Van egy csodálatos szószerkezet: az „azért – mert” – vagy egyszerűen a „mert” vagy az „ezért”. Ha jól formált mondatba tesszük, azt sugalljuk vele, hogy következtetünk: ez pedig (durván) annyit tesz, hogy ismerünk egy tényt, és ennek alapján megmondjuk, hogy egy másik tény elő fog állni (vagy elő szokott állni, vagy előállt). „Nem volt eső, ezért kiszáradnak a rózsáim”; „Julcsinak fájni fog a lába, azért, mert elesett”; „Összetört a pohár, mert leverted” – végtelen számú hasonló mondatot mondunk naponta, s még csak nem is kell feltétlenül ilyen szavakat beléjük foglalnunk.
A következtetések olykor ilyen egyszerűek, máskor bonyolultabbak – a gyerekek egy bizonyos korban hevesen érdeklődnek az iránt, hogy miért fagy meg a víz a mélyhűtőben, miért süt a nap, vagy miért nem nevetnek a kutyák – arra várnak, hogy az okosnak hitt szülő okot és következményt (érthetően) feltárva mutassa meg a következtetés érvényességét. Aztán vannak gyanús esetek. Sok tudomány bölcsőjénél ott voltak az igencsak kétes következtetések, amelyeket aligha lehetett igazolni – aztán vagy kijött belőlük valami (rendszerint egészen más, de érdekes) tanulság, vagy nem. Az alkímia sok olyan dolgot állított, ami ma már ostobaságnak tetszik – de közben vegyi anyagokkal kezdett kísérletezni. Az asztrológiában még ma is sokan hisznek, bár következtetései aligha tarthatók –, de a csillagászati megfigyelések némelyikében talán volt némi szerepe.
| ||
A nagy szellemi izgalmat a merész emberek hozzák, akik első látásra érthetetlen, megmagyarázhatatlan, igazolhatatlan következtetésekre jutnak.
Ahogyan a magyar miniszterelnök.
„But there’s nothing to do now, it’s going to stay this way as long we’re here. So I can only nod that when I move my offices out of parliament and into a (former) monastery it will mean the strengthening of checks and balances.”
Magyarul: „most nem kell semmit tenni, a rendszer a mostani formájában marad, amíg mi itt vagyunk. Csak bólintani tudok arra, hogy ha kiköltöztetem az irodámat a parlamentből egy (korábbi) kolostorba, akkor az a fékek és ellensúlyok rendszerének erősödését fogja jelenteni.”
„Ha – akkor.” Ez is egy következtetési formula, csakúgy, mint az „azért – mert”. „Ha esik – a föld nedves lesz.” És így tovább. Egy bizonyos tény (esemény) egy másikat idéz elő, jelent, azzal egyenértékű, vagy arra vezet. Tele vagyunk unalmas, azonnal felfogható, kézenfekvő esetekkel – de ritkán szembesülünk efféle merész javaslatokkal, amelyek talán egész világlátásunkat megfordíthatják. Mert hátha nem olyan következtetés ez, mint az alkimistáé, aki a hajnalban szedett kvarckristályt kenné be macskavizelettel, hogy aranyat nyerjen, vagy az asztrológusé, aki éppen a holnapi napot tartja a legalkalmasabbnak merész tőzsdei műveletekre, mert a hold éppen úgy fordul. Ki tudja. A felforgató, meghökkentő következtetések nagy eredményekre vezethetnek.
Sokan és régóta gondolkodnak az országban azon, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét hogyan lehetne erősíteni. Szerintem erre még senki nem gondolt. Meglepő – és talán új utakat nyitó – elgondolás; bár még finomításra szorul. Vajon a parlamenti iroda odahagyása számít? Vagy a Vár mint helyszín? Esetleg specifikusabban a kolostor (aminek szakrális aurája van)? A részletekről az államjog nagy megújítója egyelőre hallgat. S ki lenne az, aki felér ilyen szellemi magasságokba, átlátja a következtetés bonyolultságát?
Ámulva hallgatunk. Csak bólintani tudunk.
