Nők - TV2: "A kultúra és a média nem találkozik"

  • 2003. május 22.

Szex

Tűsarok: Miért lesz egy művészettörténészből médiaszemélyiség? Mi vonzotta a tévéhez?

Jakupcsek Gabriella műsorvezető

Tűsarok: Miért lesz egy művészettörténészből médiaszemélyiség? Mi vonzotta a tévéhez?

Jakupcsek Gabriella: Prózai oka van. Első évben született az első és ötödévben a második gyerekem, iszonyú sokat voltam otthon, és kellett valami olyan munka, ami nem rendszeres, tehát mást is tudok mellette csinálni. Akkor toboroztak egyetemistákat a Napzártához, és elmentem szerkesztőnek. Nagyon sokáig külsősként dolgoztam. A kíváncsiság hajtott oda, semmiféle ambícióm nem volt. Akkoriban indult az MTV2 egész napos műsorfolyammal, amiben nagyon sok képzőművészeti anyag szerepelt, és gyakorlatilag erre álltam rá. Így ragadtam ott, én csináltam a képzőművészeti, színházi anyagokat, aztán átkerültem a Stúdióhoz, és innentől elindult egy folyamat.

T: Mennyire számított, hogy fiatal, csinos nőként került a tévéhez?

JG: Számítani biztos számított, mindig könnyebb dolga van egy csinos nőnek, ez tény. Annyiból azért egyszerűbb dolgom volt, hogy volt két gyerekem, és ez egy más kategória, aminek megvannak a maga előnyei, mert az ember nem feltétlenül préda. Visszagondolva a gyereknevelésre, az egy horror, pedig nagyon jó dolgom volt, mert három nagymama plusz a nagypapa, szóval mindenki váltotta egymást nálunk, nagyon szorosan be volt osztva, de így is elképesztő tervezést igényelt a dolog. Egyetemistaként persze könnyebb volt.

T: Később mennyiben játszott szerepet a pályáján a nőiség?

JG: Aki a női vonalra apellál, annak tiszavirágélete van a médiában. Ezek nagyon olcsó és hamar elmúló történetek, amiből megmarad a nő. Át kell lépni egy nagyon határozott mezsgyén, ami azért jól behatárolható. Arról van szó, hogy mikor fogadnak el mint személyiséget.

T: Hogy jutott el a közszolgálati csatorna kulturális műsoraitól a kereskedelmi televízióig?

JG: A közszolgálatiból azért jöttem el annak idején, mert csak álkulturális műsor volt. A politika teljes mértékben átlengte az ismeretterjesztést és a kultúrát is. Attól, hogy valami közszolgálati köntösbe van bújtatva, az még lehet ugyanúgy kereskedelmi. Ez nem annak a kérdése, hogy ki működteti a médiát, hogy központilag irányított vagy a kereskedelem határozza-e meg. Egyiket sem találom a másiknál jobbnak. A közszolgálatinál sose értettem, hogy mi miért történik, és ez nagyon zavart.

T: A jelenlegi műsora milyen kihívást jelent az ön számára?

JG: A mostani műsor nagyon bonyolult és nagyon egyszerű dolog. Szakmailag nagyon bonyolult, mert a műsorban a kommunikáció a bizalmon alapul, így talán a legteljesebb feladat, mert szerkeszteni és műsort vezetni is kell, nem csak felolvasni. Nagyon komoly, nagyon erős szerkesztői gárda van mögötte, egyrészt újságírók, akik nem feltétlenül a bulvársajtóból jöttek, hanem komoly napilapoktól, másrészt olyanok, akik most kerültek ki az egyetemről, és ez nagyon fontos, mert frissek és még el akarnak érni, bizonyítani valamit.

T: Az állandó verseny, a nézőszámért folyó harc előidézhet olyan helyzeteket, amikor nem valóságos konfliktusokat dolgoznak fel? Mindig nagyon élesek ezek a szituációk?

JG: Nem mindig olyan éles, de semmi olyan téma nem kerül a műsorba, ami mögött nem áll személyes történet, személyes konfliktus. Ez az elvünk, és ebbe eddig nem is szóltak bele. Sokszor történik az, hogy hozzánk fordul valaki a gondjával, és mire műsor lenne belőle, megfutamodik. De ettől még nem helyettesítjük statisztával. Pont ettől kihívás egyébként, mert nem az a helyzet, hogy egy betanított szereplőgárda van előttem, hanem valóságos emberek, valós problémákkal. Nem az a cél, hogy pankrációt csináljunk. Mivel közéleti a műsor, a felvetett probléma csak onnantól érdekes, ha van mögötte egy olyan réteg, amely hasonló cipőben jár, illetve ha meg tudjuk mozgatni az állóvizet.

T: Ha választhatna, milyen műsort vezetne a legszívesebben?

JG: Az emberi sorsok és konfliktusok érdekelnek, kiváltképp a civil embereké. Lehet, hogy az a műsor nem így lenne felépítve, de hasonló lenne a jelenlegihez. Persze nagyon boldog lennék, ha lehetne kultúráról értelmesen beszélgetni, talán még vitatkozni is, de a kulturális műsorokat nem tartom korszerűnek. Ma már nem ez a média feladata. A kultúra és a média semmilyen módon nem találkozik egyelőre.

- x -

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.