Lesz új kutatóközpont

  • Kálmán C. György
  • 2013. június 17.

Első változat

Olvasom, hogy – nyilván Klinghammer államtitkár nagy bosszúságára – a kormány újabb bölcsész-kutatóintézetet hoz létre, potom 175 millióból, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A neve „Molnár Tamás Kutatóközpont” lesz.

Molnár Tamás jobboldali filozófusról, az MMA volt tagjáról most nem értekeznék, elég az hozzá, hogy bár a magyar Wikipédia visszafogottan fogalmaz, a francia nem fukarkodik a jelzőkkel: nyíltan reakciósnak nevezi, és nem mulasztja el ihletői között felsorolni azt a Charles Maurrast, aki azért mégiscsak, khm, fasiszta volt. Vagy előfasiszta. Hát ilyen az ízlése és ideológiai vonzalma a hazai jobboldalnak, mit tegyünk.

Arról sem írok most, hogy ugyan ki tapasztalta az utóbbi években (de visszamehetünk talán évtizedeket), hogy egy egyetemi kutatóintézetet ekkora pénzzel és a kormány segedelmével hozzanak létre – ráadásul bölcsész- és társadalomtudományos profillal. Nem kellene örömtüzeket gyújtanunk, feleim? Ugyan miért nem hangzik fel minden bölcsész- és társadalomtudományos kar felől a lelkes halleluja? Miért nem érzékelik úgy a (vak, hálátlan, pesszimista) egyetemi emberek, hogy ez nagy fellendülés előszele leend, mostantól támogatják az egyetemeken a kutatást, talpra állítják a gyengélkedő, nem produktív univerzitásokat? Szóval – egészen egyedi dolog történt itt, de ezt is hagyjuk most.

Ami igazán baljós a kutatóintézet létrejöttét kezdeményező kormányhatározatban („Orbán Viktor s. k., miniszterelnök” aláírással, az 55. lapon), az a 2. pont: a kormány „felhívja a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy intézkedjen a Molnár Tamás Kutató Központ [szigorúan két szóban, fel nem foghatom, miért] megalapításához szükséges egyeztetések lefolytatásáról az emberi erőforrások miniszterével és a Magyar Tudományos Akadémia elnökével”.

Paff.

Mit jelentsen ez? Az ideális változat az volna, hogy az MTA elnöke ellátogat (ilyenkor soha nem elmegy!) a magas minisztériumba, bólogat, sok sikert kíván, és kilátásba helyezi, hogy ha már működik és bizonyít a „Kutató Központ”, akkor lesznek közös kutatások, konferenciák, publikációk. Amúgy az Akadémiának semmi köze ahhoz, ha egy egyetemen kutatóközpont létesül, ahogyan az új méntelephez vagy a most épült nyúlgáthoz sincsen, holott a mezőgazdaságnak és a vízügynek is remek tudósai vannak a testületben.

Arra gondolni sem merek, hogy az Akadémia anyagilag támogassa a központot; amikor egyes intézményei pár millió forintos csúszás miatt teljes pánikban vannak, az infrastruktúra (pl. könyvtárak) romokban, bérre is alig jut – kizárt, hogy ilyesmire volna pénze az MTA-nak. Marad a harmadik változat: hogy talán a Nemzeti Közszolgálati Egyetem azt akarná, hogy az Akadémia vegye a nevére a központot: adja az MTA nevét, s ezzel persze presztízsét, hírét, kapcsolatait, tekintélyét a most gründolt intézménynek. Szentelje meg, adja áldását. Végül is, mindenki jól jár, nem? Ingyen kap egy kutatóközpontot a Tudós Társaság, annak meg csak a fennkölt név használata kell. Az Akadémia – mint az egyházak megítélésekor vagy az utcanevek felőli döntéskor – legitimál.

És ha ezt kérik majd az elnöktől – vajon nemet mond-e? Tippeket a kiadóba.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.