Kivonulás

  • Kálmán C. György
  • 2014. december 19.

Első változat

Két ellenzéki politikus is megszólalt, s mindkettő arról győzhette meg a hallgatót, hogy jogos a kívánság: az ellenzék vonuljon ki a parlamentből.

Sokfelől hallani – az egyik tüntetésen volt is olyan szónok, aki élesen megfogalmazta –, hogy az ellenzéknek ki kellene végre vonulnia a parlamentből. Több változat is van: egyszerűen ne menjenek be, ne vegyenek részt a munkában; vagy mondjanak le a mandátumukról, valamennyien (és remélhetőleg ehhez az LMP is csatlakozna); vagy valami más módon tegyék lehetetlenné a munkát, látványosan negligálják azt a cirkuszt, ami ott folyik. Végtére is, semmi hatásuk, befolyásuk nincs, nyilvánossághoz így sem jutnak a központosított „közmédiumokban”, vitára alig van mód, ha mégis – mintha a falnak beszélnének. Így viszont legalább nemzetközileg is észrevehető botrány kerekedne, kínos lenne a dolog a fidesznyikeknek, nem tudnák túl sokáig ismételgetni, hogy „maguk döntöttek így”, meg hogy „cserbenhagyták a szavazóikat”. Ez azért súlyosabb esemény annál, semhogy ilyen mosakodással tartósan és széles körben ki lehetne húzni. Ilyen nem szokott előfordulni – odafigyelnének rá világszerte.

De hát az ellenzék megfontolt, óvatos, nemigen hajlik efféle látványos gesztusokra. Ezt egyesek úgy fogalmazzák meg, hogy ragaszkodnak a székükhöz (meg a pénzükhöz), sőt hogy nyakig benne vannak a buliban, titokban részesednek a zsíros falatokból. Mások szerint ezzel – a kivonulással – nem lehet hatást elérni, többet veszítenének, mint amennyit nyernek.

Szerintem igenis ki kell vonulni – de most nem erről akarok írni, csak két olyan megnyilatkozásról, ami éppen erről győzött meg.

Gréczy Zsolt középtájt

Gréczy Zsolt középtájt

 

Az egyik Gréczy Zsolt beszélgetése volt az ATV-n, ahol a DK szóvivője egyszerűen képtelen volt elmagyarázni, hogy miért is kellett Gyurcsány Ferencnek „kiugrasztania a nyulat a bokorból”, vagyis hogy mi a franc értelme volt annak, hogy fontos, kétharmados szavazáskor nem volt jelen a teremben. Nem tudta elmagyarázni, mert nem is lehet – hogy mégis kinek a segítségével lett meg a kétharmad (a Jobbikéval), az kiderül a szavazási jegyzőkönyvből, ehhez nem kell távolmaradni. Ennek az ég világon semmi értelme nem volt. Ha egy ellenzéki szóvivő ennyire képtelen logikus és egyszerű kérdésre logikus és egyszerű választ adni, belátni azt, ami mindenki számára teljesen evidens, esetleg még meg is bánni azt az ostobaságot, amit elnöke tett – akkor semmi értelme annak, hogy az ellenzék képviseletében üldögéljen a parlamentben, olykor nyilvánosan dühöngjön, és bosszankodva gombokat nyomjon az ülésteremben. Minek? Egy efféle nyilatkozat maga az érv a kivonulás mellett. Pontosan ez az, amiért nincs szükség az ellenzéki pártok asszisztenciájára.

A másik egy rádióriport volt, ahol egy másik parlamenti politikus (Szabó Szabolcs, Együtt) arról beszélt, hogy azért fontos a parlamentben lenni, mert így jutnak információhoz, és mert így tanulják meg a kormányzás csínját-bínját, amire nagy szükségük lesz kormányváltáskor. Valamint a kormány kapkod, zavarodottak a kormánypárti képviselők, ezért olykor még vissza is vonnak egy-egy törvényjavaslatot. Lám, van értelme az ellenzéknek.

Hogy mi van? Csöppet sem voltam híve néhai Antall Józsefnek és kormányának sem, de meg lehet nézni a névsort: egyik miniszter sem volt a parlamentnek még a közelében sem, közigazgatási gyakorlata alig volt egynémelyiküknek – és persze sok hibát csináltak, ügyetlenek voltak, biztosan be is csapták őket, de mégis elvezetgették az országot négy évig. Ráadásul azóta a parlamenti ülések minden részlete nyilvános, nem kell ott lenni ahhoz, hogy minden vitáról, előterjesztésről és szavazásról értesüljön az, akit érdekel. Az az információ kell, amit szombat este szétküldenek, hogy hétfő reggel csont nélkül megszavazzák? És ugyan mit vont vissza a kormány vagy a kormánypárt? Az internetadó tervezetét? Na ne már, hogy pont az ellenzéki képviselők tökössége miatt! És ki tudja, mi lesz még abból?

Tapintatból nem beszélek az intellektuális színvonalról. (Arról sem, hogy a riporterek – főként a második – mennyire nem partnerek, óvakodnak az ellentmondástól, sokkal inkább bakot tartanak a szónoknak.) Ebből a két megszólalásból – egy napon belül kettő! – az derül ki, hogy semmi ésszerű érv nem szól amellett, hogy az ellenzéknek továbbra is ott kell rontania az amúgy is áporodott levegőt abban a nagy neogót épületben.

Figyelmébe ajánljuk