Miközben ingázó diákokról és tanárokról vizionál az oktatásért felelős államtitkár, azért mindenkit megnyugtat, hogy nagy megújulás következik, a technika fejlődésével lépést tart az oktatás: tankönyvek helyett hamarosan tabletek lesznek. Azokon olvashatja majd a nebuló a mindenki számára egyöntetűen kötelező, államilag kijelölt tankönyveket. Hihetetlen megújulás, alapjában változik meg ettől az iskolai élet, hurrá.
Na, erről – és általában az iskola megújításáról szóló kormányzati elképzelésekről – jutott az eszembe az a több mint százéves kép, amit még tavaly láttam az Independentben – egész sorozat mutatja be, milyennek képzelték az 1900-as évek legelején francia festők a 2000-es éveket.
Erről a képről van szó:
|
Ha jól meggondoljuk, a festő azt feltételezi, hogy olyan nagyon semmi nem változik majd: van tanár, aki a diákok fölött trónol, elkülönülve és rájuk nemigen hederítve; a diákok mereven (vagyis, ugye, „fegyelmezetten”) ülnek, és engedelmesen egy irányba néznek (talán valami táblára). Az egyik diák – jutalomból? büntetésből? - a tanárnak segít.
A szerepek tehát azonosak azzal, ami száz évvel ezelőtt is jellemző lehetett: szó sem lehet arról, hogy a diákok egymáshoz forduljanak, pláne beszéljenek egymással; a tanár adagolja a tudást, és mindig van valaki (a stréber vagy a rossz tanuló), akinek speciális pozíciója van. Ami változik, az a környezet – szép, tágas terem, nagy ablakokkal, kényelmes távolság a tanulók között –, és a technológia. Az oktatás eszköze nyilvánvalóan valami gép (darálóra hasonlít), amelybe a felelős hatalom betáplálja a tanulnivalót, és valami drótokon (fülhallgatókon?) át ez belekerül a diáki fejekbe.
Az olvasó máris pontosan érti, mire akarok kilyukadni, de azért befejezem.
Palkovics ötlete a tabletekkel nem sokban különbözik a több mint száz évvel ezelőtti festő elgondolásaitól. Kicsit változtatunk a környezeten, meg lesz új technológia, és máris ott vagyunk a jövőben. Az oktatás (vagy, ami azt illeti, az egészségügy, a közigazgatás és a többi) megváltoztatása csak ezen múlik – a szerepek, a funkciók, a működés rendje – sőt a tartalom – maradhat ugyanaz. Persze, hogy nem a tabletekkel van baj, hanem a totális ötlettelenséggel, és azzal, hogy akiknek ki kellene találniuk valamit, nem veszik észre, hogy mitől lehetne hatékonyabb, versenyképesebb és kellemesebb az egész oktatási rendszer (meg az egészségügy, közigazgatás és a többi). Ugyanabban a régi sémában gondolkodnak, csak még egy kalap pénzt költenének rá.
A francia festő annyival jobb ennél, hogy nyilvánvalóan nem veszi egészen komolyan magát. Mókás gondolatkísérlet, ahol a vicc része az is, hogy a ruházat marad ódivatú, a felállás nagyon is tradicionális. Palkovics nem viccel.