Nők - TV2: "A kultúra és a média nem találkozik"

  • 2003. május 22.

Szex

Tűsarok: Miért lesz egy művészettörténészből médiaszemélyiség? Mi vonzotta a tévéhez?

Jakupcsek Gabriella műsorvezető

Tűsarok: Miért lesz egy művészettörténészből médiaszemélyiség? Mi vonzotta a tévéhez?

Jakupcsek Gabriella: Prózai oka van. Első évben született az első és ötödévben a második gyerekem, iszonyú sokat voltam otthon, és kellett valami olyan munka, ami nem rendszeres, tehát mást is tudok mellette csinálni. Akkor toboroztak egyetemistákat a Napzártához, és elmentem szerkesztőnek. Nagyon sokáig külsősként dolgoztam. A kíváncsiság hajtott oda, semmiféle ambícióm nem volt. Akkoriban indult az MTV2 egész napos műsorfolyammal, amiben nagyon sok képzőművészeti anyag szerepelt, és gyakorlatilag erre álltam rá. Így ragadtam ott, én csináltam a képzőművészeti, színházi anyagokat, aztán átkerültem a Stúdióhoz, és innentől elindult egy folyamat.

T: Mennyire számított, hogy fiatal, csinos nőként került a tévéhez?

JG: Számítani biztos számított, mindig könnyebb dolga van egy csinos nőnek, ez tény. Annyiból azért egyszerűbb dolgom volt, hogy volt két gyerekem, és ez egy más kategória, aminek megvannak a maga előnyei, mert az ember nem feltétlenül préda. Visszagondolva a gyereknevelésre, az egy horror, pedig nagyon jó dolgom volt, mert három nagymama plusz a nagypapa, szóval mindenki váltotta egymást nálunk, nagyon szorosan be volt osztva, de így is elképesztő tervezést igényelt a dolog. Egyetemistaként persze könnyebb volt.

T: Később mennyiben játszott szerepet a pályáján a nőiség?

JG: Aki a női vonalra apellál, annak tiszavirágélete van a médiában. Ezek nagyon olcsó és hamar elmúló történetek, amiből megmarad a nő. Át kell lépni egy nagyon határozott mezsgyén, ami azért jól behatárolható. Arról van szó, hogy mikor fogadnak el mint személyiséget.

T: Hogy jutott el a közszolgálati csatorna kulturális műsoraitól a kereskedelmi televízióig?

JG: A közszolgálatiból azért jöttem el annak idején, mert csak álkulturális műsor volt. A politika teljes mértékben átlengte az ismeretterjesztést és a kultúrát is. Attól, hogy valami közszolgálati köntösbe van bújtatva, az még lehet ugyanúgy kereskedelmi. Ez nem annak a kérdése, hogy ki működteti a médiát, hogy központilag irányított vagy a kereskedelem határozza-e meg. Egyiket sem találom a másiknál jobbnak. A közszolgálatinál sose értettem, hogy mi miért történik, és ez nagyon zavart.

T: A jelenlegi műsora milyen kihívást jelent az ön számára?

JG: A mostani műsor nagyon bonyolult és nagyon egyszerű dolog. Szakmailag nagyon bonyolult, mert a műsorban a kommunikáció a bizalmon alapul, így talán a legteljesebb feladat, mert szerkeszteni és műsort vezetni is kell, nem csak felolvasni. Nagyon komoly, nagyon erős szerkesztői gárda van mögötte, egyrészt újságírók, akik nem feltétlenül a bulvársajtóból jöttek, hanem komoly napilapoktól, másrészt olyanok, akik most kerültek ki az egyetemről, és ez nagyon fontos, mert frissek és még el akarnak érni, bizonyítani valamit.

T: Az állandó verseny, a nézőszámért folyó harc előidézhet olyan helyzeteket, amikor nem valóságos konfliktusokat dolgoznak fel? Mindig nagyon élesek ezek a szituációk?

JG: Nem mindig olyan éles, de semmi olyan téma nem kerül a műsorba, ami mögött nem áll személyes történet, személyes konfliktus. Ez az elvünk, és ebbe eddig nem is szóltak bele. Sokszor történik az, hogy hozzánk fordul valaki a gondjával, és mire műsor lenne belőle, megfutamodik. De ettől még nem helyettesítjük statisztával. Pont ettől kihívás egyébként, mert nem az a helyzet, hogy egy betanított szereplőgárda van előttem, hanem valóságos emberek, valós problémákkal. Nem az a cél, hogy pankrációt csináljunk. Mivel közéleti a műsor, a felvetett probléma csak onnantól érdekes, ha van mögötte egy olyan réteg, amely hasonló cipőben jár, illetve ha meg tudjuk mozgatni az állóvizet.

T: Ha választhatna, milyen műsort vezetne a legszívesebben?

JG: Az emberi sorsok és konfliktusok érdekelnek, kiváltképp a civil embereké. Lehet, hogy az a műsor nem így lenne felépítve, de hasonló lenne a jelenlegihez. Persze nagyon boldog lennék, ha lehetne kultúráról értelmesen beszélgetni, talán még vitatkozni is, de a kulturális műsorokat nem tartom korszerűnek. Ma már nem ez a média feladata. A kultúra és a média semmilyen módon nem találkozik egyelőre.

- x -

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.