Hogy azt az édes, jó...

  • Kálmán C. György
  • 2012. március 8.

Első változat

„A kormány és így a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata és célja a Jó Állam megteremtése. Egy jó állam a jogszerűen eljáró polgároknak nem akadályt vagy ellenfelet, hanem támaszt és segítőt jelenthet.”

Örömteli, hálás szívvel tudatom mindenkivel, akit illet, hogy elindult a Jó Állam Fórum elnevezésű honlap. Mint a nyitólapról megtudható, „A kormány és így a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata és célja a Jó Állam megteremtése. Egy jó állam a jogszerűen eljáró polgároknak nem akadályt vagy ellenfelet, hanem támaszt és segítőt jelenthet, amihez érdemes nyitottan hozzáállni, annak működését érdeklődve figyelni. A jó állam szerethető, és kész arra, hogy tanácsért polgáraihoz forduljon.” Ezért a magas minisztérium vállalja „az állampolgárokkal való kezdeményező kommunikáció megteremtését”. Rögtön szembenéz a nehézségekkel is, nem tagadja el a nehéz, felelősségteljes munkát esetleg hátráltató tényezőket: „Minden ilyen és ehhez hasonló fórum, illetve konzultáció folyamán felvetődhet a kérdés az állampolgárokban, hogy érdemes-e a fáradságot venniük ahhoz, hogy kérdéseket és javaslatokat vessenek fel.” De félre kétségek! A felvetésekkel kapcsolatos felvetések nem vannak megalapozva, hiszen „a Magyary Program 2012-es kiadásában figyelembe vesszük a javaslatokat és véleményeket, továbbá az e-mail címüket megadó fórumozóknak az adott témakörre vonatkozó, értékelő összeállítást küldünk 2012. június közepéig”. Hát nem megéri? A honlap valamennyi olvasójának érdemes tehát megfontolnia az udvarias felkérést: „Kérjük, hogy a Jó Állam megteremtése érdekében ossza meg velünk felvetéseit és javaslatait!”

Itt most akkor abba is hagyhatnám, hiszen célom a Jó Állam és mindenféle szerve népszerűsítése, honfitársaim mozgósítása a Jó Állam kialakításának (és/vagy továbbfejlesztésének) érdekében. De hadd ejtsek néhány szót arról, hogy a Jó Állam két arca Navracsics miniszter és Gál András Levente, a Jó Állam fejlesztési koncepció végrehajtásának összehangolásáért felelős kormánybiztos. Ismerjük őket: a rövid emlékezetű közvélemény a minisztert közigazgatási és igazságügyi szakemberként tartja számon, és gyorsan a feledés homályába száműzi nem annyira szívderítő tetteinek emlékét; ahogyan arra is kevesen emlékeznek már, hogy a háromnevű biztos – egyetemes és magyar történelmi felkészültségének vértezetében – átalakíttatta a holokausztmúzeum kiállítását, felsőoktatás- és filmügyekben ugyanolyan verzátusan nyilatkozott, mint szinte bármilyen szakterület kérdéseiben, ami csak hozzá tartozott (és másmilyen terület aligha létezik e hazában). Ők a Legfőbb Jó felkent képviselői és odaadó szolgái – ők a Gut bácsi, ahogyan anyukám mondta volt régen az önzetlenség és jobbító szándék szobrairól.

És milyen felvetésekkel élhetnénk, ha már, a Jó Állam e fóruma felé? Morfondírozzon ezen, kedves olvasó. Hogy például: tessenek minket békén hagyni? Ne tessenek már mindenbe belepofázni? Hogy elég az átalakításból, legyen csend és állandóság? Vagy hogy ne kérdezzenek mindenfélét, nem adok tanácsot, vállalják maguk a felelősséget? De főleg: ne legyen nekem az állam jó, rossz se legyen – működjön, törvényesen, olajozottan, kiszámíthatóan, szabályosan?

 

De mi a jóság? Megöltem a jóságot,

de mi az?

Jó vagy, mert jó életet élsz.

Szent Ferenc jó volt.

A háziúr jó.

A nádpálca jó.

S ha én azt mondom, hogy a parkban ücsörgő emberek jobbak?

Gregory Corso (Eörsi István fordítása)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.