Hoffmann mint kecske (vagy tehén)

  • Kálmán C. György
  • 2013. szeptember 3.

Első változat

Milyen érzés lenne, ha Hoffmann Rózsát hirtelen leváltanák? Ugye, nagyon megkönnyebbülnénk?

Vicces országunk legjobb portálján folytatódik a viccekre épülő blogocskák sora, újabb epizóddal (az eddigieket lásd például itt meg itt meg itt).

*

A minap egy közösségi portálon (meglehetős – helyi – sikerrel) felvetettem, hogy a kormány rendkívüli népszerűségre tehetne szert, sőt a választások idejére is számos szavazatot biztosíthatna magának, ha most, azonnal, az iskolakezdési káosz tetőzéséhez igazítva menesztenék Hoffmann Rózsát. Nem azért, mintha ő volna a legalkalmatlanabb kormányunk tagjai közül (nehéz volna a választás), és nem is azért, mert a miniszterelnök (vagy az államtitkár asszony minisztere) ne értene egyet mindazzal, amit a hölgy tesz és mond. Nem. Pusztán azért, mert pedagógusok és szülők tíz- és százezrei könnyebbülnének meg, üdvözölnék a kormányfő határozott (és példátlan) lépését, s ezzel rengeteg szavazat gyűlne a kormányzó erő számára. Jövő tavasszal sokan csak arra emlékeznének, hogy milyen kemény kézzel tett rendet a kormányfő (és az ő pártja) az oktatás zűrzavarában.

Ne higgyük persze, hogy egy ilyen lépés bármin is komolyan változtatna – minden sínre van már téve, és a kormánynak esze ágában sincs levenni onnan (vagy másfele kanyarítani a sínt), aki pedig átvenné az oktatásügy irányítását, talán rokonszenvesebb, szelídebb, gondolkodóbb karakter lenne, de aligha várható, hogy nagyon mást csinálna. Tehát: még ha megszabadulnának (megszabadulnánk) is Hoffmann Rózsától, ez nem volna igazi megkönnyebbülés. Csak látszólagos és átmeneti. De bőven elég ahhoz, hogy a kormány potenciális szavazók százezreit állítsa maga mellé – s ez neki elég is.

Valahogy eszembe jutott erről egy vicc, így szól (egy változata például itt):

Elmegy egy ember a rabbihoz. – Rebe, nagyon kicsi a házam. Van feleségem, hét gyerekem, és nem férünk el. – Azt mondja a rabbi: – Akkor vidd be a kecskét a házba. – Az ember értetlenkedik: – De hát rabbi, nagyon kicsi az a ház! – Csináld csak, amit mondtam, és gyere vissza egy hét múlva. – Egy hét múlva visszatér az ember, és panaszkodik: – Rebe, olyan kicsi a házam! Van feleségem, hét gyerekem és egy kecském is, olyan szűken vagyunk! – Azt mondja erre a rabbi: – Akkor vidd be a tehenedet is a házba. – Az ember tiltakozik, de hasztalan. A következő héten újra jön: – Rebe, olyan kicsi a házam! Van feleségem, hét gyerekem, de most ott a kecske is, a tehén is… Nagyon szorosan vagyunk már! – Mire a rabbi azt mondja: – No, akkor most vidd ki a kecskét meg a tehenet! – Már másnap ott az ember, és széles mosollyal újságolja: – Rebe, olyan szép nagy lett a házunk!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.