Lesz új kutatóközpont

  • Kálmán C. György
  • 2013. június 17.

Első változat

Olvasom, hogy – nyilván Klinghammer államtitkár nagy bosszúságára – a kormány újabb bölcsész-kutatóintézetet hoz létre, potom 175 millióból, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A neve „Molnár Tamás Kutatóközpont” lesz.

Molnár Tamás jobboldali filozófusról, az MMA volt tagjáról most nem értekeznék, elég az hozzá, hogy bár a magyar Wikipédia visszafogottan fogalmaz, a francia nem fukarkodik a jelzőkkel: nyíltan reakciósnak nevezi, és nem mulasztja el ihletői között felsorolni azt a Charles Maurrast, aki azért mégiscsak, khm, fasiszta volt. Vagy előfasiszta. Hát ilyen az ízlése és ideológiai vonzalma a hazai jobboldalnak, mit tegyünk.

Arról sem írok most, hogy ugyan ki tapasztalta az utóbbi években (de visszamehetünk talán évtizedeket), hogy egy egyetemi kutatóintézetet ekkora pénzzel és a kormány segedelmével hozzanak létre – ráadásul bölcsész- és társadalomtudományos profillal. Nem kellene örömtüzeket gyújtanunk, feleim? Ugyan miért nem hangzik fel minden bölcsész- és társadalomtudományos kar felől a lelkes halleluja? Miért nem érzékelik úgy a (vak, hálátlan, pesszimista) egyetemi emberek, hogy ez nagy fellendülés előszele leend, mostantól támogatják az egyetemeken a kutatást, talpra állítják a gyengélkedő, nem produktív univerzitásokat? Szóval – egészen egyedi dolog történt itt, de ezt is hagyjuk most.

Ami igazán baljós a kutatóintézet létrejöttét kezdeményező kormányhatározatban („Orbán Viktor s. k., miniszterelnök” aláírással, az 55. lapon), az a 2. pont: a kormány „felhívja a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy intézkedjen a Molnár Tamás Kutató Központ [szigorúan két szóban, fel nem foghatom, miért] megalapításához szükséges egyeztetések lefolytatásáról az emberi erőforrások miniszterével és a Magyar Tudományos Akadémia elnökével”.

Paff.

Mit jelentsen ez? Az ideális változat az volna, hogy az MTA elnöke ellátogat (ilyenkor soha nem elmegy!) a magas minisztériumba, bólogat, sok sikert kíván, és kilátásba helyezi, hogy ha már működik és bizonyít a „Kutató Központ”, akkor lesznek közös kutatások, konferenciák, publikációk. Amúgy az Akadémiának semmi köze ahhoz, ha egy egyetemen kutatóközpont létesül, ahogyan az új méntelephez vagy a most épült nyúlgáthoz sincsen, holott a mezőgazdaságnak és a vízügynek is remek tudósai vannak a testületben.

Arra gondolni sem merek, hogy az Akadémia anyagilag támogassa a központot; amikor egyes intézményei pár millió forintos csúszás miatt teljes pánikban vannak, az infrastruktúra (pl. könyvtárak) romokban, bérre is alig jut – kizárt, hogy ilyesmire volna pénze az MTA-nak. Marad a harmadik változat: hogy talán a Nemzeti Közszolgálati Egyetem azt akarná, hogy az Akadémia vegye a nevére a központot: adja az MTA nevét, s ezzel persze presztízsét, hírét, kapcsolatait, tekintélyét a most gründolt intézménynek. Szentelje meg, adja áldását. Végül is, mindenki jól jár, nem? Ingyen kap egy kutatóközpontot a Tudós Társaság, annak meg csak a fennkölt név használata kell. Az Akadémia – mint az egyházak megítélésekor vagy az utcanevek felőli döntéskor – legitimál.

És ha ezt kérik majd az elnöktől – vajon nemet mond-e? Tippeket a kiadóba.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.