A meg nem írt

  • Kálmán C. György
  • 2013. szeptember 22.

Első változat

Egy korábbi bejegyzésemben felvetettem, hogy kellő díjazás fejében hajlandó vagyok semmiről nem írni – vagyis nem írni arról, amiről pedig húdenagyon lenne mit.

Most végrehajtom az első kísérletet, látva azt a hatást, amelyet bizonyos bejegyzéseim szerte a neten kiváltanak. Nagyjából mindegy ugyanis, hogy mit írok, az érvelés cizelláltsága, a gondos okadatolás vagy a tárgy súlya mit sem számítanak. A hozzászólóknak mindettől függetlenül van mit mondaniuk, és mondják is, feltartóztathatatlanul. Az itt következő nem-bejegyzés tehát csekély udvariassági gesztus, csip-csup ajándék a számítógépes világháló közéleti érdeklődésű, aktív olvasóinak. Nekem is egyszerűbb így, nekik sem kell megerőltetniük magukat, még az eddigiekhez mérten is kevesebb töprengésre kell szánniuk idejüket.

 

 

[Bejegyzés helye]

 

 

De hogy még jobban megkönnyítsem a tisztelt hozzászólók dolgát, alább jelzem, milyen témák szoktak ilyenkor előkerülni:

 

1. A szerző fej- és arcszőrzete, egészségügyi kiegészítői (szemüveg, protézis, hallókészülék, katéter stb.).

2. A szerző (feltételezett) vallása, származása, születési helye, és az a hely, ahol élnie kellene.

3. A szerző rokonsága – felmenői, oldalági rokonai és gyermekei, az ő feltételezett tulajdonságaik (a fenti 1. és 2. pontnak megfelelően).

4. A szerző életútja, foglalkozásai és tisztségei, (feltételezett) tagságai különféle szervezetekben, intézményekben, pártokban, szakkörökben, sportegyesületekben és bűnszövetkezetekben.

5. A szerző (feltételezett) alkohol- és drogfogyasztási szokásai, esetleges függősége.

6. A szerző általános lelki és szellemi állapota, a külvilághoz fűződő viszonya általában (és különösen: sérelmei, kiváltságai, az örömére és/vagy búbánatára okot adó életesemények fényében).

7. A szerző (feltételezett) elkeseredettsége, mert

– nem ő van hatalmon,

– nem ő dönt,

– végre magyar (nemzeti) kormány van,

– sikertelen, elbaltázott élete végén jár,

– nem tud írni, semmi érzéke általában semmihez,

– nincs pénze.

8. Annak taglalása, hogy miért nem beszél a szerző Trianonról, Gyurcsányról, a 2006-os eseményekről, Wass Albert epikai művészetéről, a Kárpát–Duna Nagyhazáról.

9. Felsorolása mindazoknak, akik megrendelték a fenti bejegyzést a szerzőtől (pártok, nemzetközi szervezetek, államok, érdekcsoportok stb.).

 

Ennyi talán elég is az érdekfeszítő, pezsgő vita megindulásához. Kellemes kommentelést.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.