Ellenmítoszok

  • Kálmán C. György
  • 2013. június 14.

Első változat

A minap napvilágra került, hogy a köztársasági elnöki hivatal kiköltözik a budai várból, hogy átadja helyét a miniszterelnöknek. Tudni lehet azt is, hogy máris komoly lépések történtek az MTA várbeli kutatóintézeteinek kiebrudalására (a kies Soroksári út közelében építenek majd valami megaingatlant nekik), a Nemzeti Galéria talán a Ligetbe megy  – tehát számos további gusztusos és reprezentatív tér szabadul föl, ahol vagy a kormány, vagy az elnök, vagy valamely más potentát kényelmesen elterpeszkedhet.

Már izzítják a konzervatív-jobboldali környékeken az érvelőgépeket, amelyek napestig azt fogják harsogni, hogy ezeréves történelmi hagyományok, meg hogy megszentelt hely, spirituális kisugárzás, és hogy minden más országban – a nagyközönség pedig (ki fanyalogva, ki értetlenül, ki dühöngve, ki teljes egyetértéssel) hallgatni és bólogatni fog. Mert hát van-e fontosabb, mint az ezeréves? És amúgy is – mit értünk mi a történelemhez, a szakrális izékhez, hát biztosan igazuk van, hagyjuk a francba.

Mondjuk, eszünkbe juthat azért Székesfehérvár meg Visegrád (ősmagyar vonzalmúaknak: a Pilis), és megannyi hely szerte e hazában, ahol a királyok több-kevesebb ideig jól érezték magukat. De ezzel úgysem lehet meggyőzni azokat, akik a szép fekvésű, műemlékekben bővelkedő I. kerületi részre vetették a szemüket. Mást ajánlok.

Mi volna, ha azok, akiknek elegük van a folyton-folyvást a történelmi hagyományokra hivatkozó mitologikus hablatyból, afféle ellenmítoszokkal próbálkoznának? Kutyaharapást szőrivel – a várat, ezt a – szerintük – „szent, szakrális hatalmi központot” úgy kellene megmenteni, hogy másikat találunk helyette.

Itt van, mondjuk, a Rákos mezeje. A nyócker vagy – egye fene – Zugló pont jó lenne a felkent uralkodó hivatalának, vagy akár lakhelyéül. Ez a terület, ahogyan olvasom, „a XII–XIII. századtól a hadrakelések és országgyűlések elsődleges helyszíne” volt, hát mi volna ennél szakrálisabb? Aki másra nem is emlékszik a történelemből – Mátyás király, vaze, megvan? Szent hely ez (ősmagyar vonzalmúaknak: csakra, vagy mi), ha ezt intenzíven elcsöpögtetnénk a jobbkonzi sajtóban (kérnénk a nácik szíves segítségét), már ürítenék is ki a Lujza utca környékét. A vár pedig maradhatna, ami volt – kulturális-tudományos központ és idegenforgalmi látványosság, sok kedves presszóval, sétálni való környékkel.

(Bonus track: ellenmítoszokat más területeken is be lehetne vetni. A meglevő [etnicista-esszencialista] előítéletek helyett újakat kellene koholni. El kéne terjeszteni például, hogy a roma gyerekek matematikai és műszaki érzéke páratlan, ebben a „népességben” meglepően sok a számolásban és szerkesztésben jeles gyermek, már az óvodás kortól. Néhány év, esetleg évtized, és ez az ellenmítosz meghozná az eredményét. Virágzana az integrált oktatás, minden középosztálybeli szülő azt lesné, van-e elég roma gyerek az osztályban. Megérné – és mit veszíthetnénk?)

Neked ajánljuk