Lesz új kutatóközpont

  • Kálmán C. György
  • 2013. június 17.

Első változat

Olvasom, hogy – nyilván Klinghammer államtitkár nagy bosszúságára – a kormány újabb bölcsész-kutatóintézetet hoz létre, potom 175 millióból, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A neve „Molnár Tamás Kutatóközpont” lesz.

Molnár Tamás jobboldali filozófusról, az MMA volt tagjáról most nem értekeznék, elég az hozzá, hogy bár a magyar Wikipédia visszafogottan fogalmaz, a francia nem fukarkodik a jelzőkkel: nyíltan reakciósnak nevezi, és nem mulasztja el ihletői között felsorolni azt a Charles Maurrast, aki azért mégiscsak, khm, fasiszta volt. Vagy előfasiszta. Hát ilyen az ízlése és ideológiai vonzalma a hazai jobboldalnak, mit tegyünk.

Arról sem írok most, hogy ugyan ki tapasztalta az utóbbi években (de visszamehetünk talán évtizedeket), hogy egy egyetemi kutatóintézetet ekkora pénzzel és a kormány segedelmével hozzanak létre – ráadásul bölcsész- és társadalomtudományos profillal. Nem kellene örömtüzeket gyújtanunk, feleim? Ugyan miért nem hangzik fel minden bölcsész- és társadalomtudományos kar felől a lelkes halleluja? Miért nem érzékelik úgy a (vak, hálátlan, pesszimista) egyetemi emberek, hogy ez nagy fellendülés előszele leend, mostantól támogatják az egyetemeken a kutatást, talpra állítják a gyengélkedő, nem produktív univerzitásokat? Szóval – egészen egyedi dolog történt itt, de ezt is hagyjuk most.

Ami igazán baljós a kutatóintézet létrejöttét kezdeményező kormányhatározatban („Orbán Viktor s. k., miniszterelnök” aláírással, az 55. lapon), az a 2. pont: a kormány „felhívja a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy intézkedjen a Molnár Tamás Kutató Központ [szigorúan két szóban, fel nem foghatom, miért] megalapításához szükséges egyeztetések lefolytatásáról az emberi erőforrások miniszterével és a Magyar Tudományos Akadémia elnökével”.

Paff.

Mit jelentsen ez? Az ideális változat az volna, hogy az MTA elnöke ellátogat (ilyenkor soha nem elmegy!) a magas minisztériumba, bólogat, sok sikert kíván, és kilátásba helyezi, hogy ha már működik és bizonyít a „Kutató Központ”, akkor lesznek közös kutatások, konferenciák, publikációk. Amúgy az Akadémiának semmi köze ahhoz, ha egy egyetemen kutatóközpont létesül, ahogyan az új méntelephez vagy a most épült nyúlgáthoz sincsen, holott a mezőgazdaságnak és a vízügynek is remek tudósai vannak a testületben.

Arra gondolni sem merek, hogy az Akadémia anyagilag támogassa a központot; amikor egyes intézményei pár millió forintos csúszás miatt teljes pánikban vannak, az infrastruktúra (pl. könyvtárak) romokban, bérre is alig jut – kizárt, hogy ilyesmire volna pénze az MTA-nak. Marad a harmadik változat: hogy talán a Nemzeti Közszolgálati Egyetem azt akarná, hogy az Akadémia vegye a nevére a központot: adja az MTA nevét, s ezzel persze presztízsét, hírét, kapcsolatait, tekintélyét a most gründolt intézménynek. Szentelje meg, adja áldását. Végül is, mindenki jól jár, nem? Ingyen kap egy kutatóközpontot a Tudós Társaság, annak meg csak a fennkölt név használata kell. Az Akadémia – mint az egyházak megítélésekor vagy az utcanevek felőli döntéskor – legitimál.

És ha ezt kérik majd az elnöktől – vajon nemet mond-e? Tippeket a kiadóba.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.