Hoffmann mint kecske (vagy tehén)

  • Kálmán C. György
  • 2013. szeptember 3.

Első változat

Milyen érzés lenne, ha Hoffmann Rózsát hirtelen leváltanák? Ugye, nagyon megkönnyebbülnénk?

Vicces országunk legjobb portálján folytatódik a viccekre épülő blogocskák sora, újabb epizóddal (az eddigieket lásd például itt meg itt meg itt).

*

A minap egy közösségi portálon (meglehetős – helyi – sikerrel) felvetettem, hogy a kormány rendkívüli népszerűségre tehetne szert, sőt a választások idejére is számos szavazatot biztosíthatna magának, ha most, azonnal, az iskolakezdési káosz tetőzéséhez igazítva menesztenék Hoffmann Rózsát. Nem azért, mintha ő volna a legalkalmatlanabb kormányunk tagjai közül (nehéz volna a választás), és nem is azért, mert a miniszterelnök (vagy az államtitkár asszony minisztere) ne értene egyet mindazzal, amit a hölgy tesz és mond. Nem. Pusztán azért, mert pedagógusok és szülők tíz- és százezrei könnyebbülnének meg, üdvözölnék a kormányfő határozott (és példátlan) lépését, s ezzel rengeteg szavazat gyűlne a kormányzó erő számára. Jövő tavasszal sokan csak arra emlékeznének, hogy milyen kemény kézzel tett rendet a kormányfő (és az ő pártja) az oktatás zűrzavarában.

Ne higgyük persze, hogy egy ilyen lépés bármin is komolyan változtatna – minden sínre van már téve, és a kormánynak esze ágában sincs levenni onnan (vagy másfele kanyarítani a sínt), aki pedig átvenné az oktatásügy irányítását, talán rokonszenvesebb, szelídebb, gondolkodóbb karakter lenne, de aligha várható, hogy nagyon mást csinálna. Tehát: még ha megszabadulnának (megszabadulnánk) is Hoffmann Rózsától, ez nem volna igazi megkönnyebbülés. Csak látszólagos és átmeneti. De bőven elég ahhoz, hogy a kormány potenciális szavazók százezreit állítsa maga mellé – s ez neki elég is.

Valahogy eszembe jutott erről egy vicc, így szól (egy változata például itt):

Elmegy egy ember a rabbihoz. – Rebe, nagyon kicsi a házam. Van feleségem, hét gyerekem, és nem férünk el. – Azt mondja a rabbi: – Akkor vidd be a kecskét a házba. – Az ember értetlenkedik: – De hát rabbi, nagyon kicsi az a ház! – Csináld csak, amit mondtam, és gyere vissza egy hét múlva. – Egy hét múlva visszatér az ember, és panaszkodik: – Rebe, olyan kicsi a házam! Van feleségem, hét gyerekem és egy kecském is, olyan szűken vagyunk! – Azt mondja erre a rabbi: – Akkor vidd be a tehenedet is a házba. – Az ember tiltakozik, de hasztalan. A következő héten újra jön: – Rebe, olyan kicsi a házam! Van feleségem, hét gyerekem, de most ott a kecske is, a tehén is… Nagyon szorosan vagyunk már! – Mire a rabbi azt mondja: – No, akkor most vidd ki a kecskét meg a tehenet! – Már másnap ott az ember, és széles mosollyal újságolja: – Rebe, olyan szép nagy lett a házunk!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.