Hiteles információk

  • Kálmán C. György
  • 2014. november 15.

Első változat

Az amerikai nagykövetség egy munkatársa átadott egy két lapból álló szöveget a Külügyminisztériumnak – de ott nem tudják mire vélni. Nem értik, na.

Van az a régi vicc, hogy hárman vizsgáznak, a nagyon protekciós, a közepesen protekciós és az, akinek semmi protekciója nincs. A nagyon protekcióstól azt kérdezi a vizsgáztató: – Meg tudná mondani, hogy körülbelül mikor kezdődött a második világháború? – Hát... valamikor a harmincas években? – Nagyszerű, ötös, mehet! – A másodiktól ezt kérdezi: – Egészen pontosan mikor kezdődött a második világháború? – 1939-ben. – Remek, ötös. – A harmadikhoz ezzel fordul: – Mikor kezdődött a második világháború, és hány áldozata volt összesen? – 1939. szeptember elsején, és 73 millió áldozata volt. – Hm. Jó. Sorolja!

Mindjárt kiderül, honnan jutott ez az eszembe.

Az amerikai követség „egyik beosztott diplomatája” – tehát nem az ügyvivő, hanem olyasvalaki, akinek még néven nevezhető rangja sincs – átadott egy kétoldalas dokumentumot a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, amelyet az államtitkár Magyar Levente „fecninek” (majd „papírnak”) nevezett, és kétségkívül sem fejléce nincs, sem dátuma, aláírva sincs. A két lap Magyar szerint „sem tartalmaz többet, mint amit eddig is tudtak, nincsenek benne hiteles, bizonyító erejű információk, amelyek alapján a magyar kormány meg tudná vizsgálni »az állítólagos korrupciós ügyeket«”.

Magyar Levente

Magyar Levente

Fotó: MTI

A két oldal angolul íródott, és talán vannak még e hazában, akik az egyik legfontosabb közhivatal első vezetőjénél jobban tudnak angolul. (Hogy most a köztársasági elnököt ne is emlegessük.) A szöveg annak az időrendi összefoglalása, hogy a nagykövetség (képviselői útján) milyen ügyekben és kiknek hívta fel a figyelmét a korrupció veszélyeire, korrupciógyanús ügyekre, s hogy mi történt (semmi). Úgy tekinthető, mint egyfajta emlékeztető, olyan eseményekre, amelyeknek más – írásos – nyoma is van. Végtére is egy-egy komoly közhivatal egy nagykövetségi látogatásról ha már jegyzőkönyvet nem vesz is fel, valami feljegyzést ír. Mindezt, ami a két lapon szerepel, a magyar fél (vagyis a minisztérium) nagyon jól tudhatja, de hogy el ne felejtse, a követség emlékezteti rá – a biztonság kedvéért írásban. Hát persze hogy „semmivel nem tartalmaz többet, mint amit eddig is tudtak” – nehezen elképzelhető, hogy magas rangú közhivatalnokok tudtukon kívül találkoztak volna a nagykövetség tisztviselőivel.

A „fecni” („vagy „papír”) egyszerre udvarias és goromba. Udvarias annyiban, amennyiben az arra sokkal hivatottabb és hivatalból kötelezett személyek helyett összefoglalja, hányszor és mivel kapcsolatban figyelmeztették az „amerikaiak” (az Egyesült Államok, nagykövetsége útján) a magyar hatóságokat. És hogy ne szálljon el a szó, ezt írásba foglalják, a magyar fél helyett. Még az is udvariasságnak tekinthető, hogy nem jegyzéket küldenek (fejléccel, dátummal, aláírással, pecséttel), hiszen az túlságosan hivatalos, fenyegető volna. Ugyanez persze gorombaságként is felfogható: az értetlenkedő minisztériumot egy rövid és informális szövegre méltatják csak, odalöknek pár keresetlen szót, se köszönés, se meghajlás, semmi cicó.

Ami a szöveg tartalmát illeti, az teljesen világos. Szó sincs róla, hogy ne derülne ki, milyen ügyeket kifogásol az amerikai kormány. Hogy csak egyet emeljek ki: a botrányos trafikpályáztatások dolgát. Ez azért elég konkrét, nem? És mind, a többi is – áfacsalások, Horváth András vádjai – teljesen világos. Ezeknek kellene utánajárni. És ezekre figyelmeztette a követség a magyar hatóságokat. Aki ezt nem érti… az nem akarja érteni.

Nagyon könnyű, közkedvelt megoldás, és nehéz vele bármit is kezdeni. Már többször írtam arról (például itt), hogy miféle fegyver ez. Itt új elemmel bővül: a minisztérium nemcsak nem érti a szöveget, hanem „hiteles, bizonyító erejű információkat” kér számon.

Mit? Mi kellene? Hogy a trafikok elosztásának győzteseit egyenként sorolják fel? Hogy az áfacsalást bizonylatokkal és főkönyvi kivonatokkal igazolják? Az elkövetők személyi száma kellene? A szeme színe, mellbősége, anyja neve?

„Sorolja!”

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.