Zenész Múzeum: Hall of fém

  • - legát -
  • 2003. június 12.

Tudomány

"Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet", "Menj, az úton menj tovább", "A becsület ennél mégis többet ér" "Áruló nem leszek"... Akik ma is az ilyen csapzott szárnyú szállóigék bűvöletében élnek, biztosan nem értik, miért nyílt nemrégiben könnyűzenei múzeum.

"Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet", "Menj, az úton menj tovább", "A becsület ennél mégis többet ér" "Áruló nem leszek"... Akik ma is az ilyen csapzott szárnyú szállóigék bűvöletében élnek, biztosan nem értik, miért nyílt nemrégiben könnyűzenei múzeum.

De akad még valaki, aki tényleg elhiszi, hogy a "rock örök és elpusztíthatatlan"?Az Old Man´s Music Pubban nemrégen megnyílt Zenész Múzeumban természetesen nem foglalkoznak ilyesmivel. Csak ilyen-olyan emlékek vannak a hazai pop múltjából - tárgyesetben. Jurca Iván, a pub vezetője és Zoltán János újságíró Danny Friedman "Pop-rock kellék" kollekciójától ihletve - ami olyan darabokból állt, mint Buddy Holly gitárja, Bob Dylan szájharmonikája, Jimi Hendrix wah-pedálja, a Stones és Alice Cooper színpadi öltözéke - gyűjtögetésbe kezdett, hogy az ismert Akácfa utcai vendéglátóegységben magyar könnyűzenei emlékhelyet hozzon létre.

A félévés gyűjtőmunka úgy kezdődött: "Figyelj, nem tudnál adni valamit?" Török Ádám mindjárt valamelyik fuvoláját, Deák Bill Gyula egy ezüstláncot, Tátrai Tibor halászhálóját, Takáts Tamás pedig festett lábgipszét ajánlotta fel. A dolognak híre ment, és persze mások sem akartak lemaradni. Olyannyira nem, hogy rövid idő alatt majdnem száz tárgy gyűlt össze. Ezeket helyezték el aranyozott keretű vitrinekben, korra, nemre, műfajra való tekintet nélkül - vegyesen,

a békés egymás mellett élés

jegyében. Így kerülhetett szomszédba Aradszky Lászlónak az 1968-as Táncdalfesztiválon viselt, kávémintás nyakkendője Závodi János 1980-as önarcképes (sic!) naptárával, az Omega 1975-ös mesterszalagja Máté Péter határidőnaplójával, Adamis Anna töltőtolla Németh Lehel méretes mobiltelefonjával. Sokan színpadi öltözéküket küldték el. A szegecselt bőrszerelés, a csizma, a póló, a napszemüveg természetesnek tűnik, néhány nyolcvanas-kilencvenes évekbeli szett - elsősorban Zoltán Erika fluoreszkáló sárga-fekete sztreccsöltözéke és Sípos F. Tamás csíkos póló, csíkos rövidnadrág kombinációja - láttán azonban csak arra gondolhatunk, nem véletlen, hogy soha nem volt világsztárunk. A legsokkolóbb hatást Schuster Lóránt 46-os méretű tűsarkú női tipegője váltja ki, ami közvetlenül egy gigantikus Bob Marley-kép és László M. Miksa levágott rasztafrizurája mellett kapott helyet.

Miközben végignézzük a kiállított darabokat, elviccelődhetünk, ha valaha létezett teljes egyetértés a hazai muzsikusok között, az minden bizonnyal a pacalpörkölt iránti rajongásban nyilvánult meg, és így logikus, hogy éppen egy étteremben jött létre a Zenész Múzeum. Csakhogy az Old Man´s Music Pubban nemcsak ételekkel szolgálnak, hanem élő koncertekkel is - legtöbbször éppen a régi fiúk. Vagyis a gyűjtemény csak kiegészíti az esténként szokásos muzeális, de korántsem temetői hangulatot.

Ennek ellenére a magyar rock: nincs. Nem kell gyászolnunk, hiszen nem halt meg, pontosabban - mint láthatjuk - meg sem halt. (Arról lehetne vitatkozni, hogy egyáltalán megszületett-e, de most inkább maradjunk annyiban: egyszer volt, hol nem.) Csak abban lehetünk biztosak, hogy körülbelül húsz éve megakadt a tű, azóta ugyanaz forog, egyre kevesebben hallgatják, és persze az előadók sem lesznek fiatalabbak.

Régen Latabár Kálmán

volt a komikus, most azok a hatvanéves vénemberek, akik bőrszerelésben, veszterncsizmában, fejükön a maradék tollat rázva azzal jönnek, hogy "rám többé nem találtok, rosszak". Akik lúzerek maradtak.

Rock. Sőt: Magyarock.

A Zenész Múzeum láttán még döbbenetesebbé válik, hogy a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években szinte mindenki - művész, tudós, rendőr - bekapta a horgot, és komolyan, nagyon is komolyan vette ezt a cirkuszt. "Egyre tágul az egykor a szikla fogalmát takaró rock jelentése. A sziklakeménységet fölvállaló muzsikusok legnagyobb megdöbbenésére, ma már soft-rockról és diszkó-rockról beszélnek egyesek, ami ugye éppoly lehetetlennek tűnik, mint például a két örök ellenség, a tűz és a víz házasítása. Első pillanatban látszik csak lehetetlennek a dolog, hiszen a jobbfajta indiántörténeteken felnőtt angyalföldi gyerekek is tudják, hogy létezik például a tüzesvíz. Miért ne lehetne akkor lágy rockzene vagy éppen táncolható koncertmuzsika?" Emlékszünk még a daliás időkre, amikor az ilyen jellegű "teoretikus" szövegekkel volt tele az ifjúsági (sic!) sajtó? Vagy emlékszünk a "szakmai" vitákra? 1981-re, amikor Bródy János - azóta Kossuth-díjas - azt mondta, "sem az URH, sem a Bizottság nem tartozik hozzánk. Az utóbbi például képzőművészekből áll", Som Lajos pedig azt: "Ma már nem kizárt, hogy az eredendően új zene éppen a szocialista országokból fog elindulni."

A hülyeséget persze könnyen elfelejtjük, mint ahogy azt is, hogy az a magyar rockzenész, akinek lemeze jelenhetett meg, kivételes helyzetben volt. Hiába zokogott folyamatosan, hiába szívatta a hivatal, a lemezgyár, az átlaghoz képest fényesen megélt, több tízezer példányban fogyott a lemeze, és tényleg elhitte magáról, rock and roll sztárnak született. Miközben egy kanál vízben megfojtotta volna, vagy éppen meg is fojtotta a másikat, a kollégát.

Egyszer talán érdemes lenne egy gyűjteményt összeállítani azoknak az emlékére is, akik így vagy úgy belepusztultak abba, hogy magyar popsztárok lehettek.

Most azonban emlékezzünk csak a szépre! És mosolyogjuk! Bárgyún, mint a korabeli zenészek a hatvanas években készült "jól fésült" fotókon. Ráadásul a múzeum hamarosan bővül Korda Gyögy karórájával, Koós János karmesteri pálcájával, valamint két női bugyival, amit annak idején Sáfár Józsefnek (P. Box) dobtak föl a színpadra.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.