A SZERK.

Tíz vállalás

A szerk.

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.

Régebben az efféle, nem titkoltan nevelő célzatú műveknek adtak olyan címet, hogy Tíz vállalás, tízfejezetnyi jótett ígéretével, nem mellékesen pedig azzal, hogy a Mókus őrs tagjai végre belátják, hogy az élet nemcsak rosszalkodásból áll. Tudomásunk szerint Tíz vállalás címmel még nem adtak ki ifjúsági regényt – és most egy ideig nem is fognak –, de abban biztosak vagyunk, hogy a fentiek módfelett életszerűnek tekinthetők, afféle jellegzetes gyerekkori epizódoknak.

De van igazi Tíz vállalás is, amely nem gyerekkönyv, hanem a MÁV kommunikációjának leghangsúlyosabb eleme. Lázár János személyes ígérete, amelyet úgy harangoznak be, hogy miattuk lesz jobb az utazás. Azt ígérik, hogy takarítani fogják a kocsikat és lesznek az állomásokon tiszta vécék. Mondjuk, ezek már száz évvel ezelőtt is alapvetésnek számítottak, ahogy a késési visszafizetés is bajosan nevezhető jóléti intézkedésnek. De a többi vállalás is afféle kényszeredett próbálkozás, ha úgy tetszik, simliskedés: a járműbeszerzés valójában mozdonybérlést jelent, az IC-kocsik felújítása selejtezésből visszahívott veteránok barkácsolását, a klímagarancia meg azt, hogy elővárosi vonatokat küldenek a fővonalakra. A legnagyobb röhej talán az az ígéret, hogy minden jelentősebb vonatot ugrásra kész vonatpótló buszok légiója fedez. Vagyis összességében a MÁV legújabb csodafegyverének tekintett 10 vállalás majd’ mindegyike olyan, hogy ezek nélkül nem is lenne szabad vasutat működtetni. Európában biztosan nem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.