Olvasom, hogy – nyilván Klinghammer államtitkár nagy bosszúságára – a kormány újabb bölcsész-kutatóintézetet hoz létre, potom 175 millióból, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A neve „Molnár Tamás Kutatóközpont” lesz.
Molnár Tamás jobboldali filozófusról, az MMA volt tagjáról most nem értekeznék, elég az hozzá, hogy bár a magyar Wikipédia visszafogottan fogalmaz, a francia nem fukarkodik a jelzőkkel: nyíltan reakciósnak nevezi, és nem mulasztja el ihletői között felsorolni azt a Charles Maurrast, aki azért mégiscsak, khm, fasiszta volt. Vagy előfasiszta. Hát ilyen az ízlése és ideológiai vonzalma a hazai jobboldalnak, mit tegyünk.
Arról sem írok most, hogy ugyan ki tapasztalta az utóbbi években (de visszamehetünk talán évtizedeket), hogy egy egyetemi kutatóintézetet ekkora pénzzel és a kormány segedelmével hozzanak létre – ráadásul bölcsész- és társadalomtudományos profillal. Nem kellene örömtüzeket gyújtanunk, feleim? Ugyan miért nem hangzik fel minden bölcsész- és társadalomtudományos kar felől a lelkes halleluja? Miért nem érzékelik úgy a (vak, hálátlan, pesszimista) egyetemi emberek, hogy ez nagy fellendülés előszele leend, mostantól támogatják az egyetemeken a kutatást, talpra állítják a gyengélkedő, nem produktív univerzitásokat? Szóval – egészen egyedi dolog történt itt, de ezt is hagyjuk most.
Ami igazán baljós a kutatóintézet létrejöttét kezdeményező kormányhatározatban („Orbán Viktor s. k., miniszterelnök” aláírással, az 55. lapon), az a 2. pont: a kormány „felhívja a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy intézkedjen a Molnár Tamás Kutató Központ [szigorúan két szóban, fel nem foghatom, miért] megalapításához szükséges egyeztetések lefolytatásáról az emberi erőforrások miniszterével és a Magyar Tudományos Akadémia elnökével”.
Paff.
Mit jelentsen ez? Az ideális változat az volna, hogy az MTA elnöke ellátogat (ilyenkor soha nem elmegy!) a magas minisztériumba, bólogat, sok sikert kíván, és kilátásba helyezi, hogy ha már működik és bizonyít a „Kutató Központ”, akkor lesznek közös kutatások, konferenciák, publikációk. Amúgy az Akadémiának semmi köze ahhoz, ha egy egyetemen kutatóközpont létesül, ahogyan az új méntelephez vagy a most épült nyúlgáthoz sincsen, holott a mezőgazdaságnak és a vízügynek is remek tudósai vannak a testületben.
Arra gondolni sem merek, hogy az Akadémia anyagilag támogassa a központot; amikor egyes intézményei pár millió forintos csúszás miatt teljes pánikban vannak, az infrastruktúra (pl. könyvtárak) romokban, bérre is alig jut – kizárt, hogy ilyesmire volna pénze az MTA-nak. Marad a harmadik változat: hogy talán a Nemzeti Közszolgálati Egyetem azt akarná, hogy az Akadémia vegye a nevére a központot: adja az MTA nevét, s ezzel persze presztízsét, hírét, kapcsolatait, tekintélyét a most gründolt intézménynek. Szentelje meg, adja áldását. Végül is, mindenki jól jár, nem? Ingyen kap egy kutatóközpontot a Tudós Társaság, annak meg csak a fennkölt név használata kell. Az Akadémia – mint az egyházak megítélésekor vagy az utcanevek felőli döntéskor – legitimál.
És ha ezt kérik majd az elnöktől – vajon nemet mond-e? Tippeket a kiadóba.
