Kálmán C. György

  • Kálmán C. György
  • 2011. november 28.

Első változat

Első változat

„Én - én vagyok. Közöttünk nem lehet semmilyen szorosabb kapcsolat. Egyenruhájának gombjáról ítélve ön minden bizonnyal a szenátusban vagy legfeljebb az igazságügyi osztálynál teljesít szolgálatot, én pedig tudományos területen dolgozom.” (Gogol)

 

Irodalomtörténész és kritikus vagyok, olykor eszembe jut valami, azt leírom, (most már) ide (is) – blogot azért ír az ember, mert alapos, kidolgozott cikkhez lusta, vagy nincs rá ideje, vagy gyorsan akarja tudatni a világgal a véleményét, vagy nem ér annyit, hogy tovább bíbelődjön vele, vagy feltűnési viszketegsége van, vagy meg akarja változtatni a világot, vagy grafomán, vagy hol ezért, hol azért.

 

Ez a blog olykor mikroblog lesz (egy-két mondat [na de az aztán súlyos! megrendítő erejű! ellenállhatatlanul mulatságos!]), olykor hosszabb szövegeket sikerül majd előállítanom, olykor a napi politikáról, olykor irodalmi ügyekről, olykor magánjellegű lesz, olykor nemzetünk nagy horderejű sorskérdéseit oldom meg – vegyes felvágott, miscellanea, potpourri. Valamennyi bejegyzés csak afféle első változatnak tekintendő: gyors reakciónak. Mindezt majd megírom még pontosabban is.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.