Budapest székesfőváros lakossága 2010-ben úgy döntött, hogy neki egyszerű észjárású, műveletlen, faragatlan ember kell a város élére, aki előítéletes, semmi köze a kultúrához, nehézkesen fogalmaz és konfrontatív.
Nem akarnék Klinghammer akadémikus nyomdokaiba lépni, hogy tudniillik aki tudásában, értelmileg kihívásokkal küzd, az menjen óvónőnek vagy védőnőnek – kiver a hideg víz, ha csak arra gondolok, hogy a következő önkormányzati választások után Tarlós István óvodában helyezkedne el, vagy a csecsemővédelem területén keresne állást. Nem, biztosan van olyan terület, ahol kibontakoztathatja képességeit, van neki szakmája is, a közmunkaprogram dübörög – egyébként is, késő bánat, nyugodtan elmehet élvezni a gondtalan nyugdíjas éveket. Biciklizhet az unokájával, mint maga Klinghammer.
Most még mindenesetre Budapest főpolgármestere, s mint ilyen, elég félreérthetetlenül zsidózott egyet az egyik televízió beszélgetős műsorában. (Erről l. még: itt) Azt állította, hogy a Demokratikus Koalíciónak valahogy mindig az Ószövetségnél nyílik ki a Biblia, s nyilván úgy gondolta, hogy ez rendkívül cizellált és ironikus módja annak, hogy kifejezze a DK zsidó kötődését. Ekként gondolkodik Tarlós István a finom és csipkelődő humorról – de hát különbözőek vagyunk. Még az is lehet, hogy Tarlós valóban nem érti, mikor és mit lehet mondani.
Ahelyett, hogy egyszerre felhördült volna minden párt és civil mozgalom, és felháborodva követeltek volna – ha nem is lemondást, de – legalább magyarázatot és bocsánatkérést, csak a DK válaszolt, élesen, tömören – igen jól. Vitathatatlanul elegánsan és vitriolosan – bárki bármit gondoljon is a DK-ról. Azután megérkezett Tarlós teljesen érthetetlen és értelmetlen mosakodása, s ekkor Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke úgy gondolta, meg kell szólalnia.
Nem kellett volna.
Lehet néha csendben maradni – különösen, ha egy válasz már született –, és ha mégis annyira kikívánkozik az az írás, át lehet gondolni, kijavítani, formára hozni.
Pontokba szedem, hogy a logika illúzióját keltsem.
1. Tarlós Istvánt nem tegezzük és nem pistázzuk. (Erről írtam már.) Ha valaha valóban ilyen volt a személyes viszony, az egyrészt nem tartozik ránk, olvasókra, másrészt régen ideje volt már, hogy ez megváltozzék. Tessék összemagázódni.
2. Nem kedélyeskedünk, messziről kerüljük az alpári fogalmazásnak még a környékét is – nem idézünk fel kocsmahangulatot és bensőséges, közvetlen beszólásokat, higgadtan és racionálisan érvelünk, nem a megszólított (macsó-) szintjén.
3. Tarlós antiszemitizmusának nem az a lényege, hogy utálja a zsidókat, hanem hogy akit utál, azt zsidónak nevezi. Hogy ebből az következik, hogy akkor nyilván nincs jó véleménnyel a zsidókról – ez logikus lépés ugyan, de ne tételezzük fel, hogy a főpolgármester gondolkodása (már ha ez a szókapcsolat nem contradictio in adiecto) idáig terjed. Valami csúnyát akar mondani – ezért zsidózik. A zsidókkal nem foglalkozik. Ezért értelmetlen a zsidókról bármit állítani válaszképpen.
4. De ha már igen: Semmelweis nem volt zsidó. Semennyire. Gondosabban át kell gondolni, kit hozunk fel a „kiemelkedő zsidók” példájaként.
5. És egyáltalán: ha mindazok a kiváló emberek, akiket Gyurcsány felsorol, nem lettek volna zsidók; vagy – továbbá – ha nem tudnánk kiváló embereket felsorolni, egyet sem, a zsidók köréből; akkor lehetne zsidózni? Megfelelő ellenérv-e az antiszemitizmussal szemben, hogy a zsidók között is vannak remek tudósok? Micsoda baromság.
Nem kell Tarlóssal levelezésbe bocsátkozni. Vagy ha már igen, elég négy szótag: Nem. Zsi. Dó. Zunk. (Vagy másik négy – ezt már az olvasó fantáziájára bízom.)
| Új fejlemény. A blogban belinkelt Gurcsány-írás nem nyílik meg – nem véletlenül. Úgy tudni ugyanis, a szöveget, amiről a bejegyzés szól, nem Gyurcsány Ferenc írta. Ha valóban így van, természetesen elnézést kérek tőle, és mindazoktól, akiket így – szándéktalanul – megtévesztettem. Ugyanakkor a (már nem olvasható, és – ezek szerint – nem Gyurcsány Ferencnek tulajdonítható) szöveggel szembeni minden kritikámat fenntartom. K.C.Gy. |
