Hagyományos elnevezések

  • Kálmán C. György
  • 2014. december 23.

Első változat

Vannak hagyományos elnevezések, amik a régmúlt emlékeit őrzik – holott ma már, jelen állapotukban, semmi nem indokolja őket. Újra lesz egy ilyen, hamarosan.

Van olyan terület Budapesten, hogy „Vadaskert”. Valaha tényleg errefelé volt Mátyás király vadasparkja, de most sündisznókon, néhány kóbor nyuszin és persze madarakon kívül aligha van benne vad – néhány éve még olykor odatévedt egy-egy vaddisznó. Kertnek sem igen lehet nevezni – elég sűrűn beépített terület.

false

Van olyan, hogy „Széna tér”. Időtlen idők óta nem működik itt szénapiac – egyáltalán, kétlem, hogy bárhol az országban piacon venne szénát bárki is.

Van olyan, hogy „Halászbástya”. Budapesten már akkor sem voltak halászok, amikor építették, és ki tudja, vajon tényleg éppen azon a helyen védték-e a várat, amikor még voltak, és amikor még volt védendő vár.

Van olyan, hogy „Istvánmező”. Sehol nincs ott mező.

Van olyan, hogy „Vizafogó”. Viza rég nincs a folyóban, lejutni a Dunához is elég bonyodalmas, ha már vizát akarnánk (hiába) fogni.

Akkor most lesz „Városliget”.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.