén? De hogy becézzük ezt?" "Sehogy." "Sehogy? Rendben, akkor írjuk így" - mondja Kerítő úr engedékenyen. Kerítőné segít a férjének mosolyogni, egy óriási faszív fityeg a nyakában, amit csak kimondani malac, valójában sivár, aszex kacat.

Randiférfi lettem, felcímkéztek

Kitűzőm mellé kapok egy papírlapot, tele üres sorokkal, ide kell majd írnom a hét Hófehérke nevét, mindegyik mellett egy mosolygó és egy csalódott figura, majd újabb üres sor "jegyzeteknek", ami azért is furcsa, mert a lapot majd vissza kell adni Kerítőéknek, meg aztán mit is írnék ide, "De csúnya"?, "Unalmas"?, "Na, ez tetszik"?

Az egymás felé fordított folyosói széksorokat a konyha mellett helyezték el. Itt üldögélünk heten, kiéhezett férfiak, ötven fokban. Izzadunk, vetkőznénk, a térdünk összeér, egy szót sem szólunk. Négy lány már odabent várakozik, három viszont az orrunk előtt regisztrál. "Kövérek" - ül ki az arcokra, de továbbra sem szólunk, mert diszkrét (félénk), nagyvonalú (balek), komoly kapcsolatra vágyó (beteg) férfiak vagyunk. "Hát akkor, uraim, rapidrandira fel!" - rikkantja Kerítő úr, és feltápászkodunk.

Persze vannak szabályok, nem lehet elárulni a teljes nevet, telefonszámért esedezni, nem lehet köpködni, pocskondiázni, trágárkodni, nem lehet látványos erekciót bemutatni, tapizni, mérettel hencegni, szóval tilos az összes ősi trükk.

Gitta kedves, szeretetre méltó, százkilós hölgy. A rendes barátnő, aki mindent meghallgat, és akinek drukkolunk, a szegény Gitta. "Honnan tudtad? Tényleg ilyen lelki szemetesláda típus vagyok!" Bedobom a ki-mit-csinált-tegnap-estét. "Én semmit. És te?" "Én se." Megbeszéljük, mit lehet Pesten csinálni, amikor éppen nem semmit csinálunk, és közben elégedetten érzem: telnek a percek. Aztán Gitta hirtelen az öccséről kezd mesélni, és kivirul. "´ ilyen összevissza csajozós típus" - mondja, és gyanút fog a saját mondatától. "Vagy te is ilye..." És gong.

Edina a legszebb nő, már Gitta asztalától is nézegettem, hogy

talán ő lesz a feleségem

Rám mosolyog. ("Aha, bal kettes ferde és elszíneződött. Nem baj, még így is helyes.") Rájövök, hogy nem tudok megszólalni. Ezek szerint itt is a második kör a legnehezebb, mint a hosszútávfutóknál. "Hagyjuk a hülyeséget, te mi a fenét keresel itt?" - kérdezem, és kezd méltán hülyének nézni. "Bocs, de reggel 5-kor feküdtem le tegnap" - hazudom. "És mit csináltál?" "Buliztam" - hazudom. "Aha, az jó." Megkérdezem Edinát: szerinte udvariatlanság-e megkérdezni rapidrandin a nő korát. Szerinte udvariatlanság, 28 éves. "És te?" "Én 22." Edina figyelmeztet, hogy ez a 25-35 évesek csoportja. Megsemmisülök.

Éva egyből azt kérdezi, hogyhogy nem bort iszom - egy ásványvizes üveget hurcolok magammal -, mert hogy én olyan "boros típus"-nak tűnök. Hmm. Éva az ötven fokkal dacolva sálat visel, amiből én nem azt gondolom, hogy "de szép sál", hanem: "biztos csúnya nyak". Hét percen át locsogunk borokról, nevetgélve, mint a részegek, a végén elmagyarázom, hol van a kedvenc borboltom, még térképet is rajzolok. Éva szemei egyre jobban csillognak, pedig jeges teát iszik.

Dia is dacol a meleggel, ő egész testében reszket. "Te félős típus vagy" - mondom kellő empátiával. Bólogat, most már minden irányban remeg. ("Most mit csináljak, azzal mégse nyithatok, hogy tudok egy jó pszichiátert.") Megérzem a parfümjét, megdicsérem, remeg. Új tapasztalatom: tudok öt percen át, megszakítás nélkül beszélni a parfümökről. A hatodik percben azonban szusszanva kiürülök, mint egy parfümösüveg. Kivárok,

hátha mégis megszólal

Aztán hosszas erőlködés után: "És... mivel foglalkozol?"

Ildi unott, szőke nő. "Hogy vagy?" - kérdezi nagyjából egy pénztárosnő lelkesedésével. Hét percen át beszél a foglalkozásáról. Hallgatok. Tényleg szóra sem érdemes.

Anikó izé előadó a blabla hivatalban. ´ is a munkájáról beszél, ami engem csöppet sem érdekel. "És te?" "Én a szexiparban dolgozom" - mondom szabályelle-nesen, és Anikó meglepetésemre felnevet. "És igaziból?" "A médiában." "Az majdnem ugyanaz." E megjegyzéstől elérzékenyülök, már majdnem beikszelem a mosolygó figurát, de: gong.

Zsófi a hetedik. Fáradtak vagyunk, megszegjük a szabályt: teljes nevünkön bemutatkozunk. Azt javaslom: beszéljük meg, kivel mi történt itt, és lelkesen egyetért. Elmeséli, hogy egy fiú könyörgött: jelölje szimpatikusnak, a szeme láttára. "Pedig tetszett. De ezzel elrontott mindent." Megkérdezem: mi számít a választásban. "Csak az, hogy hogy néz ki. Hét perc semmire sem elég."

A rapidrandi végén ki kell tölteni a nőtotót (vagy a férfitotót). Ha a találat kölcsönös, a felek 48 órán belül megkapják egymás nevét, számát, e-mail címét, hogy akár egy életen át zaklathassák egymást.

Nagy Sebestyén

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.