Bencsikék nyílt levele

  • Kálmán C. György
  • 2013. április 13.

Első változat

Amikor nagyon megértő hangulatomban vagyok, hajlamos vagyok belátni, hogy nem kell mindenkinek jól beszélni egy – pláne több – idegen nyelvet, mi, magyarok, jól elboldogulunk egymással ezen a magyar nyelven is. Igaz ugyan, hogy a kormánynak nemegyszer meggyűlik vele a baja (legutóbb például a csajozás-pasizás kormány javasolta módozatairól szóló közleményt nem sikerült gáncstalan módon megfogalmaznia – de hát értjük, nem? akkor meg mit kötözködjünk), de lám, az összefogó civilek még arra is vállalkoznak, hogy rögtön három másik nyelven is közzétegyék, ami a szívükön fekszik.


Fotó: Sióréti Gábor

Így esett, hogy Bencsik András Facebook-oldalán péntek délután megjelent egy „nyílt levél Európa polgáraihoz” – arról, hogy „Magyarország ellen a 2010-es választások óta tervszerű lejárató hadjárat folyik”; illetve nem is, bocs, „ez a hadjárat nem Magyarország ellen zajlik. Ez a hadjárat valójában a nemzetközi médiát uraló baloldali és liberális értelmiség reakciója a magyar választópolgárok által rájuk mért megsemmisítő vereségre, a magyarországi konzervatív forradalomra”.

Jó, értjük, ellenünk, de nem is igazán ellenünk, na.

Ezt a levelet rögtön német, angol és francia fordításban közli az újságíró oldala. Egyik nyelv sem anyanyelvem, de azért… khm. Ha már akadémikusok (Hámori és Náray-Szabó), élsportolók (Monspart), politológusok (Fricz, Zárug) aláírták, azért egy anyanyelvi lektorra összedobhattak volna némi aprópénzt. A legszebb azonban a levél megszólító részének különbsége. Míg angolul („Open letter to Europe’s citizens”) és németül („Offener Brief an die Bürger Europas”) e rész szorosan a magyart követi, franciául (bezzeg) ez a tiráda olvasható:

„Lettre Ouverte à la nation de Charles de Gaulle et d’Albert Camus – elle est à vous, cette lettre ouverte…

Lettre Ouverte à »qui a des oreilles pour entendre…«

Lettre Ouverte aux Européens francophons” [sic!]

A fordító (amellett, hogy szent – téves – meggyőződése szerint a franciák kedvelik a nagy kezdőbetűs írásmódot) nyilván kevésnek, túl puritánnak érezte, a francia gloire-hoz méltatlanul visszafogottnak gondolta a levél incipitjét. Úgy vélte, hivatkozni kell a nagy francia politikai és irodalmi hagyományra; a bibliai utalással („akinek van füle a hallásra”) a közös francia–magyar keresztény gyökerekre. Végül pedig, amikor a francia nyelvű („francophone”) európaiakra utal, és nem általában az európai polgárokra, akkor hízeleg a megszólított közismert nyelvi hiúságának is.

A levél amúgy nem érdemel túl sok figyelmet. Lehetne elemezni a bombasztikus retorikát (a szokásos), mérlegelni lehetne, kik és miért írták alá (nem vagyok meglepve), fontolgatni lehet a hatását (semmi) – ezektől eltekintenék. Csak… Csak nem értem. Miért éppen De Gaulle és Camus? És egyáltalán: miért kell másként szólni a franciákhoz, mint más nemzetekhez?

Olyan kínos ez. Minden nyelven, bármilyen nyelven.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.