Fohász semmittevésért

  • Kálmán C. György
  • 2013. szeptember 26.

Első változat

Jó, akkor legyenek (új) miniszteri biztosok – de könyörgöm, ne csináljanak semmit!

Aki dolgozott – vagy akár csak járt – közintézményben ’89 előtt, gazdasági főhivatalokban, bérszámfejtő osztályokon, anyaggazdálkodási csoportban vagy akár könyvtárban is, gyakorta találkozhatott egy-egy idős úrral vagy tekintélyes hölggyel, akinek a funkcióját igazából senki nem tudta; aki egész nap az iratait rendezgette vagy a körmét reszelte (lakkozta), külön szobája (vagy legalább egy kis fülkéje) volt, olykor elborult vagy izgatott arccal kirohant a többiek közé, szétnézett és bólintott. Nem járt be mindennap, olykor hetekre eltűnt, de ezt senki nem kérte számon rajta; mindenkivel jóban volt, bár tartotta a három lépés távolságot; és soha senki nem kérdezte, mivel is foglalkozik voltaképpen. Nagyon fontos embernek látszott, aki nélkül az egész nem is működhetne.

Nem, nem ő volt a besúgó; ahhoz túlságosan messzi volt a dolgozóktól, és nem velük járt le az ebédlőbe. Talán kegyvesztett nagy ember lehetett, vagy éppen az volt a kegy, hogy kapott egy ilyen kinevezést, vagy a sorára várt az apparátusban, és valahogy ottfelejtették – számos változat lehetett, de sok vizet nem zavart, a munkát nem akadályozta, az a plusz egy bér pedig az államnak nem számított.

Isten (vagy Magyarok Istene, ha ez Neked jobban tetszik), tedd efféle jólelkű, ártalmatlan semmittevőkké a miniszteri biztosokat! Akár visszamenőlegesen is (ideértve Kerényi Imrét, Hegedüs Zsuzsannát és Tellér Gyulát is), de mostantól, az új kinevezetteket mindenképpen! Tudom, hogy megteheted, hiszen mindenható vagy – legyenek ártalmatlan léhűtőkké, lustálkodjanak kedvükre, jöjjenek vissza a boldog ‘89 előtti idők!

Kapjon Szőcs Géza – akit várhatólag most fognak kinevezni kormánybiztosnak vagy miniszteri biztosnak az Országos Széchényi Könyvtár élére – egy szép, nagy ablakos, a Gellért-hegyre néző szobát a könyvtárban, jó nagy, puha karosszékkel, elegáns kocsit és állandó behajtási engedélyt, menzajegyet és SZÉP kártyát, okostelefont és pofás kézikönyvtárat, titkárnőt és fitnessbérletet! És ugyanezt kívánom Szabó Balázsnak, aki a KLIK fölé rendelt miniszteri biztos lesz – persze neki könyvek helyett számítógépek dukálnak, meg egy-két darab közút, nosztalgiából.

De a tenniakarásukat, a víziójukat, az aktivitásukat, az elképzeléseiket – azt vedd el tőlük, mindenható Isten! Annyit dolgoztak már életükben, annyi mindent tettek és kieszeltek már – ideje egy kis békességnek, nyugalomnak! Néha, akár évekig, el kell tudni nézni a semmibe, azon a körmön mindig van reszelgetnivaló, annyi könyv vár elolvasásra, annyi számítógépes játék kipróbálásra! Hidd el, édes Istenünk, mindenki jól járna így. Nem kellene gazdasági csődtől, elbocsátásoktól, félresikerült projektektől, befuccsolt nagy látomásoktól tartanunk, a miniszteri biztosok meg – legalább pár ember ebben az országban – maradéktalanul boldogok lehetnének. És Neked is sokkal egyszerűbb volna megelőzni mindazt a dúlást, amelynek helyrehozása fáradságos és időigényes munka volna.

Istenünk, kérlek, hallgasd meg fohászunkat.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.