Ahogyan azt Puskin megmondta, a politika az irodalomban olyan, mint egy színházteremben leadott pisztolylövés: nem oda való, de mindenki felkapja rá a fejét. Még nagyobbat nézünk, ha egy nő dördíti el azt a fegyvert, hiszen oly´ ritka a női szatirikus. Bozai Ágota szubjektívebb műfajban indította pályáját mielőtt politikai pamflet-írásba kezdett [Perzsa díván(y), 1998].
De a legújabb regény, a Mi az ábra? a 1999-es (reprint 2002) Tranzit glória nyomvonalán halad, most glória helyett ördögpofa okozza a bonyodalmakat. Lám, a csodás elem elengedhetetlen a visszásságok kipellengérezéséhez - lásd Mikszáth Új Zrínyiásza. Emitt az eléggé modorosan "Főpotentátnak" nevezett polgármester vesz egy ördögmaszkot szilveszter éjszakáján, ami leválaszthatatlanul az arcára tapad, és magához idomítja viselője küllemét. Ahelyett, hogy pórul járna, a saját javára fordítja a kínos helyzetet, és a kisváros lakói megbűvölt birkákként ülnek fel az aljas manipulációknak.
A cselekmény egyéb, kisebb fordulataiért az ördögtartalmú szólások és közmondások a felelősek. Szinte látja az olvasó, ahogyan a szerző felüti nem O. Nagy Gábor Mi fán terem? című szakmunkáját, hanem valami még elmélyültebb gyűjteményt, és kimásolja, hogy: ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik; amit az ördög maga véghez nem vihet, vénasszonyra bízza, ki ördögnek szolgál, kín a fizetsége stb.
Egyébként még a sok Bibliából idézgető kisvárosi lakos is gyanút kelt. Kisujjukban a Jelenések könyve, szép dolog manapság, mikor annyi a panasz, hogy nem olvasnak az emberek, a Szentírásra meg kifejezetten köpnek. Ehhez képest úgy hívják őket, hogy "orvos-városatya", "feleség", "ál-főpotentát", "rendőrfőkapitány."
Miről is hull le a lepel? Bozai Ágota a könyv hátlapján kulcsot ad az értelmezéshez, amikor Popper Péter A Sátán a XXI. században című könyve kapcsán adott interjújából idéz hosszasan. Egyénivé váltak a kísértő erők, a nyílt, cinikus gonoszság sara egyenesen az arcunkba freccsen. A regény deklaráltan illusztráció ehhez az aggasztó jelenséghez.
Ráadásul néhány elejtett szóból az is kiderül, hogy a mai Magyarországon a Sátán jobboldali, és milyen egyszerű lenne az életünk, ha ennek csak a fele igaz lenne. Az ember pontosan tudná, kiktől óvakodjon. Mert a Sátán pártállása csak neonácik röplapjain meg a marxista egyetem tankönyveiben lehet világos, egyéb helyeken a didaxisnak mintha kevesebb létjogosultsága lenne.
Nagy kár, hogy pont emiatt a nemes célzatú kígyó a saját farkába harap. Mert Bozai Ágota írt már két olyan könyvet is, ahol hűen az általa választott fikció fajtájához, életszerű dialógusok, közeli részletek, izgalmas cselekmény teszi hitelessé a szöveget. Írt két őszinte művet, és még ha ez a minőség irodalmi körökben nem is számít, az olvasók számára annál inkább. Ezúttal viszont az egész csupán mellékelt ábra a bal sarokban.
Szécsi Noémi
Magyar Könyvklub, 2003, 300 oldal, ármegjelölés nélkül
