Beszédtémák

  • Kálmán C. György
  • 2016. augusztus 29.

Első változat

Miről beszélgessünk egy kényszerű várakozás közben a nem túl közeli ismerőssel? Néhány ötlet.

1. Válasszunk két szereplőt, beérkezett, jómódú fiatal emberek, harmincas-negyvenesek. A nemüket ne határozzuk meg, nők vagy férfiak, mindegy – egyiküket nevezzük tehát Jancsi-Juliskának, a másikat Péter-Marinak. Ismerik egymást, de nincsenek nagyon közeli viszonyban – mondjuk, szomszédok vagy egy épületben dolgoznak. Tegyük fel, hogy egy ideig egy helyen tartózkodnak, és az illem azt diktálja, hogy beszélgessenek valamiről. Kérdés, hogy miről.

Képzelőerőnk határtalan, ezért legyen a helyszín buszmegálló. Ne lift, mert az túl rövid idő (vagy ha beragad, akkor az nagyon feszült szituáció). Legyen úgy, hogy útfelbontások és elterelések vannak, ezért mennek mindketten busszal, de ezért nem jön sokáig a busz sem. Ez életszerű.

false

Pár nehezen elviselhető másodpercig mindketten töprengenek: mi legyen a beszédtéma. Elvetik azt a kérdést, hogy „Merre jártatok a nyáron?” – ez pillanatok alatt keserűség forrása lehet. Hogy telik ezeknek Mallorcára, mikor mi csak Füreden voltunk? – fortyoghat Jancsi-Juliska vagy épp Péter-Mari. Jobb nem bolygatni, hogy kinek mekkora a nyaralásra fordítható büdzséje, vesztesnek rossz lenni, de győztesnek lenni is kínos. Kezdődik az iskolaév – hová járnak a gyerekek? Ezt is hamar elhessegetik. Részint megint az anyagi vonatkozások miatt (a méregdrága magániskola vagy pláne külföld, szemben a sarki államival), részint meg azért, mert politikai súrlódások keletkezhetnek: egyházi vagy állami (vagy magán)? Ki mit szól a Klikhez? A tananyaghoz? Az átalakításokhoz? A túlterheltséghez? És így tovább – hosszú, keserves vitákhoz vezet. Miért nem jön már a busz? Amilyen ártatlannak látszik, olyan hamar vezet el a helyi önkormányzat szapulásához vagy akár a kormány felelősségének feszegetéséhez – inkább nyugodtan várakozzunk, semmint nekiálljunk politizálni. Sem Jancsi-Juliska, sem Péter-Mari nem tudja, hogy a másik hogyan vélekedik a kormányról, az ország gazdasági-kulturális állapotáról – óvakodnak erről vitába bonyolódni, hacsak nem utálják a másikat, és nem akarnak szándékosan kiprovokálni valamilyen összecsapást.

(Mert ez van ma nálunk: udvarias ember kerüli a politikát és minden olyan témát, ami komolyan meghatározhatja a mindennapjainkat, a közérzetünket, az anyagi helyzetünket, a jövőnket – mindez egyetlen rövid lépéssel a politikához vezet.)

Játszi képzeletünk tehát úgy folytattatja velünk a történetet (már ha nem szeretnénk konfliktust, kellemetlenséget, rossz szájízt), hogy Jancsi-Juliska és Péter-Mari három beszédtémát választhat (tetszőleges sorrendben vagy választva közülük egyet-kettőt):

1. sport

2. gasztronómia

3. borok.

Ezek biztonságos terepek, ráadásul olyanok, ahol el lehet játszani – minden veszély nélkül – az éles szembenállást, a boldog összeborulást, a megfontolt kompromisszumot; lehet közösen lelkesedni vagy utálkozni, de lehet érvelést mímelni, tudós fejtegetésekbe bocsátkozni, jól értesültnek vagy naivnak látszani is – úgy, hogy ennek a kapcsolatra nem lesz komoly hatása. Nem lesz olyan, hogy ilyen beszélgetés után a felek halálosan összevesznének – de olyan sem, hogy nagyon szorosra vonnák a kapcsolatukat. Olyan ez, mint a Vidámparkban a dodzsem: mindent ki lehet próbálni, meg lehet élni (száguldás, ütközés, vad fékezés) – fenyegetettség nélkül. Lehet trécselni akár az olimpiáról, akár a futballidény kezdetéről, átigazolásokról és kilátásokról. Be lehet számolni az újonnan nyílt (vagy régen ismert) éttermek nagyszerű újításairól vagy szarvashibáiról, emelkedésükről vagy leromlásukról, meg lehet vitatni a konfitálás művészetét vagy a banánlevél beszerzésének módozatait. És meg lehet vitatni az idei szüret várható eredményét, a villányi és a somlói borvidékek legjobb pincéinek kínálatát, fanyalogni néhány hegyaljai borász kínálata miatt.

Az a 23 perc várakozási idő hipp-hopp! elszalad.

2. Nagyon ritkán hallgatom az állami rádiót, de a konyhában csak az jön be, olykor bekapcsolom. Van benne politika (de alig szólal meg olyasvalaki, aki ne a kormány álláspontját támogatná), ezen kívül sokszor esik szó vallásról, a családi élet boldogságáról, és a fényes történelmi hagyományról. Ezeken kívül három témáról – éppen azokról, amelyeket Jancsi-Juliska és Péter-Mari beszélgetéséhez kitaláltunk.

A média – mindegyik – részben ellesi és felerősíti azt, amiről hallgatói szeretnek beszélgetni, részint témákat kínál nekik a beszélgetéshez. Éppen abból érthetjük meg egy média irányultságát (nagy szóval: ideológiáját), hogy feltárjuk: milyen tárgyakat részesít előnyben.

Például olyanokat, amelyek az azonosság illúzióját nyújtják, ahol a konfliktusok súlytalanok (ha nem épp látszólagosak). Amelyeket – mert udvarias, konfliktuskerülő és óvatos emberek vagyunk – boldogan ragadunk meg. Addig sincs szó más, igazán fontos dolgokról.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.