A meg nem írt

  • Kálmán C. György
  • 2013. szeptember 22.

Első változat

Egy korábbi bejegyzésemben felvetettem, hogy kellő díjazás fejében hajlandó vagyok semmiről nem írni – vagyis nem írni arról, amiről pedig húdenagyon lenne mit.

Most végrehajtom az első kísérletet, látva azt a hatást, amelyet bizonyos bejegyzéseim szerte a neten kiváltanak. Nagyjából mindegy ugyanis, hogy mit írok, az érvelés cizelláltsága, a gondos okadatolás vagy a tárgy súlya mit sem számítanak. A hozzászólóknak mindettől függetlenül van mit mondaniuk, és mondják is, feltartóztathatatlanul. Az itt következő nem-bejegyzés tehát csekély udvariassági gesztus, csip-csup ajándék a számítógépes világháló közéleti érdeklődésű, aktív olvasóinak. Nekem is egyszerűbb így, nekik sem kell megerőltetniük magukat, még az eddigiekhez mérten is kevesebb töprengésre kell szánniuk idejüket.

 

 

[Bejegyzés helye]

 

 

De hogy még jobban megkönnyítsem a tisztelt hozzászólók dolgát, alább jelzem, milyen témák szoktak ilyenkor előkerülni:

 

1. A szerző fej- és arcszőrzete, egészségügyi kiegészítői (szemüveg, protézis, hallókészülék, katéter stb.).

2. A szerző (feltételezett) vallása, származása, születési helye, és az a hely, ahol élnie kellene.

3. A szerző rokonsága – felmenői, oldalági rokonai és gyermekei, az ő feltételezett tulajdonságaik (a fenti 1. és 2. pontnak megfelelően).

4. A szerző életútja, foglalkozásai és tisztségei, (feltételezett) tagságai különféle szervezetekben, intézményekben, pártokban, szakkörökben, sportegyesületekben és bűnszövetkezetekben.

5. A szerző (feltételezett) alkohol- és drogfogyasztási szokásai, esetleges függősége.

6. A szerző általános lelki és szellemi állapota, a külvilághoz fűződő viszonya általában (és különösen: sérelmei, kiváltságai, az örömére és/vagy búbánatára okot adó életesemények fényében).

7. A szerző (feltételezett) elkeseredettsége, mert

– nem ő van hatalmon,

– nem ő dönt,

– végre magyar (nemzeti) kormány van,

– sikertelen, elbaltázott élete végén jár,

– nem tud írni, semmi érzéke általában semmihez,

– nincs pénze.

8. Annak taglalása, hogy miért nem beszél a szerző Trianonról, Gyurcsányról, a 2006-os eseményekről, Wass Albert epikai művészetéről, a Kárpát–Duna Nagyhazáról.

9. Felsorolása mindazoknak, akik megrendelték a fenti bejegyzést a szerzőtől (pártok, nemzetközi szervezetek, államok, érdekcsoportok stb.).

 

Ennyi talán elég is az érdekfeszítő, pezsgő vita megindulásához. Kellemes kommentelést.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.