Áder nagy bejelentése

  • Kálmán C. György
  • 2015. január 5.

Első változat

Áder János rendkívüli sajtótájékoztatót hirdetett meg, és sokaknak csalódást okozott azzal, hogy csak egy igazgatóság megalakítását jelentette be. De valóban ez a lényeg?

Mély értetlenségemnek adok hangot (vagy: fogalmazom meg) – ahogyan politikusok szokták mondani – amiatt, hogy egyesek nem fogják fel a hétfő délelőtti Áder-bejelentés súlyát.

Mint tudjuk, az államelnök – aki nagyon ritkán szokott sajtóértekezletet tartani, egyáltalán: igen ritkán szólal meg nyilvánosság előtt – hétfő délelőtt „egy új szervezeti egységet jelentett be. Mostantól ugyanis a Köztársasági Elnöki Hivatalban lesz egy Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóság, amit Kőrösi Csaba fog vezetni”.

false

 

Fotó: Beliczay László/MTI

Nem becsülném alá kedves olvasóimat, de kétlem, hogy sokan tudnák közülük, hány igazgatóság van a Köztársasági Elnöki Hivatalban (és hogy mik azok). Megkockáztatható, hogy nincs nagy  jelentőségük. Most akkor lesz egy új.

Sokan azt gondolták – vagy inkább: remélték –, hogy az elnök az égető politikai problémák valamelyikéről szól majd; valami olyasmiről, ami sokakat izgat, ami megnyugtató vagy eligazító szót érdemel, ami az ország működésére vonatkozik. Volt egy pár ügy akár csak az elmúlt hetekben is, amelyek elnöki szót érdemeltek volna – az útdíjtól a gyülekezési törvény vágyott átalakításán át a lassan sorozatossá váló tüntetésekig és persze a korrupciós botrányig. De nem, hivatali-szervezeti kérdésről esett csak szó, semmi másról. Mintha mondjuk – a hatalomnak oly kedves sporthasonlattal élve – a kiesésre álló, az egész évadban feltűnően durván játszó és bundaügybe keveredett csapat kapitánya azzal állna ki a nyilvánosság elé, hogy átrendezték az edzőtermet, és beszereztek két új futópadot.

De a hiány maga is beszédes lehet.

Mit mondott – kimondatlanul, éppen az elhallgatással, a mondás hiányával – az állam elnöke?

Hogy coki. Hogy semmi érdekes nincs, csendben, nyugodtan építkezünk. Hogy hagyjuk azt, ami zavar, felháborít, idegesít – gondoljunk csak a jövőre, a fenntarthatóságra, a természetre, unokáinkra. Hogy minden megy tovább, hivatalaink, lám, szépen burjánzanak, és mindegyikbe megfelelő embereket találunk (és a megfelelő emberek soha nem maradnak hivatal nélkül). Áder egyúttal példát is mutat: a felelős állampolgár nem morog, nem értetlenkedik, nem kérdezősködik – csendesen és a haza üdvére munkálkodik, te ekével, te kalapáccsal, tollal, te meg igazgatóságalapítással.

Vagyis hogy nincs semmi mondanivalója. Márpedig ez sokat jelent.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.