Orbán és a küllő

  • Kálmán C. György
  • 2016. szeptember 16.

Első változat

„A népszavazással a küllők közé tegyük a botot” – kívánja a miniszterelnök. De belegondolt, mit sugall?

A miniszterelnök állítólag ezt mondta Kötcsén:

„Logikus, ha hívják szerencsétleneket, akkor jönnek. A mi esélyünk most, hogy a népszavazással a küllők közé tegyük a botot, remélve, hogy a magyar példa hullámot vált ki Európában.”

Nem, a küllők közé tett bot a legritkább esetben „vált ki” hullámot. Az akkor van, ha tapicskolunk a vízben, vagy ha beledobunk egy nagy követ.

Nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök fejében a kora gyermekkor kedves játékai járnak. Vagy úgy gondolja, hogy akkor tudja jól megértetni magát, ha ilyen emlékekre hivatkozik, ezeket mindenki ismeri, nem kell a becélzott 8 éves kori színvonal fölé menni. A prepubertás kedves játékai. Hullámoztatjuk a pocsolyát, és jól kitolunk a másikkal. Hát minek ült fel a hülye Sanyi arra a bringára? Meg lett mondva neki, hogy egy kört engedtünk csak, szálljon már le, ne önzőzzön. Szépen szóltunk neki, csak nem szállt le. Hát, most megnézheti magát.

Bot a küllők közé.

Felnőttünk, és emlékszünk, mivel jár ez. Recsegés-ropogás, nagy tanyázás, felhasad a térd, folyik a vér, használhatatlan a bringa. És mi lesz otthon! A küllők darabokban, ki kéne őket egyengetni, visszadugdosni lehetetlen. A kerékben hatalmas nyolcas.

Aki arról vizionál, hogy így kell megállítani a biciklit, a kimenetelbe is belegondolhatna. Ez volna az esély? Hogy legyen sírás, törés, sebek, vér, veszekedés, kár?

Boldog, pajkos gyermekkor.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.