Életkép

  • Kálmán C. György
  • 2016. augusztus 11.

Első változat

Nem értem, miért kell kellemetlenkedni az egész életünket átalakító, sorsdöntő pályázatok lebonyolításával kapcsolatban.

Jártam tegnap délután egyet a falunkban, és elálmélkodtam – hogy szépül, fejlődik a mi hazánk! Hála kormányunknak, a sok segítségnek, gondoskodásnak, a figyelemnek, amellyel felénk fordulnak.

Sétálnak az emberek az után, mosolyognak, ismeretleneknek is összevillan a szemük: „Modellprogram?” – kérdezik egymástól, és biccentenek. Máli néni, aki folyton a virágjait gondozza, most kicsit előrehozta a locsolást – készül az esti workshopra, addig még szépen fel is kell öltözni. A kocsmában halk morajlás. Most senki nem nyúl a helyi rizlinghez, ásványvizek és üdítők az asztalokon: a hálózatosodás megvitatásához tiszta fej kell.

Életünk szinte minden részletében jelen van már ez a csodálatos program. Lassanként minden megváltozik körülöttünk. És ha csak ez volna! Megannyi színes, izgalmas pályázat, megannyi feladatellátási-fejlesztési támogatás, megannyi hagyományőrzés és vis maior! Csak győzzük elolvasni, feldolgozni, megpályázni, kihasználni. Vége-hossza nincs a továbbképzéseknek és munkamegbeszéléseknek, tervtanácsoknak és forrásfelméréseknek.

Egy kis rossz szájíz mégis maradt bennem.

Mengyi Roland

Mengyi Roland

Fotó: MTI

Még mindig vannak olyanok, akik kötekednek, és az apró hibákat veszik csak észre. Nem is értem őket. Biztosan voltak apróbb stiklik, szabálytalanságok –  jó, jó, még némi korrupciót sem zárok ki  –, de hát működik, nem? Ha járok-kelek az utcán, lépten-nyomon a Modellprogram a szociális szövetkezetek hálózatosodása érdekében jött szembe, egyszerűen akármerre pillantok, ebbe ütközöm. Remekül működik! Hát nem megérte? Kit érdekel, hogy nem egészen tisztán – az emberek mindennapi életéről van szó!

Azt mondom: ne törődjünk a fanyalgók rekedt, károgó hangjával. Minden kezdet nehéz, és minden nagyszabású vállalkozás elején ott van valami kisebb ügyeskedés. És a Lánchíd? És a Parlament? Nem azért dolgozik a kormány éjjel-nappal, áldozatkészen és a mi üdvünkre, hogy efféle akadékoskodókkal foglalkozzunk.

Hát ezért aratunk fényes győzelmeket a migránsok elleni harcban?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.