Ha valami felháborít, valami felbosszant, valamiért ki akarsz állni, van valami cél, amiért másokkal együtt, közösen fel szeretnél lépni, valami változást szeretnél elérni – mit tehetsz?
Manapság ez részint nem egyszerű – sztrájkolni igen nehézkes, ehhez szervezet is kellene, meg valakinek meg kell szerveznie, kockázatai is vannak; a tüntetéshez helyszín, tömeg, jelszavak és elszántság kell, és nagyot kell nyelni ahhoz, hogy kikkel vonul az ember; mindehhez pedig pénzre van szükség, aminek most mindenki híján van –, részint pedig nagyon is egyszerű: petíciókat lehet aláírni, akár online, csatlakozni mindenféle tiltakozó vagy támogató nyílt levelekhez.
És akkor mi van? Mi leszel te akkor?
Csak egy aláíró a sok közül. Ha csipkeded magad, a 25. a sorban, ha késlekedsz, csak az 531. És még csak el sem dicsekedhetsz vele, egy nyomorult oklevelet sem kapsz, legfeljebb a barátaid meg az aláírók neveit gondosan átböngészők fognak tudni róla. Válasz úgysem lesz, megmaradsz egynek a semmibevett tömegben.
Semmiképpen nem leszel tehát individuum, egyén vagy pláne egyéniség, de még hasznos, ám névtelen alkatrésznek is csak nehezen érezheted magad. Olyan elnevezésre – vagy inkább: fogalmi keretre, struktúrára – van szükség, ahol helyed és szereped van. Ahol helyet találsz.
Megvan.
Ne nevezzük katonaságnak, hiszen megmaradsz civilnek; de harcos alakulat, ahol dicsőség gyalogosként, kézitusában küzdeni, ahol vannak vezénylő tábornokok, valamint nekik beosztott őrmesterek és kadétok, ahol mindenkinek megvan a helye és feladata, ezért az utolsó talpas baka is hős lehet. Vezetőinkre felnézünk, társainkat megbecsüljük; nők is lehetnek közöttünk, őket tisztelettel vesszük körül, sütik az aprósüteményt és rotyogtatják a perkeltet. Támogatjuk egymást, közös célért harcolunk, egyszóval: tagjai vagyunk a nagy Hadseregnek – mindjárt más, mint afféle aláírónak vagy felvonulónak lenni. Aki eddig csak tüntető volt, mostantól úgy érezheti magát, mint aki a szigorú hierarchia biztonságában (felügyelet, támogatás és iránymutatás!) a hadsereg tagjaként vonul.
Azt pedig senki ne kérje számon a tábornokoktól, hogy nem a szavak emberei. „»Gyakorlatilag [!] felállt egy [!] civil honvédő hadsereg, mozgalom, s a jövőben egyetlen gyalázatos, lejárató megjelenést [!], megnyilvánulást sem hagyunk szó nélkül. Itt az ideje, hogy a külföldi sajtó is megtudja az igazságot Magyarországról és a magyar kormányról, a reagálásainkat határainkon túl is megjelentetjük« – mondta Csizmadia László. Azt mondta, a békemenet mellett így már a Szellemi Honvédelem is egy [!] erős, határozott civil etikai megmozdulás [!], amely kulturáltan, a tények mentén [!] munkálkodik.” Ne húzzuk az orrunkat; a nehéz szavú, férfias illatú, darabos gondolkodású vezetők tiszteletünket érdemlik. Tőlük leszünk azok, akik; végre megtalálhatjuk a helyünket a bajtársak körében, a honvédelem mezején, hazánkért. Hajrá.
