A jövő iskolája

  • Kálmán C. György
  • 2016. július 7.

Első változat

Van egy több mint százéves kép arról, hogyan képzelte egy francia festő a jövő iskoláját. Nálunk is, ma is vannak elképzelések.

Miközben ingázó diákokról és tanárokról vizionál az oktatásért felelős államtitkár, azért mindenkit megnyugtat, hogy nagy megújulás következik, a technika fejlődésével lépést tart az oktatás: tankönyvek helyett hamarosan tabletek lesznek. Azokon olvashatja majd a nebuló a mindenki számára egyöntetűen kötelező, államilag kijelölt tankönyveket. Hihetetlen megújulás, alapjában változik meg ettől az iskolai élet, hurrá.

Na, erről – és általában az iskola megújításáról szóló kormányzati elképzelésekről – jutott az eszembe az a több mint százéves kép, amit még tavaly láttam az Independentben – egész sorozat mutatja be, milyennek képzelték az 1900-as évek legelején francia festők a 2000-es éveket.

Erről a képről van szó:

false

 

 

 

Ha jól meggondoljuk, a festő azt feltételezi, hogy olyan nagyon semmi nem változik majd: van tanár, aki a diákok fölött trónol, elkülönülve és rájuk nemigen hederítve; a diákok mereven (vagyis, ugye, „fegyelmezetten”) ülnek, és engedelmesen egy irányba néznek (talán valami táblára). Az egyik diák – jutalomból? büntetésből? - a tanárnak segít.

A szerepek tehát azonosak azzal, ami száz évvel ezelőtt is jellemző lehetett: szó sem lehet arról, hogy a diákok egymáshoz forduljanak, pláne beszéljenek egymással; a tanár adagolja a tudást, és mindig van valaki (a stréber vagy a rossz tanuló), akinek speciális pozíciója van. Ami változik, az a környezet – szép, tágas terem, nagy ablakokkal, kényelmes távolság a tanulók között –, és a technológia. Az oktatás eszköze nyilvánvalóan valami gép (darálóra hasonlít), amelybe a felelős hatalom betáplálja a tanulnivalót, és valami drótokon (fülhallgatókon?) át ez belekerül a diáki fejekbe.

Az olvasó máris pontosan érti, mire akarok kilyukadni, de azért befejezem.

Palkovics ötlete a tabletekkel nem sokban különbözik a több mint száz évvel ezelőtti festő elgondolásaitól. Kicsit változtatunk a környezeten, meg lesz új technológia, és máris ott vagyunk a jövőben. Az oktatás (vagy, ami azt illeti, az egészségügy, a közigazgatás és a többi) megváltoztatása csak ezen múlik – a szerepek, a funkciók, a működés rendje – sőt a tartalom – maradhat ugyanaz. Persze, hogy nem a tabletekkel van baj, hanem a totális ötlettelenséggel, és azzal, hogy akiknek ki kellene találniuk valamit, nem veszik észre, hogy mitől lehetne hatékonyabb, versenyképesebb és kellemesebb az egész oktatási rendszer (meg az egészségügy, közigazgatás és a többi). Ugyanabban a régi sémában gondolkodnak, csak még egy kalap pénzt költenének rá.

A francia festő annyival jobb ennél, hogy nyilvánvalóan nem veszi egészen komolyan magát. Mókás gondolatkísérlet, ahol a vicc része az is, hogy a ruházat marad ódivatú, a felállás nagyon is tradicionális. Palkovics nem viccel.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.