Lesz új kutatóközpont

  • Kálmán C. György
  • 2013. június 17.

Első változat

Olvasom, hogy – nyilván Klinghammer államtitkár nagy bosszúságára – a kormány újabb bölcsész-kutatóintézetet hoz létre, potom 175 millióból, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A neve „Molnár Tamás Kutatóközpont” lesz.

Molnár Tamás jobboldali filozófusról, az MMA volt tagjáról most nem értekeznék, elég az hozzá, hogy bár a magyar Wikipédia visszafogottan fogalmaz, a francia nem fukarkodik a jelzőkkel: nyíltan reakciósnak nevezi, és nem mulasztja el ihletői között felsorolni azt a Charles Maurrast, aki azért mégiscsak, khm, fasiszta volt. Vagy előfasiszta. Hát ilyen az ízlése és ideológiai vonzalma a hazai jobboldalnak, mit tegyünk.

Arról sem írok most, hogy ugyan ki tapasztalta az utóbbi években (de visszamehetünk talán évtizedeket), hogy egy egyetemi kutatóintézetet ekkora pénzzel és a kormány segedelmével hozzanak létre – ráadásul bölcsész- és társadalomtudományos profillal. Nem kellene örömtüzeket gyújtanunk, feleim? Ugyan miért nem hangzik fel minden bölcsész- és társadalomtudományos kar felől a lelkes halleluja? Miért nem érzékelik úgy a (vak, hálátlan, pesszimista) egyetemi emberek, hogy ez nagy fellendülés előszele leend, mostantól támogatják az egyetemeken a kutatást, talpra állítják a gyengélkedő, nem produktív univerzitásokat? Szóval – egészen egyedi dolog történt itt, de ezt is hagyjuk most.

Ami igazán baljós a kutatóintézet létrejöttét kezdeményező kormányhatározatban („Orbán Viktor s. k., miniszterelnök” aláírással, az 55. lapon), az a 2. pont: a kormány „felhívja a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy intézkedjen a Molnár Tamás Kutató Központ [szigorúan két szóban, fel nem foghatom, miért] megalapításához szükséges egyeztetések lefolytatásáról az emberi erőforrások miniszterével és a Magyar Tudományos Akadémia elnökével”.

Paff.

Mit jelentsen ez? Az ideális változat az volna, hogy az MTA elnöke ellátogat (ilyenkor soha nem elmegy!) a magas minisztériumba, bólogat, sok sikert kíván, és kilátásba helyezi, hogy ha már működik és bizonyít a „Kutató Központ”, akkor lesznek közös kutatások, konferenciák, publikációk. Amúgy az Akadémiának semmi köze ahhoz, ha egy egyetemen kutatóközpont létesül, ahogyan az új méntelephez vagy a most épült nyúlgáthoz sincsen, holott a mezőgazdaságnak és a vízügynek is remek tudósai vannak a testületben.

Arra gondolni sem merek, hogy az Akadémia anyagilag támogassa a központot; amikor egyes intézményei pár millió forintos csúszás miatt teljes pánikban vannak, az infrastruktúra (pl. könyvtárak) romokban, bérre is alig jut – kizárt, hogy ilyesmire volna pénze az MTA-nak. Marad a harmadik változat: hogy talán a Nemzeti Közszolgálati Egyetem azt akarná, hogy az Akadémia vegye a nevére a központot: adja az MTA nevét, s ezzel persze presztízsét, hírét, kapcsolatait, tekintélyét a most gründolt intézménynek. Szentelje meg, adja áldását. Végül is, mindenki jól jár, nem? Ingyen kap egy kutatóközpontot a Tudós Társaság, annak meg csak a fennkölt név használata kell. Az Akadémia – mint az egyházak megítélésekor vagy az utcanevek felőli döntéskor – legitimál.

És ha ezt kérik majd az elnöktől – vajon nemet mond-e? Tippeket a kiadóba.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.