A meg nem írt

  • Kálmán C. György
  • 2013. szeptember 22.

Első változat

Egy korábbi bejegyzésemben felvetettem, hogy kellő díjazás fejében hajlandó vagyok semmiről nem írni – vagyis nem írni arról, amiről pedig húdenagyon lenne mit.

Most végrehajtom az első kísérletet, látva azt a hatást, amelyet bizonyos bejegyzéseim szerte a neten kiváltanak. Nagyjából mindegy ugyanis, hogy mit írok, az érvelés cizelláltsága, a gondos okadatolás vagy a tárgy súlya mit sem számítanak. A hozzászólóknak mindettől függetlenül van mit mondaniuk, és mondják is, feltartóztathatatlanul. Az itt következő nem-bejegyzés tehát csekély udvariassági gesztus, csip-csup ajándék a számítógépes világháló közéleti érdeklődésű, aktív olvasóinak. Nekem is egyszerűbb így, nekik sem kell megerőltetniük magukat, még az eddigiekhez mérten is kevesebb töprengésre kell szánniuk idejüket.

 

 

[Bejegyzés helye]

 

 

De hogy még jobban megkönnyítsem a tisztelt hozzászólók dolgát, alább jelzem, milyen témák szoktak ilyenkor előkerülni:

 

1. A szerző fej- és arcszőrzete, egészségügyi kiegészítői (szemüveg, protézis, hallókészülék, katéter stb.).

2. A szerző (feltételezett) vallása, származása, születési helye, és az a hely, ahol élnie kellene.

3. A szerző rokonsága – felmenői, oldalági rokonai és gyermekei, az ő feltételezett tulajdonságaik (a fenti 1. és 2. pontnak megfelelően).

4. A szerző életútja, foglalkozásai és tisztségei, (feltételezett) tagságai különféle szervezetekben, intézményekben, pártokban, szakkörökben, sportegyesületekben és bűnszövetkezetekben.

5. A szerző (feltételezett) alkohol- és drogfogyasztási szokásai, esetleges függősége.

6. A szerző általános lelki és szellemi állapota, a külvilághoz fűződő viszonya általában (és különösen: sérelmei, kiváltságai, az örömére és/vagy búbánatára okot adó életesemények fényében).

7. A szerző (feltételezett) elkeseredettsége, mert

– nem ő van hatalmon,

– nem ő dönt,

– végre magyar (nemzeti) kormány van,

– sikertelen, elbaltázott élete végén jár,

– nem tud írni, semmi érzéke általában semmihez,

– nincs pénze.

8. Annak taglalása, hogy miért nem beszél a szerző Trianonról, Gyurcsányról, a 2006-os eseményekről, Wass Albert epikai művészetéről, a Kárpát–Duna Nagyhazáról.

9. Felsorolása mindazoknak, akik megrendelték a fenti bejegyzést a szerzőtől (pártok, nemzetközi szervezetek, államok, érdekcsoportok stb.).

 

Ennyi talán elég is az érdekfeszítő, pezsgő vita megindulásához. Kellemes kommentelést.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.