Bencsikék nyílt levele

  • Kálmán C. György
  • 2013. április 13.

Első változat

Amikor nagyon megértő hangulatomban vagyok, hajlamos vagyok belátni, hogy nem kell mindenkinek jól beszélni egy – pláne több – idegen nyelvet, mi, magyarok, jól elboldogulunk egymással ezen a magyar nyelven is. Igaz ugyan, hogy a kormánynak nemegyszer meggyűlik vele a baja (legutóbb például a csajozás-pasizás kormány javasolta módozatairól szóló közleményt nem sikerült gáncstalan módon megfogalmaznia – de hát értjük, nem? akkor meg mit kötözködjünk), de lám, az összefogó civilek még arra is vállalkoznak, hogy rögtön három másik nyelven is közzétegyék, ami a szívükön fekszik.


Fotó: Sióréti Gábor

Így esett, hogy Bencsik András Facebook-oldalán péntek délután megjelent egy „nyílt levél Európa polgáraihoz” – arról, hogy „Magyarország ellen a 2010-es választások óta tervszerű lejárató hadjárat folyik”; illetve nem is, bocs, „ez a hadjárat nem Magyarország ellen zajlik. Ez a hadjárat valójában a nemzetközi médiát uraló baloldali és liberális értelmiség reakciója a magyar választópolgárok által rájuk mért megsemmisítő vereségre, a magyarországi konzervatív forradalomra”.

Jó, értjük, ellenünk, de nem is igazán ellenünk, na.

Ezt a levelet rögtön német, angol és francia fordításban közli az újságíró oldala. Egyik nyelv sem anyanyelvem, de azért… khm. Ha már akadémikusok (Hámori és Náray-Szabó), élsportolók (Monspart), politológusok (Fricz, Zárug) aláírták, azért egy anyanyelvi lektorra összedobhattak volna némi aprópénzt. A legszebb azonban a levél megszólító részének különbsége. Míg angolul („Open letter to Europe’s citizens”) és németül („Offener Brief an die Bürger Europas”) e rész szorosan a magyart követi, franciául (bezzeg) ez a tiráda olvasható:

„Lettre Ouverte à la nation de Charles de Gaulle et d’Albert Camus – elle est à vous, cette lettre ouverte…

Lettre Ouverte à »qui a des oreilles pour entendre…«

Lettre Ouverte aux Européens francophons” [sic!]

A fordító (amellett, hogy szent – téves – meggyőződése szerint a franciák kedvelik a nagy kezdőbetűs írásmódot) nyilván kevésnek, túl puritánnak érezte, a francia gloire-hoz méltatlanul visszafogottnak gondolta a levél incipitjét. Úgy vélte, hivatkozni kell a nagy francia politikai és irodalmi hagyományra; a bibliai utalással („akinek van füle a hallásra”) a közös francia–magyar keresztény gyökerekre. Végül pedig, amikor a francia nyelvű („francophone”) európaiakra utal, és nem általában az európai polgárokra, akkor hízeleg a megszólított közismert nyelvi hiúságának is.

A levél amúgy nem érdemel túl sok figyelmet. Lehetne elemezni a bombasztikus retorikát (a szokásos), mérlegelni lehetne, kik és miért írták alá (nem vagyok meglepve), fontolgatni lehet a hatását (semmi) – ezektől eltekintenék. Csak… Csak nem értem. Miért éppen De Gaulle és Camus? És egyáltalán: miért kell másként szólni a franciákhoz, mint más nemzetekhez?

Olyan kínos ez. Minden nyelven, bármilyen nyelven.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.