Életforma

  • Kálmán C. György
  • 2014. december 5.

Első változat

Ha a gyerek nem eszik reggel, az életforma kérdése – mondja Harrach Péter. Nyilván, ha a gyereknek 70 milliós lakása van, az is életforma – kinek ez, kinek az.

Vajon hány éves korában választ egy gyermek életformát? Mikortól a sajátja a sajátos életforma? Például az is egy életforma, hogy valaki reggel nem eszik – vannak ilyenek sokan –: ez vajon mikor dől el? És rákényszeríthetünk-e egy gyereket másfajta életformára? Van-e jogunk beleszólni a neki megfelelő életforma megváltoztatásába?

false

Súlyos döntések ezek, szerencsére van, aki rendet tesz. Harrach Péter kereszténydemokrata képviselő Wittgenstein alapos ismerője, tévedhetetlen profizmussal veszi elő az „életforma” terminust, amikor a gyermekek éhezéséről van szó. Nem is szükséges alaposabban kifejtenie, épp csak utal rá, hogy az ő végtelen keresztényi nagylelkűségébe egy ilyen életforma-választás nagyon is belefér – szemben például egyes gonosztevők és eltévelyedettek olyan perverz szokásaival, hogy vasárnap vásárolnak.

Egyébként is – el a kezekkel a gyerekektől.

Nemcsak sajátos életforma-választásaikba nem szabad beleszólni (ha éhezni akarnak, hát éhezzenek), de anyagi viszonyaikat feltárni különösen ízléstelen. A Svábhegyen 70 milliós lakást birtokolni például olyan életforma, ami ellen senkinek szava nem lehet; és ha egy gyermek határoz úgy, hogy neki éppen ez az életforma a megfelelő (vagy ha úgy hozzák a körülmények, hogy belecsöppen az ingatlantulajdonosi – és, tegyük hozzá, szőlősgazdai – pozícióba), akkor kik vagyunk mi, hogy ezt kifogásolhassuk? A gyermek minden család szeme fénye, minden az ő érdekében történik, az egész család őt segíti. Nem lehet véletlen, hogy az ugyancsak jó keresztény volt kormányszóvivővel, Giró-Szász Andrással is az esett meg, hogy „augusztusban kérdezte meg tőle gyermekének keresztapja, jelenlegi sógora, Serfőző Péter, hogy tekintettel gyermekére, beszáll-e a beruházásba”.

„Tekintettel.”

Hát, ha egyszer a gyerekről volna szó („tekintettel”), akkor mit van mit tenni, gondolta magában Giró-Szász, be volt kénytelen szállni, hiszen a családok segítik a gyermekeket, hol éhezési életformákhoz juttatják őket, hol meg beruháznak. Vezetőink nagyon komolyan veszik az összetartó család erejét: a vasárnap abban az értelemben is a családé lesz, hogy a főnök úrnak gyorsan feleségül kell vennie a csemegepultos Marikát, a hentes Józsinak meg sürgősen egybe kell kelnie a pénztáros Amandával, ha a bolt vasárnap is nyitva akar tartani, mert így családi vállalkozás lesznek, születik majd a sok életformagyerek, szemünk fénye, akire tekintettel.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.