Költői képek

  • Kálmán C. György
  • 2014. november 28.

Első változat

Amit szép és elvont költői képnek vélünk, annak esetleg nagyon is kézzelfogható, konkrét jelentése van – ezt szem előtt kell tartanunk, még Giró-Szász András esetében is.

A költői kép azért szép, mert nincs egyértelmű magyarázata, olykor még a puszta megértés is nehézségeket okoz – máskor meg kiderül (rájövünk vagy mások megmutatják nekünk), hogy amit átláthatónak gondoltunk, voltaképpen (legalább) kétértelmű. Van például egy remek Parti Nagy Lajos-vers, így kezdődik:

verik az icát a tavaszban

ez tisztára egy bestiális

és az a műtős haverje

hol van az is hol nabazmeg

(Lelőhelye itt.)

Amikor először olvastam, az tetszett benne – többek között – nagyon, hogy a virágzás, a remény, a szerelem évszakát hogyan köti össze a költő a nő megverésének (valóban) bestiális és közönséges képével, miféle groteszk kontraszt van a nyarat ígérő, illatos, langyos környezet és a durva, kegyetlen tett között.

Aztán pécsi barátaim felvilágosítottak, hogy a „Tavasz” egy valóságosan létező, khm, vendéglátó-ipari egység volt (vagy talán ma is megvan) Pécsen, Ica pedig ha másutt nem is, ezen a helyen nagyon is közismert, valóságosan létező személy volt. A „tavasz” tehát nem az évszakra utal (vagy: nem csak arra), hanem nagyon is konkrét referenciája van, egy bizonyos nyilvános szórakozóhely.

Nem mondhatni, hogy ez elszegényíti a vers jelentését (és azt sem, hogy ezen információ nélkül kevésbé vagy csekélyebb mértékben értenénk a verset) – az efféle információk, ha lehorgonyozzák is a szárnyaló értelmezést a prózai valósághoz, azért megmarad a másik (elvontabb, költői) értelem is, a kettő egyszerre hat, a vers még izgalmasabb lesz.

Hasonló ehhez a magyar irodalom – ha nem is a líra, mondjuk, az értekező próza – egyik új reménységének esete. Kemény Zsigmond és Halász Gábor késői utódja – nevezzük nevén: Giró-Szász András volt kormányszóvivő – azt nyilatkozta alig több mint két éve, hogy „amikor nagy vihar van a tengeren, akkor azt is értékelni kell tudni, hogyha valaki kikötőbe vezet minket, nem biztos, hogy éppen konyakot kell rendelni”. Utalva ezzel a pedagógusok béremelésének elmaradására, s arra, hogy emiatt nem átallja néhány tanár felemelni a szavát.

Nagyon szép – bár egyesek azt mondhatnák, kissé elhasznált – költői képpel él a magyar értekező és orátor. Mint a vérbeli művészek esetében – elragadja a Lélek, az Észen túli magasságokba rángatja a kiismerhetetlen daimón (Plat. Phaidr. 245c–249d), és hallgatóságát (olvasóit) ezzel a hatásos hasonlattal győzi meg mondandójáról. A „tengernek”, a „hajónak”, a „kikötőnek” meg a „konyaknak” semmi közvetlen valóságvonatkozása nincs – a pedagógusoktól is, a megszólalótól is mérhetetlen távolságban van, éppen ez adja a kép erejét. Minél különösebb, idegenebb világgal hozza össze a rétor a mi földhözragadt valóságunkat, annál komolyabb hatásra számíthat.

Mármost kiderült, hogy nem addig a.

Szó sincs itt holmi játszi poétikai eszközökről, az a bizonyos hajó (és feltehetően a konyak sem) nem valami képzeletbeli vagy mitológiai univerzumból csöppent Giró-Szász beszédébe annak idején, hanem a rögvalóság talaján sarjadzott, az élet sűrűjéből merítette a szónok: neki magának is van hajója, noha a konyakról nincs biztos tudomásunk. Éppúgy, mint Parti Nagy esetében: a konkrét referencia (hogy nem szimbolikus tavaszról vagy hajóról van szó) csak gazdagítja a szöveg megértését. Külön csavart ad a szövegnek, hogy akinek jachtja van, s ezért jól ismeri a kikötőbe jutás fontosságát, s aki nyilván akkor jut konyakhoz, amikor kedve tartja – szerénységre inti a pedagógusokat. Igaza is van. Majd ha ők is beruháznak egy kisebb vízi járműre, megismerik a navigáció csínját-bínját.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.