Vajon hány éves korában választ egy gyermek életformát? Mikortól a sajátja a sajátos életforma? Például az is egy életforma, hogy valaki reggel nem eszik – vannak ilyenek sokan –: ez vajon mikor dől el? És rákényszeríthetünk-e egy gyereket másfajta életformára? Van-e jogunk beleszólni a neki megfelelő életforma megváltoztatásába?
| ||
Súlyos döntések ezek, szerencsére van, aki rendet tesz. Harrach Péter kereszténydemokrata képviselő Wittgenstein alapos ismerője, tévedhetetlen profizmussal veszi elő az „életforma” terminust, amikor a gyermekek éhezéséről van szó. Nem is szükséges alaposabban kifejtenie, épp csak utal rá, hogy az ő végtelen keresztényi nagylelkűségébe egy ilyen életforma-választás nagyon is belefér – szemben például egyes gonosztevők és eltévelyedettek olyan perverz szokásaival, hogy vasárnap vásárolnak.
Egyébként is – el a kezekkel a gyerekektől.
Nemcsak sajátos életforma-választásaikba nem szabad beleszólni (ha éhezni akarnak, hát éhezzenek), de anyagi viszonyaikat feltárni különösen ízléstelen. A Svábhegyen 70 milliós lakást birtokolni például olyan életforma, ami ellen senkinek szava nem lehet; és ha egy gyermek határoz úgy, hogy neki éppen ez az életforma a megfelelő (vagy ha úgy hozzák a körülmények, hogy belecsöppen az ingatlantulajdonosi – és, tegyük hozzá, szőlősgazdai – pozícióba), akkor kik vagyunk mi, hogy ezt kifogásolhassuk? A gyermek minden család szeme fénye, minden az ő érdekében történik, az egész család őt segíti. Nem lehet véletlen, hogy az ugyancsak jó keresztény volt kormányszóvivővel, Giró-Szász Andrással is az esett meg, hogy „augusztusban kérdezte meg tőle gyermekének keresztapja, jelenlegi sógora, Serfőző Péter, hogy tekintettel gyermekére, beszáll-e a beruházásba”.
„Tekintettel.”
Hát, ha egyszer a gyerekről volna szó („tekintettel”), akkor mit van mit tenni, gondolta magában Giró-Szász, be volt kénytelen szállni, hiszen a családok segítik a gyermekeket, hol éhezési életformákhoz juttatják őket, hol meg beruháznak. Vezetőink nagyon komolyan veszik az összetartó család erejét: a vasárnap abban az értelemben is a családé lesz, hogy a főnök úrnak gyorsan feleségül kell vennie a csemegepultos Marikát, a hentes Józsinak meg sürgősen egybe kell kelnie a pénztáros Amandával, ha a bolt vasárnap is nyitva akar tartani, mert így családi vállalkozás lesznek, születik majd a sok életformagyerek, szemünk fénye, akire tekintettel.
