Orbán interjút ad

  • Kálmán C. György
  • 2012. március 6.

Első változat

Olthatatlanul ég bennem, mi tagadás, a vágy a megértésre – még akkor is így van ez, ha most éppen miniszterelnökünkről van szó, és még akkor is, ha bizonyos dolgok megértéséről már rég letettem.

Mert úgy áll a dolog, hogy kicsit konkrétabb legyek, hogy nagy részét annak, amit Orbán Viktor mond a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak adott interjújában, ócska, értelmetlen, zagyva és álságos szövegnek gondolom, és eszem ágában sincs nagyobb energiákat fektetni abba, hogy megérteni akarjam. Ezek a mondatok olykor arra emlékeztetnek, amit mondjuk egy közepesen gyenge okkult honlapról gereblyézett össze valaki, teszem azt: „A lelki szemeimmel egy térképet látok. És rendkívüli aggodalommal tölt el az, amit ki tudok rajta venni. Ha a világ következő húsz évben várható fejlődésére gondolok, akkor ezen a térképen egy egyre gyengébb Európát látok. Egyre inkább veszítünk a jelentőségünkből, egyre kevesebben leszünk a világ népességéhez és a korábbi Európához viszonyítva is. Egyre tovább csökken a részünk a világkereskedelemben és a világ társadalmi termékében. Európai demokráciánkban, gazdasági és társadalmi rendszerünkben egyre több ember veszíti el saját európai önbizalmát” és így tovább. Olcsón megszámított egyszerű vízió, házilagos kivitel, többször felhasználható, made in China. Aztán vannak kinyilatkoztatások a vezető politikusok lelkéről („az európai csúcspolitikusok nagy része elvesztette a hitét abban, ami Európát valaha naggyá és a világot befolyásoló tényezővé tette. Mi több, mintha szégyenletes vagy tilos lenne beszélni erről a témáról”), és a világ rejtett kettős tagoltságáról (explicit, vállalt értékrend vs. elfojtott, titkolt önazonosság: „azok, akik most törnek fel, bátran vállalják szellemi identitásukat – az iszlám az iszlámot, a keleti népek keleti hagyományaikat, szellemi rendszerüket. Nemcsak istenről van szó, hanem a kultúráról is, amelyet a mindenkori hagyományos hit határozott meg. Mi viszont lemondunk arról az erőről, amely abból a tényből ered, hogy ez a keresztény kultúra világa” – a felszín világa vs. az igazi, de leszorított, eltitkolt értékek világa: „Létezik valami, amit én rejtett vagy titkos Európának nevezek. Erről a részről a nyilvánosság előtt ritkán esik szó. És ez nem lép fel azzal az európai igénnyel, hogy újra meghatározó gondolkodásmóddá, kultúrává és politikai iránnyá váljon”).

És így tovább. Méretes és mérhetetlen ostobaságok, olyan világbölcsességek, amilyeneket egy közepesen intelligens betanított munkás két fröccs között ipari mennyiségben tudna előállítani. Kell néhány kulcsszó – kereszténység, hit, család, nemzeti nagylét, öregedő (vagy gyengülő, vagy hanyatló) Európa, ezzel szembeállítva az élet, a gloire, a győzelem, az erő, az energia, az ambíció, efféle –, és hozzá kell tenni azt a szerepet, amelyet a hős ebben az értékrendben betölt: meghurcolják őt („vesszőfutás” a sorsa), magányos (egyes szám első személyben beszél), mindenkivel szembekerül, országát megalázzák.

Nem – mindezt (és a többit) nem vágyom megérteni, bőven elég az, ahogy és amennyire értem. Amit nem értek és amire magyarázatot keresek, az az volna, hogy miért és kinek mondja mindezt Magyarország miniszterelnöke? A németeknek? Úgy gondolja, hogy a végekről érkező magányos keresztény lovag képe megindító, meggyőző, magyarázó erejű lesz? (És a finom utalások a feltörekvő iszlámra éppen ezen a talajon bemozdítják a német mélytudatba száműzött xenofóbiát?) A németeket szeretné visszavezetni a helyes, családközpontú, vallásos útra? Vagy hazabeszél? Azt üzeni, hogy a hanyatló és züllött internacionalista közegben megmutatja az igaz magyar virtust? A magyaroknak akar hízelegni azzal, hogy mi vagyunk a kereszténység utolsó, igazi védőbástyája?

Szóval ez az, amit nem értek. Egyik változat sem látszik sem átgondoltnak, sem jól kivitelezettnek, egyik sem kerüli el, hogy a megszólaló nagy eséllyel nevetségessé váljon. Sem a külhoni, sem a hazai közönséget nem méri fel jól. Persze – van még egy lehetőség. Hogy nem méricskél, nem közeghez-közönséghez igazítja mondandóját, hanem nagyon komolyan, nagyon őszintén, igazi hittel mondja, amit mond.

Akkor még nagyobb a baj.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.