A meg nem írt

  • Kálmán C. György
  • 2013. szeptember 22.

Első változat

Egy korábbi bejegyzésemben felvetettem, hogy kellő díjazás fejében hajlandó vagyok semmiről nem írni – vagyis nem írni arról, amiről pedig húdenagyon lenne mit.

Most végrehajtom az első kísérletet, látva azt a hatást, amelyet bizonyos bejegyzéseim szerte a neten kiváltanak. Nagyjából mindegy ugyanis, hogy mit írok, az érvelés cizelláltsága, a gondos okadatolás vagy a tárgy súlya mit sem számítanak. A hozzászólóknak mindettől függetlenül van mit mondaniuk, és mondják is, feltartóztathatatlanul. Az itt következő nem-bejegyzés tehát csekély udvariassági gesztus, csip-csup ajándék a számítógépes világháló közéleti érdeklődésű, aktív olvasóinak. Nekem is egyszerűbb így, nekik sem kell megerőltetniük magukat, még az eddigiekhez mérten is kevesebb töprengésre kell szánniuk idejüket.

 

 

[Bejegyzés helye]

 

 

De hogy még jobban megkönnyítsem a tisztelt hozzászólók dolgát, alább jelzem, milyen témák szoktak ilyenkor előkerülni:

 

1. A szerző fej- és arcszőrzete, egészségügyi kiegészítői (szemüveg, protézis, hallókészülék, katéter stb.).

2. A szerző (feltételezett) vallása, származása, születési helye, és az a hely, ahol élnie kellene.

3. A szerző rokonsága – felmenői, oldalági rokonai és gyermekei, az ő feltételezett tulajdonságaik (a fenti 1. és 2. pontnak megfelelően).

4. A szerző életútja, foglalkozásai és tisztségei, (feltételezett) tagságai különféle szervezetekben, intézményekben, pártokban, szakkörökben, sportegyesületekben és bűnszövetkezetekben.

5. A szerző (feltételezett) alkohol- és drogfogyasztási szokásai, esetleges függősége.

6. A szerző általános lelki és szellemi állapota, a külvilághoz fűződő viszonya általában (és különösen: sérelmei, kiváltságai, az örömére és/vagy búbánatára okot adó életesemények fényében).

7. A szerző (feltételezett) elkeseredettsége, mert

– nem ő van hatalmon,

– nem ő dönt,

– végre magyar (nemzeti) kormány van,

– sikertelen, elbaltázott élete végén jár,

– nem tud írni, semmi érzéke általában semmihez,

– nincs pénze.

8. Annak taglalása, hogy miért nem beszél a szerző Trianonról, Gyurcsányról, a 2006-os eseményekről, Wass Albert epikai művészetéről, a Kárpát–Duna Nagyhazáról.

9. Felsorolása mindazoknak, akik megrendelték a fenti bejegyzést a szerzőtől (pártok, nemzetközi szervezetek, államok, érdekcsoportok stb.).

 

Ennyi talán elég is az érdekfeszítő, pezsgő vita megindulásához. Kellemes kommentelést.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.