Hogy ki találta ki, vita tárgya: az amerikaiak szerint az amerikaiak, a franciák szerint a franciák. A lényeg: 7-10 önkéntes randikandúrt összeeresztenek ugyanennyi randilánnyal egy teremben, ahol párba fejlődnek, és megkezdik az 5-7-10 perces randibeszédet. Ha letelt az idejük, megszólal a gong, ami azt jelenti, hogy a randikandúroknak tovább kell kotródniuk egy nőnyivel ugyanúgy, mint a világ legkegyetlenebb játékában, csak itt soha nem fogynak el a székek.
Az enyém hétszer hétperces változat, négykor kezdődik egy belvárosi kávéház különtermében. Előtte egy étteremben készülök fel. Kicsit ebédelek, aztán kisettenkedem a vécébe. Észreveszem, hogy két pattanás nőtt a szám fölé, szétzúzom őket, vérzek, csillapodom, hajfixálót kenek a hajamra - döbbenetesen viselkedem. Közben jófej dumákon gondolkodom, de semmi nem jut eszembe. ("Csajoztál már úgy, hogy észre sem vetted" - vigasztalom azért a tükörképemet.) Fizetéskor okos dolognak tűnik inni egy rövidet ("Akkor viszont rágót is kell vennem, és lehet, hogy az sem használ!"), végül arra gondolok: tizenhárom másik ember gondolja most végig a "feles vagy nem feles" problémát, amitől röhögnöm kell. Fogcsikorgatós bohémsággal indulok a kávéház felé. Odabent egyből nyilvánvaló: a terep két részre oszlik, normális vendégekre odafent és nem normális rapidrandisokra odalent. Az utcafronton pincérek nevetgélnek nagyokat, ebédelő párok kajálnak kajánul - el kell mennem előttük, hogy elérjem a pincébe vezető lépcsőt, közvetlenül a kétszer 8 méteres, "Rapidrandi" feliratú molinó alatt.
Speed datinget két cég szervez Budapesten, az egyik úgy hívja a szerelmi praecoxot, hogy "villámrandi", a másiké a "rapidrandi" név. Mindkettő belvárosi vendéglátóhelyen alakította ki küzdőterét, a villám tízszer tízperces, a rapid hétszer hét, mindkettő 4000 forintba kerül. Jelentkezni a honlapjukon lehet, név, telefon, mail megadásával. Ha összejött elég harcos, hívnak, hogy randid lesz.
A különterem bejárata előtt, egy szűk folyosón már sok férfi üldögél, legtöbben farmerba tűrt ingben, de van itt lecsúszott amorózó is, sörrel a kezében. Egy köpcös emberke és nője fogad. "Mi már házaspár vagyunk", kötik az orromra biztatásképpen, negédes vigyorukat drótkefével se lehetne leszedni az arcukról. Fel kell írnom a nevemet egy kis kártyára, amit majd a szívem fölé tűznek "Sebestyén? De hogy becézzük ezt?" "Sehogy." "Sehogy? Rendben, akkor írjuk így" - mondja Kerítő úr engedékenyen. Kerítőné segít a férjének mosolyogni, egy óriási faszív fityeg a nyakában, amit csak kimondani malac, valójában sivár, aszex kacat.
Randiférfi lettem, felcímkéztek
Kitűzőm mellé kapok egy papírlapot, tele üres sorokkal, ide kell majd írnom a hét Hófehérke nevét, mindegyik mellett egy mosolygó és egy csalódott figura, majd újabb üres sor "jegyzeteknek", ami azért is furcsa, mert a lapot majd vissza kell adni Kerítőéknek, meg aztán mit is írnék ide, "De csúnya"?, "Unalmas"?, "Na, ez tetszik"?
Az egymás felé fordított folyosói széksorokat a konyha mellett helyezték el. Itt üldögélünk heten, kiéhezett férfiak, ötven fokban. Izzadunk, vetkőznénk, a térdünk összeér, egy szót sem szólunk. Négy lány már odabent várakozik, három viszont az orrunk előtt regisztrál. "Kövérek" - ül ki az arcokra, de továbbra sem szólunk, mert diszkrét (félénk), nagyvonalú (balek), komoly kapcsolatra vágyó (beteg) férfiak vagyunk. "Hát akkor, uraim, rapidrandira fel!" - rikkantja Kerítő úr, és feltápászkodunk.
Persze vannak szabályok, nem lehet elárulni a teljes nevet, telefonszámért esedezni, nem lehet köpködni, pocskondiázni, trágárkodni, nem lehet látványos erekciót bemutatni, tapizni, mérettel hencegni, szóval tilos az összes ősi trükk.
Gitta kedves, szeretetre méltó, százkilós hölgy. A rendes barátnő, aki mindent meghallgat, és akinek drukkolunk, a szegény Gitta. "Honnan tudtad? Tényleg ilyen lelki szemetesláda típus vagyok!" Bedobom a ki-mit-csinált-tegnap-estét. "Én semmit. És te?" "Én se." Megbeszéljük, mit lehet Pesten csinálni, amikor éppen nem semmit csinálunk, és közben elégedetten érzem: telnek a percek. Aztán Gitta hirtelen az öccséről kezd mesélni, és kivirul. "´ ilyen összevissza csajozós típus" - mondja, és gyanút fog a saját mondatától. "Vagy te is ilye..." És gong.
Edina a legszebb nő, már Gitta asztalától is nézegettem, hogy
talán ő lesz a feleségem
Rám mosolyog. ("Aha, bal kettes ferde és elszíneződött. Nem baj, még így is helyes.") Rájövök, hogy nem tudok megszólalni. Ezek szerint itt is a második kör a legnehezebb, mint a hosszútávfutóknál. "Hagyjuk a hülyeséget, te mi a fenét keresel itt?" - kérdezem, és kezd méltán hülyének nézni. "Bocs, de reggel 5-kor feküdtem le tegnap" - hazudom. "És mit csináltál?" "Buliztam" - hazudom. "Aha, az jó." Megkérdezem Edinát: szerinte udvariatlanság-e megkérdezni rapidrandin a nő korát. Szerinte udvariatlanság, 28 éves. "És te?" "Én 22." Edina figyelmeztet, hogy ez a 25-35 évesek csoportja. Megsemmisülök.
Éva egyből azt kérdezi, hogyhogy nem bort iszom - egy ásványvizes üveget hurcolok magammal -, mert hogy én olyan "boros típus"-nak tűnök. Hmm. Éva az ötven fokkal dacolva sálat visel, amiből én nem azt gondolom, hogy "de szép sál", hanem: "biztos csúnya nyak". Hét percen át locsogunk borokról, nevetgélve, mint a részegek, a végén elmagyarázom, hol van a kedvenc borboltom, még térképet is rajzolok. Éva szemei egyre jobban csillognak, pedig jeges teát iszik.
Dia is dacol a meleggel, ő egész testében reszket. "Te félős típus vagy" - mondom kellő empátiával. Bólogat, most már minden irányban remeg. ("Most mit csináljak, azzal mégse nyithatok, hogy tudok egy jó pszichiátert.") Megérzem a parfümjét, megdicsérem, remeg. Új tapasztalatom: tudok öt percen át, megszakítás nélkül beszélni a parfümökről. A hatodik percben azonban szusszanva kiürülök, mint egy parfümösüveg. Kivárok,
hátha mégis megszólal
Aztán hosszas erőlködés után: "És... mivel foglalkozol?"
Ildi unott, szőke nő. "Hogy vagy?" - kérdezi nagyjából egy pénztárosnő lelkesedésével. Hét percen át beszél a foglalkozásáról. Hallgatok. Tényleg szóra sem érdemes.
Anikó izé előadó a blabla hivatalban. ´ is a munkájáról beszél, ami engem csöppet sem érdekel. "És te?" "Én a szexiparban dolgozom" - mondom szabályelle-nesen, és Anikó meglepetésemre felnevet. "És igaziból?" "A médiában." "Az majdnem ugyanaz." E megjegyzéstől elérzékenyülök, már majdnem beikszelem a mosolygó figurát, de: gong.
Zsófi a hetedik. Fáradtak vagyunk, megszegjük a szabályt: teljes nevünkön bemutatkozunk. Azt javaslom: beszéljük meg, kivel mi történt itt, és lelkesen egyetért. Elmeséli, hogy egy fiú könyörgött: jelölje szimpatikusnak, a szeme láttára. "Pedig tetszett. De ezzel elrontott mindent." Megkérdezem: mi számít a választásban. "Csak az, hogy hogy néz ki. Hét perc semmire sem elég."
A rapidrandi végén ki kell tölteni a nőtotót (vagy a férfitotót). Ha a találat kölcsönös, a felek 48 órán belül megkapják egymás nevét, számát, e-mail címét, hogy akár egy életen át zaklathassák egymást.
Nagy Sebestyén
