Jakupcsek Gabriella műsorvezető
Tűsarok: Miért lesz egy művészettörténészből médiaszemélyiség? Mi vonzotta a tévéhez?
Jakupcsek Gabriella: Prózai oka van. Első évben született az első és ötödévben a második gyerekem, iszonyú sokat voltam otthon, és kellett valami olyan munka, ami nem rendszeres, tehát mást is tudok mellette csinálni. Akkor toboroztak egyetemistákat a Napzártához, és elmentem szerkesztőnek. Nagyon sokáig külsősként dolgoztam. A kíváncsiság hajtott oda, semmiféle ambícióm nem volt. Akkoriban indult az MTV2 egész napos műsorfolyammal, amiben nagyon sok képzőművészeti anyag szerepelt, és gyakorlatilag erre álltam rá. Így ragadtam ott, én csináltam a képzőművészeti, színházi anyagokat, aztán átkerültem a Stúdióhoz, és innentől elindult egy folyamat.
T: Mennyire számított, hogy fiatal, csinos nőként került a tévéhez?
JG: Számítani biztos számított, mindig könnyebb dolga van egy csinos nőnek, ez tény. Annyiból azért egyszerűbb dolgom volt, hogy volt két gyerekem, és ez egy más kategória, aminek megvannak a maga előnyei, mert az ember nem feltétlenül préda. Visszagondolva a gyereknevelésre, az egy horror, pedig nagyon jó dolgom volt, mert három nagymama plusz a nagypapa, szóval mindenki váltotta egymást nálunk, nagyon szorosan be volt osztva, de így is elképesztő tervezést igényelt a dolog. Egyetemistaként persze könnyebb volt.
T: Később mennyiben játszott szerepet a pályáján a nőiség?
JG: Aki a női vonalra apellál, annak tiszavirágélete van a médiában. Ezek nagyon olcsó és hamar elmúló történetek, amiből megmarad a nő. Át kell lépni egy nagyon határozott mezsgyén, ami azért jól behatárolható. Arról van szó, hogy mikor fogadnak el mint személyiséget.
T: Hogy jutott el a közszolgálati csatorna kulturális műsoraitól a kereskedelmi televízióig?
JG: A közszolgálatiból azért jöttem el annak idején, mert csak álkulturális műsor volt. A politika teljes mértékben átlengte az ismeretterjesztést és a kultúrát is. Attól, hogy valami közszolgálati köntösbe van bújtatva, az még lehet ugyanúgy kereskedelmi. Ez nem annak a kérdése, hogy ki működteti a médiát, hogy központilag irányított vagy a kereskedelem határozza-e meg. Egyiket sem találom a másiknál jobbnak. A közszolgálatinál sose értettem, hogy mi miért történik, és ez nagyon zavart.
T: A jelenlegi műsora milyen kihívást jelent az ön számára?
JG: A mostani műsor nagyon bonyolult és nagyon egyszerű dolog. Szakmailag nagyon bonyolult, mert a műsorban a kommunikáció a bizalmon alapul, így talán a legteljesebb feladat, mert szerkeszteni és műsort vezetni is kell, nem csak felolvasni. Nagyon komoly, nagyon erős szerkesztői gárda van mögötte, egyrészt újságírók, akik nem feltétlenül a bulvársajtóból jöttek, hanem komoly napilapoktól, másrészt olyanok, akik most kerültek ki az egyetemről, és ez nagyon fontos, mert frissek és még el akarnak érni, bizonyítani valamit.
T: Az állandó verseny, a nézőszámért folyó harc előidézhet olyan helyzeteket, amikor nem valóságos konfliktusokat dolgoznak fel? Mindig nagyon élesek ezek a szituációk?
JG: Nem mindig olyan éles, de semmi olyan téma nem kerül a műsorba, ami mögött nem áll személyes történet, személyes konfliktus. Ez az elvünk, és ebbe eddig nem is szóltak bele. Sokszor történik az, hogy hozzánk fordul valaki a gondjával, és mire műsor lenne belőle, megfutamodik. De ettől még nem helyettesítjük statisztával. Pont ettől kihívás egyébként, mert nem az a helyzet, hogy egy betanított szereplőgárda van előttem, hanem valóságos emberek, valós problémákkal. Nem az a cél, hogy pankrációt csináljunk. Mivel közéleti a műsor, a felvetett probléma csak onnantól érdekes, ha van mögötte egy olyan réteg, amely hasonló cipőben jár, illetve ha meg tudjuk mozgatni az állóvizet.
T: Ha választhatna, milyen műsort vezetne a legszívesebben?
JG: Az emberi sorsok és konfliktusok érdekelnek, kiváltképp a civil embereké. Lehet, hogy az a műsor nem így lenne felépítve, de hasonló lenne a jelenlegihez. Persze nagyon boldog lennék, ha lehetne kultúráról értelmesen beszélgetni, talán még vitatkozni is, de a kulturális műsorokat nem tartom korszerűnek. Ma már nem ez a média feladata. A kultúra és a média semmilyen módon nem találkozik egyelőre.
- x -
