A jövő iskolája

  • Kálmán C. György
  • 2016. július 7.

Első változat

Van egy több mint százéves kép arról, hogyan képzelte egy francia festő a jövő iskoláját. Nálunk is, ma is vannak elképzelések.

Miközben ingázó diákokról és tanárokról vizionál az oktatásért felelős államtitkár, azért mindenkit megnyugtat, hogy nagy megújulás következik, a technika fejlődésével lépést tart az oktatás: tankönyvek helyett hamarosan tabletek lesznek. Azokon olvashatja majd a nebuló a mindenki számára egyöntetűen kötelező, államilag kijelölt tankönyveket. Hihetetlen megújulás, alapjában változik meg ettől az iskolai élet, hurrá.

Na, erről – és általában az iskola megújításáról szóló kormányzati elképzelésekről – jutott az eszembe az a több mint százéves kép, amit még tavaly láttam az Independentben – egész sorozat mutatja be, milyennek képzelték az 1900-as évek legelején francia festők a 2000-es éveket.

Erről a képről van szó:

false

 

 

 

Ha jól meggondoljuk, a festő azt feltételezi, hogy olyan nagyon semmi nem változik majd: van tanár, aki a diákok fölött trónol, elkülönülve és rájuk nemigen hederítve; a diákok mereven (vagyis, ugye, „fegyelmezetten”) ülnek, és engedelmesen egy irányba néznek (talán valami táblára). Az egyik diák – jutalomból? büntetésből? - a tanárnak segít.

A szerepek tehát azonosak azzal, ami száz évvel ezelőtt is jellemző lehetett: szó sem lehet arról, hogy a diákok egymáshoz forduljanak, pláne beszéljenek egymással; a tanár adagolja a tudást, és mindig van valaki (a stréber vagy a rossz tanuló), akinek speciális pozíciója van. Ami változik, az a környezet – szép, tágas terem, nagy ablakokkal, kényelmes távolság a tanulók között –, és a technológia. Az oktatás eszköze nyilvánvalóan valami gép (darálóra hasonlít), amelybe a felelős hatalom betáplálja a tanulnivalót, és valami drótokon (fülhallgatókon?) át ez belekerül a diáki fejekbe.

Az olvasó máris pontosan érti, mire akarok kilyukadni, de azért befejezem.

Palkovics ötlete a tabletekkel nem sokban különbözik a több mint száz évvel ezelőtti festő elgondolásaitól. Kicsit változtatunk a környezeten, meg lesz új technológia, és máris ott vagyunk a jövőben. Az oktatás (vagy, ami azt illeti, az egészségügy, a közigazgatás és a többi) megváltoztatása csak ezen múlik – a szerepek, a funkciók, a működés rendje – sőt a tartalom – maradhat ugyanaz. Persze, hogy nem a tabletekkel van baj, hanem a totális ötlettelenséggel, és azzal, hogy akiknek ki kellene találniuk valamit, nem veszik észre, hogy mitől lehetne hatékonyabb, versenyképesebb és kellemesebb az egész oktatási rendszer (meg az egészségügy, közigazgatás és a többi). Ugyanabban a régi sémában gondolkodnak, csak még egy kalap pénzt költenének rá.

A francia festő annyival jobb ennél, hogy nyilvánvalóan nem veszi egészen komolyan magát. Mókás gondolatkísérlet, ahol a vicc része az is, hogy a ruházat marad ódivatú, a felállás nagyon is tradicionális. Palkovics nem viccel.

Figyelmébe ajánljuk

Miért nem akar tűzszünetet Orbán Ukrajnában?

A miniszterelnök megtorpedózta az Ukrajnával kapcsolatos uniós nyilatkozatot, magyarázata enyhén szólva zavaros és ellentmondásos. Ha pénteken Alaszkában Trump fejében a szilvakompót éppen olyan irányba billenne, amely a szilárd európai állásponthoz közeli, akkor egyre komolyabban tétetik fel a kérdés: valójában ki akarja a háború folytatását?

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.