Folyóink minősége a rendszerváltás óta javult, de a tisztított szennyvizek bevezetései alatti környezetben továbbra is veszélyes fürödni. Ám hogy mekkora esélyünk van hasmenést vagy bőrfertőzést összeszedni, alkatunktól is függ.Afővárostól 40 km-re délre fekvő, 1500 lakosú Kulcs Dunaparti szabad strandján a szezon előtti csendben csak néhány család múlatja az időt. Időnként kiskölkök vágódnak a vízbe a viharvert stégről, inas helyi fiatalok úsznak az árral. A vizet Budapest szennyese színezte zöldesre.
A halaknak már jó
"A faluban megkérdem, mi a helyzet" - meséli egy nagycsaládos pesti telektulajdonos, miként informálódik az aktuális vízminőségről. A hivatalos tájékoztatással szemben ugyanis fokozatosan szkeptikussá vált, miután többször is hallotta a rádióban, hogy bőrbetegséget lehet kapni a Dunától. De neki meg a gyerekeknek semmi baja sem lett. "Aki régóta fürdik itt, tojik arra, mit mond a rádió, még az olajfolt közepébe is fejest ugranak" - erősít rá a hallottakra a szemrevaló vízparti házát éppen eladásra kínáló idős házaspár, akik szerint az itteniek számára csak az a víz számít koszosnak, amelyben levelet, ágat, törmeléket látnak. ´k azonban csak horgászni járnak a Dunára. E tekintetben már vagy huszonöt éve túljutottunk a mélyponton, a rendszerváltást követő gazdasági recesszió következtében pedig ugrásszerű volt a javulás. Ez elsősorban a kémiai szennyezők visszaszorulását hozta, a halak legnagyobb örömére.
"A Sajó például húsz éve még agonizált, az utóbbi években viszont 40 faj települhetett vissza, és ma ismét a Tisza halbölcsőjévé lett" - mondta dr. Sallai Ferenc, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség műszaki igazgatóhelyettese. De ami jó a halaknak, nem biztos, hogy az embernek is jó: még mindig rengeteg fekálisan szennyezett víz kerül a folyókba, amelynek egy része ráadásul olyan országokból érkezik, ahol a közművek fejlettsége a miénket is alulmúlja. Miközben tehát világelsők vagyunk az egy lakosra jutó átfolyó víz mennyiségében, nagy folyóink és mellékfolyóink jó része gyakorlatilag alkalmatlan a fürdőzésre.
Számos olyan hely akad, ahol azzal együtt sem ajánlanám jó szívvel a strandolást, hogy időnként meglepően jó vizsgálati eredmények születnek. A Felső-Tisza népszerű strandjai például időnként megmagyarázhatatlan mértékben szennyeződnek el" - jellemezte a hazai vizek minőségi ingadozását dr. Kádár Mihály, a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ (OKK) vízhigiénés főosztályának vezetője. A Tiszába a folyó romantikus, szabolcsi felső szakaszán, illetve Kisköre és Szolnok között többnyire különösebb aggodalom nélkül lehet belegázolni, a Szamos, a Maros, de különösen az erősen szennyezett Kraszna és a Zagyva befolyása alatt azonban már kevésbé lehetünk bátrak, "Csongrád alatt már nem szívesen megyek a Tiszába" - mondta egy kenutúrákat vezető cég tulajdonosa, hiszen különösen a tisztítással egyáltalán nem bajlódó Szolnok és a most beruházó Szeged alatt kap a folyó óriási pofonokat.
Mi bajunk lehet?
A szennyezett vízben fürödve a legnagyobb valószínűséggel enyhe lefolyású, pár napos hasmenéses megbetegedésnek eshetünk áldozatul, és ehhez az sem kell, hogy úszás közben nyeljünk egy-két kortyot. Nagyon súlyos fekális szenynyeződés esetén heveny hasmenéssel és lázzal járó vérhast is beszedhetünk, ami időnként halálos kimenetelű is lehet. 1992-ben a Tisza menti területeken vérhasjárvány söpört végig, mint utóbb kiderült, egy termálfürdő vécéblokkjának szennyvizét vezették a folyamba, ezzel ezreket betegítve meg. A fekális szennyezők és az egészségügyi kockázat viszonyát Németországban és Nagy-Britanniában kontrollált klinikai kísérletekkel tanulmányozták; e szerint a rizikó a fekália mennyiségétől és az adott kórokozó lakosságon belüli előfordulási gyakoriságától függ, de a fürdőzés módja sem mellékes körülmény. Az eljárásban a szerződtetett önkénteseket különféle szennyezettségű vizekbe tessékelték bele, ahol alkalmanként negyedórát kellett eltölteniük, miközben háromszor mártották a fejüket a vízbe. Ekkor igazolódott be, hogy bizonyos gyomor- és bélpanaszok előfordulása a fürdőzéssel sokszorosára nő. Az orrba, garatba, szembe érkező szennyezett cseppek esetenként garatgyulladást, kötőhártya-gyulladást vagy felső légúti megbetegedést okozhatnak, míg egyes kórokozók bőrgennyesedéssel és egyéb fertőzéses bőrpanaszokkal járnak. Egyelőre alvó közegészségügyi probléma a vizek eutrofizálódásával fellépő algatömeg-produkció, ami egyben a nagyközönség által is leginkább érzékelhető, esztétikai jellegű kifogás, ez időnként kiütéses allergiás tünetekben jelentkezik. A helyzetet súlyosbítja, ha a tömeges produkcióért potenciálisan toxintermelő cianobaktériumok (kékalgák) a felelősek, melyek a májat vagy az idegrendszert károsíthatják, ráadásul nem tudni, pontosan milyen hatásra kezdenek mérgeket termelni. Noha bizonyítottan algatoxin eredetű súlyos egészségkárosodás nálunk még nem fordult elő, a nemzetközi adatokat figyelembe véve ennek lehetősége reális veszély. A kémiai szennyezők ipari kibocsátása csökkent, egyébként egy fenolszármazékkal büntetett folyóból nyakló nélkül kéne vedelni ahhoz, hogy daganatos betegség komoly kockázatával kelljen szembesülnünk.
Folyóról folyóra
Ps100t5h100z52k0b0c"Black"f"ScalaSans-Bold">
Ps100t5h100z13.5k0b0c"Black"f"ScalaSans-Italic">
PBs100t10h100z9.5k0b0c"Black"f"DINMitte-H">
PBs100t10h100z9.5k0b0c"Black"f"DINMitte-H">
Fürdeni vagy nem fürdeni?
"Nem hiszem, hogy valamit elkaphatnék, legalábbis a mi családunkban még senki sem dőlt ágynak" - vonja meg a vállát a Bodrogból kislattyogó családfő, aki egyébként bárhol, bármilyen vízben megmártózik, ha melege van. Az ÁNTSZ szerint a Bodrog több helyen alkalmatlan ugyan a fürdésre, de hogy mekkora a fertőzés valószínűsége, azt maga Louis Pasteur sem tudná megmondani. A vízminőségi értékek és az egészségügyi kockázat közötti összefüggést nehéz definiálni, hasonló - a fürdőzők sorsát nyomon követő - próbálkozásra nálunk csak egyszer, egy balatoni strand esetében került sor. A kockázatelemzést tovább nehezíti, hogy a fürdővizek elbírálási rendszere egy, még 1975-ben született európai irányelven alapul, amely Brüszszel szerint alapos felülvizsgálatra szorul. "A korábbi minősítést most próbálják tudományos alapra helyezni, valószínűleg radikálisan csökkentik majd a mérendő komponensek számát, mert kiderült, hogy többségük nem mond semmit vagy nem jól mérhető" - állítja a magyar álláspont kifejtésére éppen Brüszszelbe készülő dr. Kádár Mihály. A jövőben a fürdőzők egészségét leginkább befolyásoló két mikrobiológiai paraméterre korlátoznák figyelmüket, amelyek a gyomor- és bélrendszeri fertőzések kialakulásához köthetők. Ezáltal változhat vizeink fürdési szempontú minősítése is, amellyel 1995-ig jogszabályi háttér hiányában az ÁNTSZ is csak alkalmanként foglalkozott. A Népjóléti Minisztérium támogatásával 1996-ban elindított Természetes Fürdő Program projektben a helyi ÁNTSZ-intézetek végre elkezdték a vízminőség rendszeres ellenőrzését, és a kijelölt strandok mellett a vízi sportra, horgászatra használt területeket és az olyan helyeket is vizsgálják, ahol a fürdés tiltott, de létező tevékenység. A természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 273/2001-es kormányrendelet bevezetése óta a helyi ÁNTSZ emberei szezononként 4-5 alkalommal (2004-től kéthetente) hivatalból is eljárnak azokra a helyekre, ahol szokásosan "nagyszámú" - napi száz - ember fürdik.
Kötelezettségvállalások
"Néhány évtizeddel ezelőtt a vízpolitika A hígítás a megoldás néven világszerte elterjedt paradigma jegyében a szennyvizet a talaj és a nagy folyamok öntisztulására bízta, és inkább a lakosság vezetékes ivóvízzel való ellátására koncentrált" - mondta dr. Szilágyi Ferenc hidrobiológus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének tudományos főmunkatársa. A magyar háztartások kb. 98 százalékában van ivóvíz, a csatornázottsági arány azonban jóval szerényebb, 54 százalék körüli, ráadásul ahol van csatornahálózat, ott a porták közel 10 százaléka pénz hiányában nem használja a kiépített rendszert, noha a jegyző 2001 óta kötelezhet erre. (A szennyvíztisztításban az unió is vegyes képet mutat, a mediterrán és a skandináv térség között ordító a különbség, de maga Brüsszel városa is tisztítás nélkül engedi szennyét folyójába, és így tesz több olasz város, a turizmusból élő Málta pedig a környező tengert bünteti.) A statisztikák szerint soha nem költöttünk annyi pénzt ivóvízellátásra, csatornázásra, szennyvíztisztításra, mint a rendszerváltás óta - a kormányzati akarat 65-70 százalékos csatornázottságot céloz meg -, a fejlődés mégsem volt látványos, mert a munkák leginkább a drágán ellátható, ritkán lakott településeket érintették. "Emellett az elvégzett csatornázási munkák minősége a tolerálhatónál jóval nagyobb mértékben volt csapnivaló, és ez kihat a szennyvíztisztításra is. Valószínűleg számos szegény önkormányzat próbált bevételt képezni az eleinte akár 100 százalékra rúgó állami támogatásból: a megbízott vállalkozók gyakran csorgattak vissza pénzeket - például ingatlanbérléssel - a beruházásra szánt összegekből, amit az építkezésből spóroltak ki. Ráadásul a hosszú alvállalkozói lánc végpontján rendszeresen szakképzetlen brigádok végezték a munkát" - mutatott rá dr. Buzás Kálmán, a tanszék egyetemi adjunktusa, hogy mi maradt ki a statisztikákból. A további fejlesztéseket azonban több nemzetközi kötelezettségvállalásunk is kikényszerítheti. Az EU Magyarország által is elfogadott települési szennyvíz direktívájának alapján kilenc év múlva minden olyan helységben kell csatornázni és a szennyvizet tisztítani, ahol a kibocsátás meghaladja a 2000 lakos által megtermelt mennyiséget. (Ráadásul ezt Brüszszel nem lakosságszámhoz köti. Egy 800 fős település is "kétezer fölöttinek" számít, ha például a helyi vágóhíd olyan mértékben szennyezi a környezetet, mint mondjuk 1500 ember.) A beruházások azonban egy szűk évtized alatt hozzávetőleg 1000 milliárd forintot emésztenének fel, miközben az utóbbi időben sem költöttünk többet évi 50-60 milliárdnál. Dr. Szilágyi szerint az előrelépés másik záloga az ún. Víz keretirányelv, az EU vízgazdálkodási rendszerét összefogó dokumentum, amelynek ratifikálásával nemcsak a romlás feltartóztatását vállaljuk, hanem azt is, hogy 2015-ig elérjük vizeink többségének "jó" állapotát, vagyis lehetőség szerint a legtöbb emberi igény kielégítésére - például fürdésre - alkalmassá tesszük vizeinket.
Az egészséges környezethez való jog hangoztatása azonban inkább elvi, mint gyakorlati hajtóerő, szemben azzal a tendenciával, hogy a nyugati cégek egy országon belül jobbára oda telepítik üzemeiket, ahol gondoskodnak a szennyvíztisztításról. A környezetükre kényes, de EU-szabályozás alá nem eső kistelepülések - 2500, csatornázás és szennyvíztisztítás nélkül élő helységünk zöme ilyen - számára a jövőben két megoldás kínálkozhat. Vagy a csatornázás lététől függetlenül is működtethető, portánként felállított szennyvíztisztító egységeket választhatják, vagy az egész falut ellátó, természetbarát, sokkal olcsóbb, viszont csatornahálózat nélkül használhatatlan tisztítóra ruháznak be közösen. De míg az előbbinél az ellenőrzés rendszere kiforratlan, utóbbinál a támogatási rendszer hiányzik.
Linder Bálint
Az EU-elvek alapján vizsgáztatott több száz természetes strand tavalyi eredményei az ÁNTSZ honlapján (www.ant.hu) találhatók.
Tavaink
Tavaink többségében elfogadható kockázat mellett lehet fürdeni. A Fertő tó például a meteorológiai viszonyok függvényében általában elfogadható minőségű, a Tisza-tó strandjai pedig rendszeresen jelesre vizsgáznak. "Mivel szinte teljesen megszűnt a szennyvízbevezetés, sokkal inkább az emberektől kell félteni az állóvizeket" - állítják az Országos Közegészségügyi Központban. A sok kis bányató, holtág, horgásztó állapota nagy eltéréseket mutat, ahol a vízkészlet képes megújulni, ott nincs tartós károsodás. "A legtöbb gond a nyári hónapokban nagy tömegek által látogatott Pest megyei bányatavaknál jelentkezik: a csatornázatlanság, a rossz higiéniai viszonyok miatt ezek a csekély utánpótlással rendelkező, egyébként kiváló minőségű vizek gyorsan elszennyeződhetnek" - figyelmeztet Magyarics András, az Országos Vízügyi Igazgatóság felszíni vizek főosztályának munkatársa. A védekezést nehezítik a bányatavak tulajdoni, hatásköri rendezetlenségei, ráadásul legtöbbször állapotfelmérésük és hasznosításuk jogi, gazdasági feltételeit sem dolgozták ki. A vízfelületeket számos helyen veszik önkényesen birtokukba az emberek, vagy szednek pénzt a használatért élelmes, de nemtörődöm vállalkozók, az önkormányzatok pedig nem biztosítják, illetve nem kényszerítik ki a megfelelő infrastruktúrát. Így egy bányató átlagosan 20 év alatt amortizálódik, a folyamat kiváltképp akkor pörög fel, ha az odatelepült büfék is a tavakra testálják szennyüket. Szerencsére akadnak pozitív példák, mondjuk Dunavarsányban vagy az 51-es út mentén több helyen.
Budaszenny
Öt éven belül Csepelen elkészülhet a főváros központi tisztítótelepe is. Ha pedig Buda szennyét a terveknek megfelelően átvezetik a Duna alatt a pesti üzemekbe, a tisztított fővárosi vizek aránya a mostani gyalázatos 20 százalékról 85-re kúszik fel. Ez azt jelentené, hogy akár Budapest alatt is lehet majd fürdeni a Dunában. A pénz már megvan, de a kiszemelt csepeli helyszín kapcsán a város és a helyi önkormányzat között vita dúl, és a budai vizeket átvezető csatorna lefektetésének helyét - a szélesíteni kívánt alsó rakpartot - a szakhatóság és a civil szervezetek egyaránt kifogásolják. Árnyat vet a beruházások jelenlegi terveire az is, hogy az EU által megkövetelt tisztítási technológiák viszonylag rossz hatásfokúak a fertőző szervezetekkel: vírusokkal, férgekkel, illetve a szerves tápanyagokkal (nitrogén, foszfor) szemben. A Fekete-tenger eutrofizálódásának megállítására a szerves tápanyagok java részét is ki kellene halászni a Dunából, éppen ezért a levegőben lóg egy olyan brüsszeli döntés, amely a Duna országaiban bonyolultabb eljárások alkalmazását írná elő, ez viszont a beruházási költségeket az egekbe srófolná.
