Wittner Nagy Imréről

Amiről nem

  • Kálmán C. György
  • 2011. november 29.

Első változat

Wittner Mária szerint Nagy Imre gyáva volt - hát, erről nem érdemes írni. Majdnem semmit

Vannak kedves súgóim, akik ötleteket meg tanácsokat adnak, hogy miről is kéne írnom ezen a blogon (holott még alig indult meg) (vagy bárhol máshol, ahová írhatnék). Ilyenkor általában lebeszélem magam, ha tehát valakinek javaslata volna, legjobb, ha nem mondja, akkor talán mégiscsak megírom.

Most például nem írok, csakazértsem, Wittner Máriáról, aki újabban gyávának nevezte Nagy Imrét, és azt javasolta, hogy a kivégzett miniszterelnökről elnevezett díjat szüntessék meg. Pedig kaptam hozzá anyagot is – ezt mondta Wittner egy – ha jól látom, 2001-es – interjújában:

 

„Azzal, hogy Nagy Imrét ott hagyták a 301-es parcellában, mert a lánya nem engedte áttenni a díszsírhelyre, azzal, hogy ott maradt a fegyveresek között, akkor vált igazán 1956 – most már általunk is elfogadott – miniszterelnökévé. Ma már mondhatjuk, hogy Nagy Imre a fegyveres harcosok miniszterelnöke is volt. Azt hiszem, Nagy Imre június 16-án vált igazán mártírrá, átérzetten és elfogadottan mártírrá. Annak idején voltak olyan hangok, hogy na és, kivégezték a Rajkot is, de ma már nem hiszem, hogy ilyen felhangokat hallani lehetne Nagy Imrével kapcsolatban. Ha valaki esetleg az ellenkezőjét állítja, az igazságtalan. Egyforma volt a hóhérunk, egyformák és névtelenek sírjaink, még a kivégzés formája is egyforma volt. Kötél.”

 

És most meg, ugye, egészen mást mond.

Nem vagyok a tolerancia bajnoka, nem bocsátok meg mindig mindenkinek, de Wittner Mária szerintem nem vehető komolyan. Elég idős is már, sose az eszéért szerette, aki szerette, és ha nem ő áll elő ezzel az agyatlan hülyeséggel (hogy Nagy Imre gyáva lett volna), akkor – finomabb megfogalmazással bár – megtette volna valaki más. Ne higgyük azt, hogy Wittner mozgatja pártját (vagy frakcióját), ő csak olykor kapóra jön (máskor meg kínos perceket okoz). Mást mond most, mint tíz éve? Hát, istenkém. Nem ő az egyetlen. És ráadásul ő egyetlen ember megítélését tekintve változtatott radikálisan a véleményén, nem a demokrácia mibenlétéről vagy a törvénykezés alapvető szabályairól gondol mást (már ha valaha is gondolt bármit ezekről). És, ismétlem, idős: nem biztos, hogy ugyanúgy kérhető számon minden szava, mint ifjabb társain.

Amúgy is: ha láttuk, hogy Wittner miket művelt és mondott az elmúlt években, nem egészen váratlan, amivel most előállt. A Magyar Gárda zászlóanyja (vagy micsoda) ugyan miért is kedvelné a kommunista múltú Nagy Imrét? Az, aki hajmeresztő és eléggé zavaros nyilatkozatokkal áll elő újra meg újra, miért volna a következetesség bajnoka?

Szóval, nem akarok írni Wittnerről. Annyi más bajunk van.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.