Fordulat történt az Új Színház ügyében.
A jelek szerint Tarlós főpolgármester belátta tévedését. Kinevezte ugyan a színház vezetőjének az értékelhetetlen pályázatot benyújtó Dörner Györgyöt, de mivel mostanra világossá vált, hogy a közönség nem jön, az előadások semmiféle kritikai visszhangot nem váltanak ki, a kirobbant botrány bűze pedig csak nem oszlik el – levette a kezét a teátrumról. Nyilvánvaló, hogy a színház magára maradt, Tarlós István hősleg szembeszegül a szélsőjobb nyomásának, esze ágában sincs finanszírozni a fél- vagy tán egész nácik dilettáns színházfoglalását.
Azért gondolom ezt, mert most nyilvánosságra került, hogy az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) miniszteri keretéből (vagyis Szőcs Géza vagy Balog Zoltán, vagy L. Simon László saját kezdeményezésére) az Új Színház csinos summához jutott két új bemutató létrehozására. Miután egyetlen színház sem kapott ebből a keretből (se sokat, se keveset), egyértelmű, hogy kizárólag ez a forrás maradt hozzáférhető az Új Színház számára (csak nem fog a multikapitalista karvalytőkénél kuncsorogni?). Vagyis, ergo ergórum: a főváros nem támogatja tovább.
Nem úgy a minisztérium.
Szemben az NKA fukar, kukacos, szőrősszívű kuratóriumaival, amelyek úgy másfél, kétmilliót szoktak adni a színházaknak, a miniszter és államtitkárai jóságosak és bőkezűek. Nemcsak Dörner színházával. Hódmezővásárhelyen is égető, fájdalmas hiány az az országzászló-emlékmű, amelynek felállítására a helyi önkormányzat most kapott 5 milliót; a balatonfüredi Hamvas Béla Asztaltársaság aligha volna képes a nélkül a rongyos kétmillió nélkül megvalósítani kulturális programsorozatát; ezekhez képest végképp semmiség az a 300 ezer, amit az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala leakaszt „Magyarország Alaptörvényének és a sarkalatos törvényeknek az európai értékrendhez való kötődésének bemutatását segítő válogatáskötet megjelentetésére”.
Ilyenkor év vége felé derülnek ki ezek az apró csodatételek, a gondoskodás titkos aktusai, a jótékonyság szívmelengető megnyilvánulásai. Használt ruhával, meleg kiscipőkkel teli nejlonszatyrot támasztunk a sokgyerekes Kovácsék kerítéséhez; frissen sült bejglivel kínáljuk az öreg, sarki hajléktalant; 15 milliót utalunk az ultraliberális városvezetéstől elárult Dörnernek.
