A deficitmetafora

  • Kálmán C. György
  • 2012. március 11.

Első változat

Azt ugye tudjuk, hogy a nyugati és a magyar sajtóban is elterjedt a magyar viszonyok jellemzésére a „demokráciadeficit” kifejezés. Ami – röviden és egyszerűsítve – annyit jelent, hogy van ugyan demokrácia, de kevesebb, mint kellene; hogy hiány van a demokráciából, hogy nem elég. (A „deficit” szón ugyanis ezt szoktuk érteni.) Ez persze metafora: deficitet pénzzel (vagy egyéb, pénzre váltható anyagi javakkal) kapcsolatban szokás emlegetni, minden más esetben egyszerűbb és megfelelőbb hiányról, fogyatkozásról, efféléről beszélni. Nagyon különböző területekről váratlanul összerántunk két kifejezést.

Kövér László az Echo tévének adott interjújában még csavarint egyet a dolgon. Ugyanis – természetesen – nem ismeri el ugyan, hogy hazánkban demokráciadeficit volna, de állítja: „továbbra is, és még egy darabig deficites lesz a magyar demokrácia”.

Bármit jelentsen is ez.

Igazából nem hiszem, hogy bármit is jelentene. Csak annyit sugall a házelnök úr, hogy nincsen rendesen működtetve a demokrácia – ami viszont, kétségeink ne legyenek, hiánytalanul megvan. Mintha csodálatos eszköz volna (teljesen felszerelve, beüzemelve, használatra készen) a kezünkben, csak mi, gyarló állampolgárok, nem tudnánk használni. Hogy miért? Mert „meg kell erősödnie a polgári társadalomnak ahhoz, hogy igazán erős legyen a demokráciánk is", nem tudjuk kitölteni a demokráciát a magunk aktivitásával, elszenvedjük, és nem magunk tartjuk fenn „az általu[n]k megválasztottaknak a döntéseit”.

Hogy mi micsoda balfékek vagyunk, hogy ez eddig nem tűnt fel! Szóval akkor itt a bibi. Nem tudjuk jól használni a demokráciát, ezért van vele baj. Nem kevés a demokrácia, bőven megvan az, csak tessenek rendeltetésszerűen használni.

Itt abba is hagyhatnám, mindenkire rábízva a további mélázást – vajon mennyire hatásosan és mekkora joggal forgatja ki a deficit metaforáját Kövér, van-e bármi értékelhető-értelmezhető abban, amit mond és így tovább; de szeretnék még röviden rámutatni a házelnök metaforaalkotási szabályrendszerére.

Vegyünk egy megmagyarázandó (bonyolult, nehezen jellemezhető, vitatott) terminust; a másik oldalon ott van a kellemetlen hangulatú, taszító, negatív értékű terminusok tárháza. Azonosítsuk az első terminust a másikkal – a megfejtést, a metafora feloldását (ha van) bízzuk az olvasóra.

(1) A demokrácia – deficites

Lehet, hogy ez esetben nem remélhető racionális, jelentéstanilag makulátlan levezetés, de ez nem is baj: metaforáról van szó, azt sem várjuk, hogy a (köznyelvi) Mari egy tigris mondat tökéletesen, gáncstalanul felfejthető legyen. De ebben az interjúban még (legalább) két hasonló metaforaalkotás zajlik:

(2) Nyugat-Európa kicsit beleőrült a jólétbe → a nyugat-európai jólét – őrültség

(3) Egy bandaháborúvá züllött az európai politika → az európai politika – bandaháború

Három példa persze kevés az indukcióhoz, de némi bátorsággal hamar megalkothatjuk a Kövér-féle metaforagép prototípusát – az első halmazba kerülnek a magyarázatra (értelmezésre, értékelésre) szoruló kifejezések, a másodikba a hiány, a betegség, a bűnözés, a deviancia szavai. Egyszerű szabályrendszerrel a mechanizmus egymás mellé rendeli a két halmaz elemeit. A gép működtetőjének se nem feladata, se nem gondja a kimenetel magyarázata vagy akár ellenőrzése – ereje az érzékeltetésben van, az erősen érték telített kifejezésben minden boncolgatás, kifejtés csak elvenne ebből. Odacsap egyet a metaforával.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.