Mély értetlenségemnek adok hangot (vagy: fogalmazom meg) – ahogyan politikusok szokták mondani – amiatt, hogy egyesek nem fogják fel a hétfő délelőtti Áder-bejelentés súlyát.
Mint tudjuk, az államelnök – aki nagyon ritkán szokott sajtóértekezletet tartani, egyáltalán: igen ritkán szólal meg nyilvánosság előtt – hétfő délelőtt „egy új szervezeti egységet jelentett be. Mostantól ugyanis a Köztársasági Elnöki Hivatalban lesz egy Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóság, amit Kőrösi Csaba fog vezetni”.
| ||
Nem becsülném alá kedves olvasóimat, de kétlem, hogy sokan tudnák közülük, hány igazgatóság van a Köztársasági Elnöki Hivatalban (és hogy mik azok). Megkockáztatható, hogy nincs nagy jelentőségük. Most akkor lesz egy új.
Sokan azt gondolták – vagy inkább: remélték –, hogy az elnök az égető politikai problémák valamelyikéről szól majd; valami olyasmiről, ami sokakat izgat, ami megnyugtató vagy eligazító szót érdemel, ami az ország működésére vonatkozik. Volt egy pár ügy akár csak az elmúlt hetekben is, amelyek elnöki szót érdemeltek volna – az útdíjtól a gyülekezési törvény vágyott átalakításán át a lassan sorozatossá váló tüntetésekig és persze a korrupciós botrányig. De nem, hivatali-szervezeti kérdésről esett csak szó, semmi másról. Mintha mondjuk – a hatalomnak oly kedves sporthasonlattal élve – a kiesésre álló, az egész évadban feltűnően durván játszó és bundaügybe keveredett csapat kapitánya azzal állna ki a nyilvánosság elé, hogy átrendezték az edzőtermet, és beszereztek két új futópadot.
De a hiány maga is beszédes lehet.
Mit mondott – kimondatlanul, éppen az elhallgatással, a mondás hiányával – az állam elnöke?
Hogy coki. Hogy semmi érdekes nincs, csendben, nyugodtan építkezünk. Hogy hagyjuk azt, ami zavar, felháborít, idegesít – gondoljunk csak a jövőre, a fenntarthatóságra, a természetre, unokáinkra. Hogy minden megy tovább, hivatalaink, lám, szépen burjánzanak, és mindegyikbe megfelelő embereket találunk (és a megfelelő emberek soha nem maradnak hivatal nélkül). Áder egyúttal példát is mutat: a felelős állampolgár nem morog, nem értetlenkedik, nem kérdezősködik – csendesen és a haza üdvére munkálkodik, te ekével, te kalapáccsal, tollal, te meg igazgatóságalapítással.
Vagyis hogy nincs semmi mondanivalója. Márpedig ez sokat jelent.
