Doktorok

  • Kálmán C. György
  • 2014. szeptember 6.

Első változat

A VERITAS Intézet megrendezi első konferenciáját, és az előadók névsora nagyon impozáns – csupa doktor.

Kapok én mindenféle meghívókat, olykor hetente többet is, egy részüket átfutom, a többit olvasatlanul kidobom, nagyon ritka, hogy el is menjek a könyvbemutatóra, kiállításmegnyitóra, tudományos tanácskozásra, ahová oly kedvesen meginvitálnak. Azért nem mondanám, hogy haszontalanok volnának a meghívók – az ember mégiscsak tájékozódik, hogy mik mennek, miből marad ki.

false

 

Fotó: MTI

Az sem igen tűnt volna föl, hogy meghívót küldött (némi közvetítéssel) a VERITAS Történetkutató Intézet szeptember 29-re, egyenesen a Parlamentbe, a „Megszállástól – megszállásig, ág a nagyhatalmak szorításában 1944–1949” című konferenciára. (Az intézet nevét következetesen csupa nagybetűvel írják, úgy látszik, ez lesz a helyesírása.) És akkor most mindenféléről lehetne írni – hogy milyen sajátos az előadói gárda összetétele (itt van Romsics Ignác, aki azért komoly ember, de a köszöntőt Boross Péter tartja); hogy kiderül végre, kik a munkatársai a kormány gründolta intézetnek; hogy milyen történetszemléletet sugall a cím; hogy miért éppen ezeket a témákat választották az előadók vagy a szervezők.

Szokásomhoz híven ezúttal is mellékes, szóra sem érdemes dologhoz szólok hozzá.

Jelesen ahhoz, hogy minden egyes előadó neve előtt ott áll a „Dr.” rövidítés, a név mögött többeknél a megszerzett tudományos fokozat (PhD, Csc, Dsc), de van még „Prof.” és több „habil.” is. Utána meg az affiliáció, vagyis hogy ki hol dolgozik.

Pszichologizáljunk kicsit.

Ez egyszerűen nem szokás. Tudom, mert – mint írtam – sok meghívót futok át, magyart és külföldit egyaránt. Azokon szerepelnek az előadók nevei, zárójelben az egyetem (vagy város), ahonnan jöttek, és kész. Semmi doktor, semmi habilitált, semmi efféle. Vajon miért fontos éppen ezen a konferencián ezt mégis mindenkinél részletezni?

Ismerek számos ügyvédet meg orvost, ahol – bár az egyetemi végzettséggel automatikusan jár a doktori cím – szinte soha nem használják azt a két betűt a nevük előtt. Legfeljebb ha a körülmények vagy az alkalom ezt határozottan megkívánja, a jogosultság vagy a kompetencia bizonyítékaként. Ebből a nézőpontból a konferencia doktor-hipertrófiája egyszerű nagyképűség, kivagyiság, magamutogatás. A résztvevők – vagyis inkább: a szervezők – azzal kívánják a konferencia fényét még vakítóbbá tenni, hogy nem elégednek meg a nevek csillogásával, hanem a rangok és fokozatok tömkelegét is bevetik.

Boross Péter

Boross Péter

 

Csakhogy más nézőpontból mintha valami aggodalom, szorongás volna érezhető ebből a dekórum halmazból. Mintha a szervezők (a nagyképűség mellett) kisebbrendűségi érzésüket tennék láthatóvá: szűkölő rettegés van benne, hogy nehogy bárki kétségbe merje vonni az előadók hozzáértését és tudományos megszenteltségét. Itt, kérem, csupa doktor van, (majdnem) mindenkinek fokozata van, nem egyszerűen Profi Péter (Bogyiszlói Főiskola), hanem „dr. Profi Péter, PhD” az előadó. A volt miniszterelnökre összes előkaparható rangját ráaggatja („Dr. h. c. Dr. Boross Péter” – az első „doktor” az ügyvédi végzettséget jelöli), még Kövér László is feltétlenül „dr.” (ugyancsak ügyvéd).

A két nézőpont persze nagyon is jól megfér egymással – annak szokott nagy arca lenni, akiben nagy a belső bizonytalanság. Ez lesz a VERITAS antréja a tudományos életbe – megadja a módját, és közben aggódik.

Mit mondjak, joggal. Ezen a doktori címek özöne sem segít.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.