Vannak kedves súgóim, akik ötleteket meg tanácsokat adnak, hogy miről is kéne írnom ezen a blogon (holott még alig indult meg) (vagy bárhol máshol, ahová írhatnék). Ilyenkor általában lebeszélem magam, ha tehát valakinek javaslata volna, legjobb, ha nem mondja, akkor talán mégiscsak megírom.
Most például nem írok, csakazértsem, Wittner Máriáról, aki újabban gyávának nevezte Nagy Imrét, és azt javasolta, hogy a kivégzett miniszterelnökről elnevezett díjat szüntessék meg. Pedig kaptam hozzá anyagot is – ezt mondta Wittner egy – ha jól látom, 2001-es – interjújában:
„Azzal, hogy Nagy Imrét ott hagyták a 301-es parcellában, mert a lánya nem engedte áttenni a díszsírhelyre, azzal, hogy ott maradt a fegyveresek között, akkor vált igazán 1956 – most már általunk is elfogadott – miniszterelnökévé. Ma már mondhatjuk, hogy Nagy Imre a fegyveres harcosok miniszterelnöke is volt. Azt hiszem, Nagy Imre június 16-án vált igazán mártírrá, átérzetten és elfogadottan mártírrá. Annak idején voltak olyan hangok, hogy na és, kivégezték a Rajkot is, de ma már nem hiszem, hogy ilyen felhangokat hallani lehetne Nagy Imrével kapcsolatban. Ha valaki esetleg az ellenkezőjét állítja, az igazságtalan. Egyforma volt a hóhérunk, egyformák és névtelenek sírjaink, még a kivégzés formája is egyforma volt. Kötél.”
És most meg, ugye, egészen mást mond.
Nem vagyok a tolerancia bajnoka, nem bocsátok meg mindig mindenkinek, de Wittner Mária szerintem nem vehető komolyan. Elég idős is már, sose az eszéért szerette, aki szerette, és ha nem ő áll elő ezzel az agyatlan hülyeséggel (hogy Nagy Imre gyáva lett volna), akkor – finomabb megfogalmazással bár – megtette volna valaki más. Ne higgyük azt, hogy Wittner mozgatja pártját (vagy frakcióját), ő csak olykor kapóra jön (máskor meg kínos perceket okoz). Mást mond most, mint tíz éve? Hát, istenkém. Nem ő az egyetlen. És ráadásul ő egyetlen ember megítélését tekintve változtatott radikálisan a véleményén, nem a demokrácia mibenlétéről vagy a törvénykezés alapvető szabályairól gondol mást (már ha valaha is gondolt bármit ezekről). És, ismétlem, idős: nem biztos, hogy ugyanúgy kérhető számon minden szava, mint ifjabb társain.
Amúgy is: ha láttuk, hogy Wittner miket művelt és mondott az elmúlt években, nem egészen váratlan, amivel most előállt. A Magyar Gárda zászlóanyja (vagy micsoda) ugyan miért is kedvelné a kommunista múltú Nagy Imrét? Az, aki hajmeresztő és eléggé zavaros nyilatkozatokkal áll elő újra meg újra, miért volna a következetesség bajnoka?
Szóval, nem akarok írni Wittnerről. Annyi más bajunk van.
