Az a fránya rasszizmus

  • Kálmán C. György
  • 2013. december 22.

Első változat

Vajon ha előítéleteink vannak egy népcsoporttal szemben – az rasszizmus? És ha igen – mindig, mindenkinek a szájából az?

Viccet magyarázattal elrontani nem helyes, nem udvarias, nem mulatságos – ezért meghagyom kedves olvasóimnak azt az örömet, hogy az alábbi rövid írás kiindulópontjául szolgáló bejegyzést (vagyis Kovács G. Tibor publicisztikáját) olvassák csak el, merüljenek el minden bájos sorában, szóképeiben és szerkezetében, ízlelgessék megannyi finomságát. Előrebocsátom: most szinte kéjes élvezetemet fogom lelni abban, hogy nem a tárgyalt írás lényegéről, nem is az ezáltal felvetődő rengeteg kételyről, kérdésről (és minduntalan feltörő röhögésemről) fogok szólni, hanem egy apró részletkérdésről.

Az történt ugyanis, hogy Kovács G. Tibor a héten ismét megszólalt, az ő teljes szellemi, retorikai, grammatikai és logikai vértezetében (nyilván a közelgő ünnepekre való tekintettel is). Már korábban rámutatott ugyanis arra, hogy hazánkban tombol a hungarofóbia, és most arra szólít fel, hogy hozassék létre „egyeztető tanács” ezen káros jelenséggel szemben. Kovács G.-nek – és most csakis ezzel akarok foglalkozni – meggyőződése, hogy a hungarofóbia: rasszizmus.

Bár ez teljesen idegen a szerző irályától, próbáljuk meg mégis logikusan, racionálisan végiggondolni, mit is állít. Megpróbálom rekonstruálni.

Ha egy nemzetről, népről, népcsoportról (ne fárasszuk most magunkat a pontos meghatározással) valamit általánosítva állítunk, akkor, ezek szerint, rasszista módon gondolkodunk. (Szerintem ez – mondjuk – etnicista [népcsoportra vonatkozó] előítélet, nem rasszizmus, de ideiglenesen fogadjuk el Kovács G. szóhasználatát.) Az állítás szerkezete – a lehető leghagyományosabb módon: S – P, vagyis valamiről (valamivel kapcsolatosan, valamire vonatkozóan, ez az S, vagyis a szubjektum) állítunk valamit (P, vagyis predikáció). Lássunk két példamondatot:

1. A zugornyákok büdösek.

2. A zugornyákok jó illatúak.

Nyilvánvalóan megállapíthatatlan a fenti két mondat bármelyikének az igazságtartalma, és az csak a legkisebb gond, hogy zugornyák embercsoportról történetesen nem tudunk. Az világos, hogy mindkettő előítéleteket tükröz – az egyik kevésbé, a másik inkább kedvező (a zugornyákságra nézve), de attól még szerkezetileg és funkciójában ugyanolyan. Kovács G. terminológiája szerint – rasszista.

Még egy próbát tehetünk, talán még világosabb lesz, amit már sejt a kedves olvasó. Ne csak az legyen homályos, amiről állítunk valamit (zugornyák, az alany), hanem az állítás maga is (a predikátum):

3. A zugornyák pilkós.

3/a Sok rosszat el lehet mondani a zugornyákokról, én már a látványukat is nehezen viselem, de meg kell adni, azért pilkósok.

3/b Ismertem néhány rendes zugornyákot is, általában nincs is velük semmi baj, csak ne volnának mind pilkósok.

Attól függően, hogy a 3. példamondatban szereplő állítás pozitív vagy negatív, az a vagy a b szövegkörnyezetbe fog jobban beleilleni. Tökmindegy: a 3. példamondat csakúgy, mint a 3/a vagy a 3/b súlyosan előítéletes – Kovács G.-nél: rasszista.

Most már csak a rend kedvéért illesztem ide a befejezést, hiszen a kedves olvasó tökéletesen érti, mit akarok ebből kihozni. Mindnyájan jól emlékszünk az olyan mondatokra, mint hogy „egy magyar embernek nagyon nehezen jön ki a száján az a mondat, hogy jól mennek a dolgok, még akkor is, ha egyébként valami ilyesmit gondol", vagy: „mi magyarok hajlamosak vagyunk az utolsó pillanatban intézni a dolgainkat”, vagy hogy a magyar nemzet legnagyszerűbb tulajdonságai a sajátos észjárás, bátorság, cselvetés.

Mindez – akárcsak ha azt állítanánk a magyarokról, hogy pilkósok – egy népcsoportra vonatkozó előítélet-halmaz. Jó, nem éppen „hungarofóbia”, de hol a nagy különbség? Kovács G. terminológiájában igenis rasszizmus.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.